ELVESZETT// JIKOOK

Hatodik rész.

Jimin szemszöge

Én vagyok az egyik barátod.
- És miért nem emlékszem semmire?
- Valószínűleg a sokk miatt. De gyorsan meleg helyre kell mennünk. A kocsim kicsit arrébb van. Majd én viszlek, jó?
Mégjobban belefúrtam magam a vastag, puha kabátba. A meleg szinte balzsamként simogatta a bőrömet. - Jó. - feleltem - És mi a nevem? Egy pillanatig úgy tűnt, hogy a férfi lesokkolt. De aztán gyorsan össze szedte magát. Talán csak képzelődöm, gondoltam.
- Jeongin - hangzott végül a felelet.
Bólintottam. A név ugyan egyáltalán nem volt számomra ismerős, se a férfi, de mit tehettem volna. És miért lenne itt velem ez az ember az erdőben, ha nem lenne tényleg a barátom? Miért aggódna ennyire értem?
A férfi a karjába vett, és elindult. A vállára hajtottam a fejemet. A szemem majd leragadt, de mindem erőmmel megpróbálram ébren maradni. Látni akartam hogy hol van az otthonom és hogyan néz ki. Talán otthon felismerek valamit, és eszembe jut valami. De a végül a meleg és a ringatózás legyőzte az akaratomat. Biztonságban voltam, már semmiért nem kellett aggódnom, nem kellett félnem. Aludtam egy kicsit majd később úgyis eszembe jut minden.

                  //idő ugrás//

Kinyitottam a szememet. A fejem fölött egy fehér tiszta mennyezetet láttam. A plafonon nem volt semmi hiba. Körbenéztem a szobában, reménykedve hogy felismerek valamit. De egyetlen ismerős tárgyat sem találtam. Egy ruhásszekrény támaszkodott a falnak. Tapogatózó ujjakkal benyúltam a tarkóm alá, és megkönnyebbülve konstantáltam, hogy még mindig rajtam vannak a vizes ruhák. Egy dolog, hogy a barátom a karjaiban hozott haza, de azt túlzásnak tartottam volna, ha még le is vetkőztet, mint egy kisbabát. Azt olyan zavarba ejtőnek éreztem volna.
Most azonban már semmi okot nem láttam, hogy továbbra is a vizes göncökben maradjak. Meleg, száraz ruhákra volt szükségem. Biztos találok ilyeneket - ha csak látogatóban vagyok a barátomnál akkor egy bőröndben.
Felültem az ágyba, de a szédülés olyan erővel tört rám, hogy azonnal vissza is feküdtem. Ráadásul a szédülést enyhe émelygés kísérte. Nem is olyan fontos az az átöltözés, változtattam meg a terveimet. Lehunytam a szemem. A vastag takaró melegen tart, és ha még alszom egy kicsit, talán mire felébredek, meg is száradnak rajtam a ruháim és jobban fogom érezni magam. Talán még az emlékezetem is visszatér.

Jó olvasást!❤❤