ELVESZETT// JIKOOK

Negyedik rész.

Jimin szemszöge

Arra tértem magamhoz, hogy rettenetesen fázok. Az ujjaim megdermedtek a hidegtől, a lábam annyira kihűlt hogy gyakorlatilag nem is éreztem. Azt azonban igen, hogy kemény köveken fekszem, amelyek nyomják a hátamat. Elfordítottam a fejemet, de egy sziklába ütöttem a koponyámat. A kezem és a lábam fájt a hidegtől. Megpróbáltam megmozgatni a lábujjaimat, de nem voltam benne biztos hogy sikerrel jártam-e, mert nem éreztem semmit. Végül egy idő után mintha kevés melegséget éreztem volna felkúszni a cipőmből.
Kinyitottam a szememet. Kora reggeli szürkeség vett körül. A fejem fölött fák ágai ringatóztak, azokon túl, a messzi égen pedig komor fekete felhők gyülekeztek. Mélyről jövő mormogást és zúgást hallottam, amiben egy magányos madár halk trillájs vegyült. És  baltacsapások hangja.
Hol lehet?
Nsgy nehezen felültem, és körülnéztem. Közvetlenül előttem egy folyó vize hullámzott. Mindkét lábam belelógott a hideg vízbe. Megpróbáltam kihúzni őket, de dermedt izmaim nem engedelmeskedtek. Két kézzel meg kellett fognom a lábaimat, és egymás után kiemelni őket a vízből. Ez nem volt könnyű feladat, mert a kezem sem nagyon akart mozdulni.
Hogyan kerültem ide? - törtem a fejemet. A hely ismeretlen volt számomra. Talán a folyó sodort idáig? Vagy a folyóparton sétálgattam, megcsúsztam a nedves köveken, és majdnem beleestem a vízbe?
A közelben fát vágó ember talán tudni fogja a választ. Még mindig hallottam a baltacsapások hangját, ezek szerint a favágó még itt van.
- Hahó! - próbálkoztam egy kiáltással. A hangom azonban túl erőtlen volt ahhoz, hogy túl tudjam kiabálni a folyó zúgását. Így senki nem fog meghallani, gondoltam. Csendesebb helyről kellene probálkoznom a segítségkéréssel.
Ahhoz azonban, hogy el tudjak távolodni a folyótól valahogyan életet kellett lehelnem a lábaimba. Lassan, óvatosan elkezdtem maszírozni a bénult izmokat. A vastag, durva farmeranyag érintése szinte fájt a kezeimnek. Hát igen, az elsőként visszatérő érzés az a fájdalom volt. Két kezemmel átkulcsoltam az egyik lábamat, és óvatosan behajlítottam, majd ismét kinyújtottam. Ezután ugyanezt megcsináltam a másik lábammal is.
Felbátorodva nagyobb mozdulatokkal is megpróbálkoztam. A végtagjaimban mintha tűz futkározott volna, ahogy visszatért az érzékelése, de nem hagytam abba a mozgatásukat. Hamarosan képes leszek eltávolodni a folyótól, aminek a vize szüntelenül emelkedett. Csak az elmúlt percek alatt, míg megpróbáltam talpra állni, vsgy két centiméterrel feljebb kúszott a víz a parton.
Amint késznek éreztem magamat rá, óvatosan, nlgykézláb mászni kezdtem, minél messzebb ettől a szörnyű vízfolyástól. Fenyőtűk és kavicsok mékyedtek a tenyerembe, de nem törődtem vele. Egyszerre azonban szédülni kezdtem; meg kellett állnom.
Amikor legközelebb magamhoz tértem, az erdő talaján feküdtem, mohapárnába és gallyak közé temetett arccal. Közvetlenül a bal szemem előtt egy hangya mozgatta a kis csápjait. Majd ismét meghallottam a baltacsapásokat.
- Hahó? Hall engem? - próbálkoztam a segítségkéréssel anélkül hogy felemeltem volns a fejemet. A mozgással meg sem akartam próbálkozni.

Jó olvasást!!🍁🍂🍁