☁️10. Isteni látogatás...

67 11 0
                                    

- KOP-KOP-KOPP, itt vagy, Jason?

Elemelem a kezem a Zeusz bungaló ajtajától, és várok.

- Pillanath... - hallok bentről egy fáradt hangot. Pár perccel később nyílik az ajtó, és egy kócos hajú, félzombi Jasonnel találom szembe magam.

- Jó reggelt! - rikkantom vidáman. - Felkeltettelek?

- Hát... éppenséggel-

- Remek! - átkukkantok a válla felett, és megpillantom Pipert. - Szia, Piper! Cassie vagyok, Glee bá unoka... húga, vagy mi a szösz. Nyugi, nem nyúlom le a pasidat. Csak segítséget kérnék tőle.

Piper egy pillanatra elgondolkozik, aztán biccent.

- Rendben, vidd csak. Úgyis ideje egy kicsit mozognia - mosolyog a lány. Ad egy puszit Jason arcára, aztán lök egyet rajta. - Gyerünk, szívem. Cassienek kell egy kis segítség.

- Ja... igen, persze. Menjünk.

Nagy vígan elindulok, sarkamban a csetlő-botló Jasonnel.

- Amúgy mihez is kell a segítségem..?

- Öm... ez egy rendkívül jó kérdés. Tudod, nekem az anyám felhőnimfa volt, szóval-

- Áh, értem! - csettint, aztán megveregeti a vállam. - Persze, segítek lebegni tanulni.

- Köszi!

☁️💙☁️

Hmm, hát, azt hittem, ennél azért egy kicsivel könnyebb lesz...

- Áááaaaaáá!!! - ordítom.

- Gondolj egy bicikliabroncsra! - kiáltja nekem Jason, aki három méterre tőlem lebeg. Heh, könnyű azt mondani.

- Bicikliabroncs, bicikliabroncs, bicikliabroncs...

Magamban elképzelem. Egy bicikli kereke nem nehéz, csak éppenhogy van súlya. Érzem, ahogy lassan süllyedni kezdek. Aztán ez a gondolat véletelnül egy traktor kerekévé növi ki magát, én meg reménytelenül csattanok a füvön.

- Auch... - nyögöm.

- Ennyire azért csak nem nehéz egy gumiabroncs.

- És egy traktoré...?

Mr. Tökéletesen Repülök a fejét fogva ér talajt mellettem, aztán segít felállni.

- Már majdnem megvan, Cas! Csak egy kicsit jobban koncentrálj, és figyelned, hogy ne legyenek olyan "nehezek" a gondolataid.

- Dehát ezt próbálom már egy órája! - fakadok ki, aztán lemondóan visszahuppanok a puha fűbe.

- Hé, hova lett a te nagy optimizmusod?

- Elásta magát - felelem, aztán felnézek az égre.

- Hidd el, nem fog elsőre tökéletesen menni. Senki sem tökéletes - mondja, aztán leül mellém. - Nem lehet mindent azonnal hibátlanul megcsinálni. Pláne nem ezt. Fiatal vagy, még csak most fedezted fel a képességed, de már ez is nagy lépés. A magasság, gyorsaság és a leszállás szabályzására figyelned kell. De már jól csinálsz egy csomó mindent! - aztán kissé elgondolkodva hozzáteszi. - Amúgy észrevetted, hogyha használod a képességed, egy kicsit kékes árnyalatot veszel fel?

- Mi?! - úgy ülök fel, hogy majdnem előreesek. - Kék?!

- Gondolom a félig felhőnimfaságod miatt van.

- Kékes árnyalat?!

Gyorsan fellebegek a levegőbe, és megnézem a karjaimat. Jasonnek igaza van: a bőröm színe tényleg hasonít a jégkékhez.

𝗣𝗘𝗛𝗘𝗟𝗬𝗙𝗘𝗟𝗛𝝝̋ /SZÜNETEL/Where stories live. Discover now