A tűzszalamandrák

Trafalgar

Végigpáztázta az egész teret. Hát mit ne mondjak jó nagy volt. Már csak 5 perc maradt megtalálni őket. Körülnézett a téren, de sehol senki. Ekkor meglátott egy szimbólumot a szökőkút vizében, amin egy szalamandra volt, ami úszott a vízen és a hátán tűz égett. Kihalászta a vízből és látta, hogy van rajta valami szöveg.

Kedves jelentkező!
Teljesítetted az első feladatot, vagyis eljutottál ide. Ám ne gondold, hogy a dolog ilyen egyszerű. Három perced van rá, hogy megtalálj minket. Amennyiben ez nem sikerül, akkor indulhatsz is haza. Egy feladványt is mellékelünk segítségül.
Mindig a vizet keresd! Tudd az idő pereg. A kettőt ha felhasználod, A helyünket megtalálod.
Ez volt hát a rejtvény. Oldd meg, vagy csak találj meg minket. A három perc MOST indul.

Eléggé megijedt mivel tudta, hogy nincs sok ideje. A feladványt ismételgette magában. A nagy szökőkutat már az elején felfedezte, így amikor elolvasta a rejtvényt, valószínűnek látta, hogy a szökőkúttal lesz kapcsolatos a bejárat. A téren volt egy nagy óratorony is. Eszébe jutott, hogy a rejtvény egyik mondatához kapcsolható az az óra. A szökőkút óra felőli oldalán kezdett keresni bármi furcsát. Már alig volt másfél perce és, amikor már azt hitte, hogy nincs remény, meglátott egy apró pancsoló szalamandrát a szökőkút márványába vésve. Mivel a kétéltű vizesnek látszott, így igyekezett minnél észrevehetetlenebben bemászni a szökőkútba. A szökőkút közepén megtalálta egy lángoló szalamandra domborművét. Ekkor már rájött, hogy mit kell csinálnia. Szerencsére volt nála gyufa, így elővette és meggyújtotta. Odatartotta a márványhoz, amin a hő hatására kirajzolódott a tűz és a víz alkímiai szimbóluma. A kettő szimbólum között, pedig észrevette, hogy van egy apró gomb. Amikor megnyomta, egy csapóajtó kinyílt alatta és ő egy vízicsúszdán csúszott le a mélybe.

A csúszda nagyon hosszú volt és ő nem látott semmit.Egy perccel később egy puffanással földet ért egy kis medencébe. A ruhája csurom víz volt. Rájött, hogy egy földalatti teremben lehet. Amikor a szeme hozzászokott a sötéthez, látott egy ajtót. Odarohant és lenyomta a kilincset...

–Gratulálunk Vance kisasszony sikeresen megtalált minket időben. Jöjjön a társalgóba.- az, aki megszólította egy magas, komornyiknak látszó ember volt.
–Köszönöm.-mondta Nessa, azzal követte az embert... Egy tágas helyiségbe lépett. Már volt ott néhány ember. Többféle nyelven beszéltek. Látta, hogy egy szimpatikus kínai srác senkivel sem beszél. Odament hozzá és angolul megszólította.
–Szia én Rae vagyok. A teljes nevem Nessa Rae Vance. Ideülhetek melléd?- Még az út elején elhatározta, hogy a második nevén mutatkozik be.
–Szia én pedig Quing Shi Zhihao vagyok. Eredetileg Quingnek szólítanak, de most már a Shire fogok hallgatni.
–Hát igazából engem is Nessanak szoktak szólítani, de a Rae jobban tetszik. Láttad egyébként, hogy milyenek az emberek nagyjából?
–Hát, van néhány elég sportos lány és fiú, de vannak plázacicák is.
–Igen és láttad, hogy hány különböző nemzetiségű ember van? Egyébként te honnan jöttél?
–Kína. És te?
–Kanada.- a beszélgetésüker az zavarta meg, hogy egy Japán férfi szót kért.
–Mindenkit üdvözlök itt Londonban. Remélem kellemesen utaztatok. Én Jafet Miguelito vagyok. JM-nek szólítanak. Mindannyian azért vagytok itt (remélem), hogy közénk tartozhassatok. Háromszázan vagytok itt, és csak négy ember jöhet, majd velünk a bázisra. Ahhoz, hogy ezt eldöntsük nehéz próbákat kell kiállnotok. Mivel háromszázan vagytok, ezért négyesével mentek. 15 próba vár rátok. Sok sikert.- ezután négyesével olvasta fel a neveket.

Amikor Nessa (aki innentől Rae) sorra került látta, hogy egybekerült Shi-vel. Velük volt még egy nagyon sportos srác és egy plázacica is. Ők lettek az 57- es csapat. Egy őr ment oda hozzájuk.
–Ezt a csapatot én kísérem. Jöjjenek utánam.- kis idő múlva egy lifthez értek. Amikor beszálltak, az őr megnyomta az 57- es gombot. 75 szint volt. A lift elindult lefelé. Rae ekkor jött rá, hogy a szintek lefelé mennek.Két perccel később a lift megállt, ők pedig kiszálltak.
–Ezen a szinten kell maradnotok. Ha elhagyjátok 24 órán belül, kiestek.-mondta az őr, majd beszállt a liftbe és távozott.

–Hát skacok asszem ittragadtunk összezárva 24 órára.- mondta az izmos srác. Szimpatikusnak tűnt. Rae úgy gondolta, hogy be kéne mutatkozniuk egymásnak.
–Engem egyébként Raenek hívnak. Titeket?-a többiek is egyetértettel vele. Shi-t már ismerte, a többiek pedig, az izmos srác görög volt és a neve Vissarion Stavros volt. A lány neve Xhemal Hoxha volt és Albániából származott. Amíg a liftben utaztak, az őr elvette az órájukat és a telefonjukat is. Végigjárták az emeletet. Ablak nem volt, mivel a föld alatt voltak. Szellőzőnyílásokat találtak. Az egyedüli kijárat a lift volt, de oda meg nem mehettek, mivel kiesnének a játékból. (Már ha ez az egész mondható játéknak.) Amikor még egyszer alaposan átvizsgálták a szobát, észrevettek négy kamerát, és alapos kutatás után találtak négy poloskát (lehallgató). Így már tudták, hogy az is a próba része, hogy 24 óráig együtt tudjanak működni. Nem tudták hány óra lehet, mivel óráik az őrnél voltak. Magy unatkozásukban felelsz vagy merszezni kezdtek. Rae kapott olyan feladatot, hogy ugráljon a padlón dörömbölve fél percig, (Ez azért volt nagyon szórakoztató mert tudták, hogy alattuk is vannak más versenyzők.) El kellett játszania, hogy Shi a pasija...
Ezt viszonylag hamar megunták, mivel a legjobb merszekhez nem voltak kellékeik, a felelszekhez meg nem nagyon ismerték egymást.

Egy kis idő elteltével egy csapóajtón át ételt kaptak. Nem volt valami sok, de arra elég volt, hogy mindenkinek jusson viszonylag emberi adag. Amikor megkapták, Vissarion megszólalt:
–Skacok! Szerintem ennyit kaptunk összesen a 24 órára.
–Bakker tényleg.- megvitatták, hogy senki sem eszik többet az adagja felénél. Ekkor már látták, hogy hosszú lesz ez a 24 óra. Ennek ellenére úgy gondolták, hogy nem kéne nagyon aludniuk. Miután ezt elhatározták, bővebben is bemutatkoztak egymásnak. Megismerték egymás családját, kedvenc tevékenységeit, érdeklődési körét. Ebből nagyjából 2 óra beszélgetés kerekedett. 

Amikor már rengeteget tudtak egymásról,  kitalálták, hogy nem ártana edzeniük is punnyadás helyett hátha azt is figyelik. Látták, hogy mindegyikük más erőnlétben van. Vissarion izmai nem csak dísznek voltak. Tényleg jó formában volt. Xhemal nem volt túl erős, de futni elég jól tudott. Shi inkább az okos típus, ezért sokkal gyengébb volt Vissarionnál. Rád viszonylag hatékonyan sportol, valamennyi izom  is van rajta, de azért még van mit fejlődnie. Vissarion mondta a legtöbb feladatot. Rae is egész sokat tudott. Xhemal néhányszor bele-beleszólt, de nem tett hozzá túl sokat a dologhoz. Shi meg valamennyire próbálta csinálni, de sokszor erőlködnie kellett. 

Két óra múltán (amikor már Vissarion is megunta az edzést, mivel nem voltak súlyzók, és egyéb eszközök) megették a maradék ételt. Így visszagondolva az egész eddig a szinten töltött időre, már nem tűnt olyan jó ötletnek az a két óra edzés. Egyre jobban sejtették, hogy ha elalszanak, elbukják a próbát. Most jött el a kritikus pont a 24 órából, amikor már álmodni kezdtek, az ennivaló sem volt elég, és rendkívül unalmas volt már minden. Mivel már lassan az életüket is megunták, elkezdtek egy olyan játékot játszani, amiben el kell számolni egytől húszig, de ha valakik egyszerre mondanak egy számot akkor elölről kell kezdeni, és előzetesen nem lehet sorrendet megbeszélni. Ezzel el voltak vagy úgy egy óráig, de addigra már elég fáradtak és éhesek voltak. Már semmi se tudta őket lekötni. Fogalmuk sem volt, hogy hány óra lehet és nagyon unatkoztak. Végül storykat találtak ki közösen. Xhemal és Shi kétszer majdnem elaludt. Egyre fáradtabbak voltak. Egymást rázták fel.

Nagyjából még egy óra telt el, amikor megmozdult a liftajtó, és belépett az őr.
–Jöjjenek velem. Elkísérem magukat a társalgóba....

Tudom, hogy nagyon rég volt rész, de ez az egész vírus dolog is beleszólt a felvételivel egyetemben.

I

hletem sem volt, és a történetet is sikerült úgy alakítanom, hogy nehéz legyen megírni. Ha kicsit unalmas lett, akkor bocsi, majd a következő jobb lesz.
Orca♪