TAKEAWAY /The Chainsmokers/

12

Nagyon rég volt hogy ilyen rosszul aludtam. Igazából alig tudtam aludni. Egész este forgolódtam. Lerugtam a takaróm, majd visszahúztam magamra. Felültem az ágyban, megnéztem a telefonomon az időt, 03:30. Visszafeküdtem és az ablak felé fordultam.
Hiába aludtam keveset, mégis reggel korán már ébren voltam. Egy kis smink segítségével emberi kinézetet varázsoltam a fejemre, mert amúgy nagyon meglátszott, hogy alig aludtam. A hajamat csak megfésültem mert a forgolódástól úgy néztem ki mint akit megrázott az áram. Miután a kis fürdőszobába mindennel elvégeztem visszamentem a szekrényemhez és kis gondolkodás után felvettem egy fekete rövidnadrágot és az egyik kopott FOB zenekaros felsőmet. Mielött elhagytam volna a szobám felvettem egy fekete rövid zoknit...mert hát az kell és a telefonomat nyomkodva hagytam el a szobám.

-Jó reggelt.-mondta Alex majd a kezembe nyomott egy tányért amin kettő melegszendvics volt.

-Neked is. Ezt miért kapom? -kérdeztem furcsálva

-Kicsit sokat csináltam.-válaszolta. Nem ellenkeztem, kajának nem lehet nemet mondani. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem.
  A délelött kb annyi volt hogy elvettem Alex egyik gitárját és próbáltam eljátszani rajta legalább egy dalt. Délután a konyhába kerestem valami ehetőt, mikor valaki megbökte a vállam.

-Mivan?-fordultam meg majd amikor megláttam Aurórát összeráncolt szemöldökkel néztem rá.-Bocsi. Segíthetek valamiben?

-Nem köszi. Briana vagy ugye?-kérdezte vékony és magabiztos hangon.

-Brithany-javítottam ki

-Mindegy.-legyintett olyan "nem érdekel" stílusban.-Szálj le a barátomról!-kezdte és meg döbbenten néztem rá. -Nem érdekel hogy itt laksz, meg hogy Alex a testvéred! Ne mássz rá a pasimra! -és csak mondta és mondta a csaj.

-Nem érdekel a pasid!-modtam úgy hogy a hangsúly a "pasid" szón volt.

-Ne is érdekeljen! -Vágta rá majd mikor Andrew jött be a konyhába, akkor Auróra úgy tett mintha semmi sem történt volna és mosolyogva nézett rám.-Jót dumcsiztunk.

-Ja.-mondtam dühösen majd kikerültem Őt is és Drewet is majd inkább felvettem a cipőm és vissza írtam Emmának.
Fél óra múlva már a parkban ültünk és amíg én idegesen hadarva elpanaszoltam neki hogy mi a bajom Ő csendben figyelt.
-..teljesen kivagyok.-mondtam végül.

-Ne foglalkozz velük. -szólalt meg hosszú hallgatás után Emma. -Ha ők jól megvannak akkor mutasd meg nekik hogy te is jól megvagy.

-De annyira idegesítt ez a csaj! Azzal az irritáló hangjával meg az irritáló fejével!

-Uhh..Tudom, Ő ilyen.-mondta

-Ismered?-kérdeztem csodálkozva.

-Ahha. Együtt volt a bátyámmal, de Auróra szinte mindig megcsalta és ez miután kiderült Ron dobta őt.

-Azta. Nem is tudtam hogy van bátyád. -mondtam. Durva amit mesélt Emma. -Vajon Andrewet is megcsalja?

-Nem tudom. Amit mondtál eléggé úgy tűnik hogy ragaszkodik Drewhez.

-Persze mert híres. -Mondtam a szememet forgatva.
Végül Emmával nem jutottunk sokra, viszont jó volt valakivel megbeszélni ezeket a dolgokat. Ryant nem hívtam, mert bár régóta ismer, most egy olyan "csajos beszélgetésre" volt szükségem.

-És mi a helyzet Ryanel?-kérdezte

-Mi lenne?

-Ugyan már! Mióta itt vagy csak rólad beszél. -kezdte Emma.-Látom hogy hogyan néz rád.

-Ez nem igaz!-vágtam rá azonnal.

-De igen! Tegnap is amikor rólatok beszéltem akkor láttam hogy a reakciódat várja.

-De hisz akkor is a telefont nyomkodta.-válaszoltam, hisz tegnap amikor a cukrászdába Emma azt kezdte el mondani hogy Én és Ryan milyen cukik lennénk akkor Ryan telefonozott.

-Az lehet. De láttam ahogy óvatosan feléd néz. -válaszolta én meg csodálkozva hallgattam. Ez fel sem tűnt.

-De mi akkor is csak barátok vagyunk. -mondtam

-Szerintem jár neki egy esély. Vagy csak próbáld meg. -Mosolygott rám Emma. -Tényleg mindig téged néz és elég sokszor kerülsz szóba nála.

Miután elköszöntem Emmától elindultam haza. Persze egész úton a beszélgetésünkön gondolkodtam. Még soha nem gondoltam Ryanre máshogy, csak mint a fiúra aki ezer éve a legjobb barátom és most ismét találkoztunk.