TAKEAWAY /The Chainsmokers/

3

Van némi jó dolog is abban, hogy a nyarat itt töltöm, távol a szüleimtől. Ne értsétek félre, nagyon szeretem a szüleimet, csak van egy olyan hülye szokásuk, hogy még nyáron sem lehet sokáig aludni. Mindig csinálnak valamit ami miatt felébredek. Hangosan szól a reggeli híradó, apa elkezdi a falat fúrni, anya reggel kezd el porszívózni, vagy csak úgy alapból felkeltenek mondván " ne aludj sokáig egész nyáron, inkább élvezzük a szünetet....."
Már egy hete itt élek Kaliforniában a bátyámmal és végre sikerült tovább aludnom reggel 6-óránál. Ja igen, ez az egy hét izgalmasan telt. Rengetek interjú, beszélgetés egy rádiónál, koncert az itteni arénában, szóval igen...mozgalmas egy hét volt. Ma bulizunk. Vagyis én nem nagyon szeretnék, de megígértem mindenkinek és saját magamnak is, hogy ezen a nyáron kicsit javíttok a társasági életemen, vagyis megpróbálok minél több "eseményen" részt venni, ezért is megyek ma este én is bulizni.

- És amúgy hol is lesz ez a buli? -érdeklődtem miközben a hűtő szekrényből vettem elő azokat a dolgokat amik a salátámhoz kellenek.

-Csak egy itteni haver házánál. Te is ismered, még régről.-válaszolta Alex

-Ryan? -kérdeztem mire Alex csak bólintott. -Na ne. Az az Ryan? Ryan Flyn? Te jó ég.- Ryan és én nagyon jó barátok voltunk amíg New Yorkban éltek. Néhány évvel idősebb volt nálam, de így volt tökéletes a barátságunk. Aztán néhány évvel ezelőtt ide költöztek. Eleinte még tartottuk a kapcsolatot, aztán egy idő után már egyre kevesebbet beszéltünk, majd végleg megszűnt a kapcsolatunk egymással.
A délelőtt szinte nagyon gyorsan eltelt. Nem tudom, hogy miért de már nagyon vártam ezt a bulit és természetesen azt is, hogy végre megint találkozok Ryan-al. Utoljára amikor láttam én 12 voltam, ő 15. Egy aranyos, szemüveges fiú volt, nagyon okos volt és a menők közé tartozott a suliban...amíg még egy iskolába jártunk. Nem tudom, hogy mennyit változott... de izgatott vagyok.
Közeledett az este, és ez azt jelenti, hogy kell készülődni. A zuhanyt választottam és tanulva a múltkori esetből, most kulcsra zártam az ajtót is. Miután végeztem megszárítottam a hajam, majd visszamentem a szobámba ruhát választani. Szoknyát vegyek fel vagy nadrágot? Rövid vagy hosszú legyen? Felső az legyen valami hagyományos vagy kicsit "extrémebb"? Oké végül sikerült választanom. Egy szakadt világoskék farmert és egy rövid bordó crop-topot vettem fel aminek a háta kivágott és fűzők díszítik. Jöhet a következő..sminkeljek vagy ne? Mondjuk amúgy sem szoktam sminkelni, szóval ezt most is passzolom. A hajam, hagyjam így egyenesen, göndörítsem, felgumizzam? Oké, végül begöndörítettem. Nem szoktam nagyon bulizni, remélem ebből a készülődésből nem csináltam nagy felhajtást. Oh dehogynem...hisz mielőtt belekezdtem volna valamibe, percekig gondolkodtam hogy mi legyen. A tükörben néztem magam és ahhoz képest, hogy mennyit agyaltam mindenen, a kinézetem nem lett olyan szörnyű. Egy normál tinilány néz vissza rám a tükörből, aki egy házibuliba készül. Ne felejtsük el, hogy egy régi barátommal is szeretnék találkozni.
Mikor elhagytam a szobám a fiuk a konyhában voltak és ahogy láttam már megvolt az alap hangulatuk, hála annak az üveg vodkának ami az asztalon volt.

-És itt is van a én mindig csinos hugicám.-ölelt át Alex. -Ryan biztos örülni fog, hogy ujjra találkoztok. -mondta Alex majd elment gondolom a mosdóba.

-Szerinted megismer majd? Hisz ezer éve nem láttuk egymást. Te jó ég..mivan ha én nem fogom felismerni Őt? Sokat változott? Még mind...-kezdtem de Drew közbeszólt, mire én az asztalnak dőlve hallgattam amit mondani kezd.

-Biztos, hogy megismert, vagy ha nem akkor, majd bemutatkozol neki.-mondta unottan.

-Oh..oké. Amúgy ti is jól néztek ki. -dicsértem meg a fiukat.

-Többször is lehetnél ilyen ruhákban. Ez a felső nagyon jó. És ez a bordó szín.-jött egyre közelebb, majd egyik kezét a derekamra tette, amit már nem fedett ruha. Mivel Andrew jóval magasabb nálam, ezért én úgy nagyjából a mellkasáig értem neki. Nem néztem fel rá. Így is elég kínos volt a helyzet. Persze tudom, hogy attól a kis vodkától ilyen most, józanul ezt nem tenné. Tudom...a héten párszor a tudtomra adta, hogy van barátnője és amúgy sem vagyok az esete...ja és ezeket amúgy tök indokolatlanul mondta. A gondolat menetemből az rántott vissza a valóságba, hogy Drew a másik kezével az állam alá nyúlva kényszerít arra, hogy a szemébe nézzek. De mielőtt még bármit is tehetett volna Alex visszaért hozzánk, Andrew pedig pár lépést hátrált és csak mosolyogva nézett végig rajtam.

-Minden oké hugi? Olyan fejet vágsz, mint aki szellemet látott.-jött oda hozzám Alex. Ja gondolom, hogy hogyan nézhettem.

-Öö..ja, minden oké.-feleltem és ezzel le is tudtam ezt.
El is indultunk. Mivel a fiuk már nem voltak teljesen józanok ezért bevállaltam a vezetést, meg amúgy sem tervezek inni a buliban.
-Na add a kulcsokat.-tartottam a kezem Andrew felé, mert amúgy ő akar vezetni

-Mi? Nem. Az én drágámat senki nem vezetheti.-háborodott fel

-Nem fogok egy ittas sofőr mellé beülni!

-Oké.-mondta majd elakartam venni a kezéből a kulcsokat, de nem hagyta.-Ez egy 2016-os évjáratú nagyon drága autó. Nagyon szeretem és ...

-Jaj maradj már! Inkább szálljatok be a kocsiba.-szakítottam félbe a mondandóját és elvettem tőle a kulcsot is. A fiuk kifutottak az autóhoz, majd miután Alex előbb ért oda be is ült előre, majd Drew kicsit duzzogva, de beült a hátsó ülésre. Beültem a kormány mögé, majd indultunk is. Alex egyfolytában navigált, mivel én nem tudom, hogy pontosan merre kell menni.
Szerencsére nem volt sok autó az út szélén, ezért gond nélkül le is parkoltam. Kint volt néhány ember, a legtöbben cigitek, vagy csak beszélgettek. Mi bementünk a hatalmas házba, ahol a szintén hatalmas tömeggel találtam szembe magam. Alex egyből le is lépett, gondolom inni. Andrewre néztem aki szintén engem nézett.

-Most merre? -kérdeztem túlkiabálva a zenét.

-Nem tudom, de én leléptem.-mondta, majd eltűnt a tömegben.

-Hát ez jó. Köszi, hogy itt hagytatok!.-mondtam ezt halkan, majd elindultam valamerre. Mikor sikerült átverekednem a táncoló és részegen dülöngélő emberek között, a konyhába kerültem. Ez a helyiség kicsit távolabb volt a zenétől, így szerencsére ez sokkal nyugisabb volt...többnyire.

-Uh...ne haragudj. -szólaltam meg azonnal. Sikeresen nekimentem valakinek, így a kezében tartott poharának a tartalma a ruhámra került.

-Nem. Te ne haragudj.-válaszolta a fiú, majd letette a poharát a pultra. -Ryan Flyn, a házigazda-mutatkozott be.
Ez lehetetlen. Ő Ryan Flyn? Ahogy végignéztem rajta, hát...teljesen megváltozott. Szemüveg sehol, az akkori kisfiús arc a múlté, a sötét haját most szőke tincsek díszítik..és wow, nagyon megváltozott.

-Öhm...Brithany Pall.-mutatkoztam be, mire Ryan is olyan döbbenten nézett rám, ahogy az előbb én is néztem rá.

-Azta, Bri. De meg változtál. Miért nem mondtad, hogy Kaliforniába vagy? Ezer éve nem láttalak. -Mondta boldogan.

-Max egy hete vagyok itt. És amúgy igen, te is nagyon megváltoztál. Jól nézel ki...öhm..mármint, izé..régen is...csak érted..más vagy és...ja.-Gratulálok Brithany, idióta vagy!

-Te is csinos vagy. Még mindig olyan aranyos vagy amikor zavarba jössz. -mosolyodott el. -Iszol valamit?

-Vezetek.-válaszoltam egyből. -De egy üdítőt elfogadok, vagy alkohol mentes valamit....ha van. -hadartam el, mire Ryan csak nevetett, majd öntött nekem egy pohárba valamelyik Cappy üdítőből.
Rengeteget beszélgettünk mindenféle fontos és felesleges dologról. Sikeresen bepótoltuk azt a pár évet. Ryan külsőleg más, de viszont belsőleg megmaradt neki ugyan az a vicces énje. Majd mikor már mindent megbeszéltünk Ryan megkérdezte, hogy táncolunk-e, amire én igent mondtam. A tömegben ugráltunk valami idétlen zenére és amikor ismerős szám jött énekeltük a dalszöveget is. Ryant elhívták a haverjai valami ivós játékra, így egyedül maradtam a tömegben, ami amúgy így most elég értelmetlen gondolat, mert ha egy tömegben vagyok akkor eleve nem lehetek egyedül. Elindultam valamerre, de valaki megfogta a kezem és visszarántott, így neki ütköztem a mellkasának, végül felnéztem a zaklatómra aki nem más volt mint Drew.

-Téged kerestelek.-mondta

-Itt vagyok.-válaszoltam.

-Ja. -csak ennyit mondott, majd néhány percig csendben volt mire ismét megszólalt. -Nem folytatjuk?

-Mit?-kérdeztem vissza értetlenül, ugyanis valóban nem tudom, hogy mire gondol.

-Hát amit otthon elkezdtünk mert ...

-Na ne..Nem kezdtünk el és nem is fogunk folytatni semmit!.-vágtam a szavába. -Részeg vagy, hagyj békén!-mondtam és még valamit mondott volna de inkább leléptem.
Most komolyan azt hiszi, hogy belemegyek a kis játékaiba? Már otthon sem volt teljesen józan és most sem az, nem fogom hagyni, hogy szórakozzon velem. Amúgy is, biztos van barátnője, vagy valami olyasmi.

*****************
R.I.P. Luke Perry