Hazudtál (szünet)

Kollégium

Dorothy Martinez vagyok 18 éves édesanyámal élek együtt mivel a seggfej apám ott hagyot minket semmi nékül. Most fogom kezdeni az egyetemet. A fiúkat riasztom el magamtól ugy hogy örökre singli maradok

Reggel irritáló fülsértő ébresztőmre keltem mivel ösze kell hogy pakoljak mivel kollégiumba kell mennem. Igen elkezdtem az Egyetemet. Jeej. De jó.
Tanulni mondhatni szeretek de hát ha jól akarok keresni muszáj tanulnom.
Gondolataimból egy halk kopogás zökentett ki.

- Jó reggelt. Most már ideje felkelni nem sokára indulnunk kell. - ébresztett fel anya

- Rendben már rohanok is. - bolintottam és már kelltem kis a pihe puha ágyikomból. Meg céloztam a fürdőszobát lezuhanyoztam fogat mostam meg csináltam a hajam és egy halvány sminket is raktam fel.

- Kincsem öszepakoltam a maradék cuccodat is. - kiabált fel anya

- Oké köszi. - mondtam hálásan

- De most már tényleg indulnunk kell. - szólt rám anya

- Oké - sohajtotam

👀👀👀

Be ültünk a kocsiba és el indultunk a kollégium felé. Már nagyon izgultam sok kérdéa kavarogt benem. Vajon lesznek barátaim? Birni fogják a fejem? Vajon szerelmes leszek?

Egyszer csak azt vettem észre hogy a kampusz kapuján megyünk be. Anya épp szólni akkart hogy meg érkeztünk. Nagyon szép volt a kollégium.