Újratervezés (PUF - Boka/Csónakos)

2

Nemecsek csak nem hagyott nyugtot Csónakosnak. A legváratlanabb időpontokban jelent meg teljesen kiszámíthatatlanul, a zuhany alatt, a kávégép fölött, a tévé tetején, Csónakos párnáján, az osztályképük mellett. Csak lebegett és nézte Csónakost vádlóan, hogy ilyen könnyen feladja. Pedig nem adta fel, egyszerűen csak tehetetlen volt. Régebben sokat kérdezgette Bokát, hogy van. "Ne aggódj, megvagyok" – mindig ez volt a válasz, és Csónakos elhitte. Aztán jött a lebukás, és Boka egyik pillanatról a másikra kizárt mindenkit az életéből. Nem válaszolt a hívásokra. Nem nyitott ajtót, ha mégis, akkor kiabált mindenkivel. Mindenkit elküldött, és nem fogadta el a segítséget.

Pár nappal később megint ott állt Boka ajtajában, ez alkalommal nem próbálkozott az erőltetett jókedvvel.

Boka meglepő módon megint ajtót nyitott neki. Alsónadrágban meg egy foltos, elnyűtt pólóban volt.

– Mit akarsz?

– Beszélgetni – válaszolta Csónakos őszintén. Boka félreállt az ajtóból, a szag még mindig elviselhetetlen volt a lakásban.

– Hallgatlak.

– Hiányzol – nyögte ki Csónakos esetlenül a rommá tört nappaliban. Szavait döbbent csönd követte, Boka csak állt megkövülve, mint egy szobor.

– Faszom, nem megy ez nekem – folytatta Csónakos –, kettőnk közül mindig te voltál a lelkizős. Ha elesett valaki, én maximum röhögtem rajta, te meg már rohantál felsegíteni, vigasztalni. De akkor is ez az igazság. Hiányzol, baszki, nagyon.

Boka nem szólt semmit.

– Nézd, tudom mit érzel.

– Nem, nem tudod.

– Jó, akkor nem tudom. Figyelj, nekem is hiányzik Ernő, és tudom, hogy szar. – Csónakos körbe mutatott a nappalin – De nézz már körül. Mi ez? Ez nem élet! Tovább kell lépned.

– Mindenki ezzel jön! – kiabálta Boka váratlanul – De te nem akartál leélni vele egy életet!

– De igen! – kiabálta Csónakos vissza.

– Mi? Micsoda? Te szerelmes vagy az Ernőbe?

– Szerelmes a faszom az Ernőbe, ne legyél már hülye, Boka! De a barátom, ahogy Te is, Csele, Kolnay meg Barabás és a többiek, és én mindig azt hittem, hogy majd mi így sokan együtt fogunk megöregedni. Azt hittem, majd ott leszünk együtt mindenkinek a jeles pillanataiban. Mikor Barabás megépíti az első felhőkarcolóját, Kolnayból meg agysebész lesz, Csele esküvőjén és még sorolhatnám. Azt hittem, hogy majd összeülünk néha sörözni együtt. Te meg Ernő lesztek a kedves meleg nagybácsik, én meg a nagydumás nagybácsi, akinek sosincs egy rendes faszija.

– Befejezted? – kérdezte Boka gúnyosan. – Nagyon megható, amit itt összehordtál, de ez már mind nem számít, mert Ernő halott! Érted? HALOTT!

– DE TE NEM VAGY AZ! – üvöltötte Csónakos magából kikelve. – Ez nem te vagy, Boka! Hol van a fiú, aki akkor is küzdött, amikor már mindenki feladta? Hol van a szilárd, magabiztos, meginghatatlan Boka János?

– HALOTT, ÉS MOST TAKARODJ INNÉT!

Boka megindult Csónakos felé, látszólag feltett szándéka volt, hogy megint behúzzon neki, de Csónakos most nem hagyta magát. Elkapta a kezét és magával ráncigálta a fürdőbe, miközben Boka folyamatosan üvöltött vele, hogy takarodjon és engedje el, aztán belökte a zuhanyzóba, és rányitotta a jeges vizet.

Boka, mint aki sokkot kapott, abbahagyta a kapálódzást, aztán elkezdett keservesen zokogni. Csónakos elzárta a vizet. A fiúk sokat aggódtak ezen régen, hogy nem látták Bokát sírni, se a temetésen, se utána. Csónakos látta, többször is, Boka csak előtte sírt. Csónakos odatérdelt Boka mellé, és hagyta, hogy Boka a félig vizes pólójában a karjai közé másszon és a mellkasába fúrt arccal kisírja a lelkét.

– Hiányzik. Érted? Annyira hiányzik.

– Tudom. Tudom. És nekem is hiányzik, hidd el. – Csónakos kivételesen hagyta, hogy a saját könnyei is kontrollálatlanul folyjanak. – Ernő halálát mindannyiunknak nehéz volt feldolgozni. De nekem nézni, hogy mit teszel magaddal, rosszabb, mint tudni, hogy Ernő nincs többé. Kérlek, engedd, hogy segítsek, mert ebbe én is bele fogok halni.

Boka úgy kapaszkodott belé, mintha az életéről lenne szó, és csak zokogott, zokogott hosszú órákon keresztül.

– Büdös bogár vagy – mondta Csónakos, mikor Bokának elfogyott az ereje, hogy tovább sírjon, – Hány napja nem fürödtél, he? Meg mi ez a szakáll, hallod? Elmehetnél valami arab terroristának ezzel a fejjel.

Boka szótlanul tűrte, hogy Csónakos levegye róla a pólót, megmossa a haját és levágja a szakállát, amit Csónakos utólag megbánt, mert így jobban látszott, hogy Boka mennyire le van fogyva. Aztán szelíden, de határozottan ráparancsolt Bokára, hogy fürödjön meg. Keresett neki egy pizsamát, és ágyba dugta.

– Holnap megint eljövök, jó?

Boka kimerülten bólogatott, Csónakos kezét fogva aludt el.