Újratervezés (PUF - Boka/Csónakos)

4

Bár a lakás már nem hasonlított egy komposztálóra, a hűtőtakarítás eléggé megviselte Bokát, aki a gyógyulás útján visszalépett egyet, és megint a némaságba burkolódzott. Csónakos sokat gondolkozott azon, hogy innét hogyan tovább. Talán itt az ideje, hogy Boka beszéljen végre az érzéseiről. Mielőtt megvette Boka ebédjét, beugrott egy hobby boltba.

Ernő imádta a hajókat. Kiskora óta szerelmese volt a vízi járműveknek és egész életében arra készült, hogy hajón fog dolgozni. Soha semmi más nem érdekelte. Zokogott a boldogságtól, mikor megkapta az állást egy Dunajáró turistahajón. Nem is volt igazi matrózmunka, mert minden mást is kellett csinálni, de Ernő úgy vette fel minden reggel az egyenruháját, mintha a Titanicra készülne. Sajnos egyik nap tényleg a Titanic sorsára jutott.

Az osztrák határ közelében a hajó máig tisztázatlan körülmények között elsüllyedt. Csodával határos módon mindenki túlélte a balesetet, kivéve egy matrózt. Ernő holtestét három nappal a baleset után találták meg, mikor felhozták a felszínre a hajót az osztrák búvárok.

Hetekig cikkeztek az esetről. A sajtó a fiúkat is megkereste, mint közeli barátok, de egyikük se akart nyilatkozni. Boka teljes mértékben elzárkózott az egésztől. Nem akarta, hogy homoszexuális ügyet csináljanak Ernő halálából, így azt kérte Ernő anyukájától, hogy mondja azt, nem volt senkije. Pedig Ernő mamája volt a legelfogadóbb édesanya, akivel valaha a srácok találkoztak.

Csónakos eltakarította a dohányzóasztalról Boka ebédjének maradványait, majd újságpapírral takarta le. Levette az összetört makett hajót a szekrényről az asztalra rakta, a ragasztóval és a kis ecsettel együtt, amit a hobbiboltban vett, aztán leült a földre Boka lábához.

– Mit csinálsz?

– Arra gondoltam, megjavíthatnánk együtt. Segíthetnél, mert én csak a guruló járművek javításához értek.

Boka először csendben nézte, ahogy Csónakos egymás mellé fekteti a letört darabokat, és próbálja kitalálni, melyik hol volt, aztán lecsúszott mellé a földre. A kis dohányzó asztal alatt összeért a lábuk. Boka elgondolkozva forgatott egy fadarabot az ujjai között. Rágcsálta az alsó ajkát. Tipródott. Beszélni akart, Csónakos látta rajta.

– A tényt, hogy meghalt, sikerült valamennyire elfogadnom – szólalt meg végre Boka –, mert tudom, egyszer mindannyian meghalunk. Azt, hogy neki ilyen fiatalon kellett mennie, igazságtalannak és kegyetlennek tartom.

Boka odaadott Csónakosnak egy kis darabot, ami az árbóc része volt.

– De az egészben az a legrosszabb, hogy nem látom értelmét, hogy reggel felkeljek.

– Mi van a sulival meg a melóddal?

– Te miért dolgozol, Csónakos? – kérdezte Boka, miközben újabb árbócdarabkát szedett fel az asztalról.

– Hát mert kell? Nem tudom. Azért, hogy legyen mit ennem, meg ki kell fizetni a számlákat, meg legyen pénzem benyát tankolni a verdába.

– Én azért tanultam, hogy majd jobb munkahelyem legyen, és tudjunk spórolni egy nagyobb lakásra, amiben már lehetett volna kutyánk. Azért dolgoztam, hogy legyen pénzünk nyáron nyaralni, kirándulni, színházba menni, meg ilyenek. Mindent úgy terveztem, terveztünk, hogy majd együtt. Mindent együtt. De már nincs, és már így nincs értelme...

– Lélegezz – szólt rá Csónakos. Egyik kezével Boka kezét fogta, a másikkal a hátát simogatta, amíg Boka mély lélegzetekkel visszanyelte a feltörekvő pánikszerű sírását.

– Értem, amit mondasz, de volt neked hobbyd Ernő előtt is. Például, régen szerettél rajzolni.

– Irtó bénán rajzolok, Csónakos.

– Jaj, menj má'! Neked még a pálcika figurád is művészi. Elmehetnél ilyen festőterápiára – jegyezte meg Csónakos, mint úgy mellékesen. Egy fura háromszög alakú darabnak kereste a helyét.

– Egy festő micsodára? – kérdezte Boka döbbenten. – Az ide való. Nézd, ide, előre.

Boka közelebb csúszott az asztalhoz. Csónakos felhúzta és Boka mögé rakta az egyik lábát, hagyta, hogy Jani befészkelje magát a lábai közé, már majdhogynem összebújtak, persze ez akkor egyiküknek sem tűnt fel. Boka ügyesen igazgatta a kis darabkát a helyére.

– Festőterápia. Csele olvasott róla még régebben – magyarázta Csónakos, ujjával támasztékot adott Boka ügyködésének. – Ilyen csoportos foglalkozás, ahol festéssel és rajzolással segítenek feldolgozni a traumákat.

Boka egész testében megremegett. Újabb mély lélegzetekkel nyomta el a pánikot.

– Én nem akarok beszélni erről senkinek. Idegen. Nem értenék. Nem akarom, hogy tudják.

– Nyugi – simította Csónakos a hátára a kezét megint –, ha nem akarod, nem kell. Csak egy ötlet volt. Semmi sem kötelező. Hidd el, Jani, nem várjuk el tőled, hogy holnaptól úgy éld az életed, mintha semmi nem történt volna. Csak annyit kérek, hogy próbálj meg találni magadnak valamit, egy hobbyt, egy célt, bármit, amit szívesen csinálsz, és amiért reggel fel akarsz kelni. És ezt se kell holnapra kitalálnod, csak gondolkozz rajta. Rendben?

– Rendben.

– És ha találsz valamit, ahova szívesen elmennél, legyen az pszichológus, terápia, csoportos foglalkozás, vagy valamilyen sport, amit kipróbálnál, vagy bármi, tényleg bármi, és nem akarsz egyedül menni, akkor csak szólj, és elmegyek veled. Még akkor is, ha úgy gondolod, alapesetben sose tenném be oda a lábam. – Csónakos elhallgatott egy pillanatra, aztán még gyorsan hozzá tette. – A balettet megvétózhatnám már így az elején? Az mondjuk durva lenne, de ha az kell, hogy meggyógyulj, akkor én nagyon szívesen ugrálok neked rózsaszín tütü szoknyában.

Boka szája jobb oldalt finoman felfelé ívelt, és a szemében megjelent valami különös csillogás. Annyi hónap után végre elmosolyodott. Nem olyan volt, mint a régi. Csak egy kis mosolyka volt, de Csónakos annyira örült neki, mintha a lottó főnyereményt ütötte volna meg.

– Hallod, akárhogy is nézem, ez a darab kurvára nem passzol sehova – vett fel Csónakos egy nagyon nem a hajóhoz passzoló darabot az asztalról. – Hány hajót törtél össze?

– Kettőt.

– Ne basszál fel! Akkor lehet, hogy ez nem is ehhez tartozik?

Boka vállat vont.

– Hát, papuskám, ezzel elleszünk egy darabig.

– De az nem baj, ugye?

Csónakos vigyorgott. Nem, nem volt baj. Ha kell, felvásárolja a város összes makettjét, és összerakja Bokával, csak hogy újra mosolyogjon.