Újratervezés (PUF - Boka/Csónakos)

1

A csöndes pesti éjszakának mindig volt valami különös varázsa. Csónakos visszaváltott kettesbe, és ráhajtott a kihalt körútra. Szeretett éjszaka vezetni, persze csak akkor, mikor a műmájer suttyók a neoncsíkos, nagy kipufogós szarjaikkal már hazamentek. Ilyenkor elindította az "All time classic" lejátszási listáját Spotify-on, és a régi zenék dallamára égette a benzint hajnalig. Soha nem tervezte meg, merre fog menni, csak kanyarodott arra, merre az aktuális sláger üteme vitte, de sokszor kötött ki ugyanannál a háznál a Lónyai utcában.

A motorháztetőnek támaszkodva nézte az ablakokat. Sötét volt az összes, mondjuk ez hajnal háromkor nem meglepő. Az összesnek ugyanaz volt a stílusa, csak egy-két muskátlis láda törte meg a folytonosságot. Viszont a negyedik emeleten volt három ablak, ami sötétebb és szomorúbb volt, mint a többi, tele fájdalommal és halállal.

Jeges fuvallat csiklandozta meg a nyakát. Csónakos a csatornába pöckölte a cigi csikket, és még utoljára visszanézett az ablakra. Mintha lebbent volna a függöny, mintha kékes derengés jelent volna meg az egyik ablaknál, de mire jobban megnézte volna, már minden olyan lett, mint volt. Csónakos visszaült a kocsijába, a gyújtással együtt indult a zene is.

There's a shadow hanging over me - énekelte a The Beatles, Boka kedvenc együttese.

Odahaza kibontott egy sört, pedig tudta, hogy már rég aludnia kéne. A kanapén ülve bámult maga elé, elszívott három cigit, aztán, mikor már lüktetett a halántéka, úgy döntött, itt az ideje a lefekvésnek. A mosdóból kilépve meglepetten látta, hogy a nappaliban még mindig világosság van, pedig tisztán emlékezett rá, hogy kikapcsolta a TV-t.

A nappali közepén, olyan egy méter magasságban kék fénygolyó izzott. Csónakos nem túl férfias módon magas hangon sikítva ugrott a fal mellé.

– Jézus, Mária, Szent József!

A kék csóva elindult szépen lassan feléje, Csónakos pedig mondott mindent, amit egyszer már hallott, és köze volt a valláshoz.

– Mi atyánk, ki vagy a mennyekben! – Maga előtt kitartotta a kezét, és keresztet formált a két mutató ujjából, ezt az ördögűzőben látta. – Pásztor, pásztorok Betlehemben! A bölcs Buddha hozzon neked világosságot, és Allah óvja a lelked a túlvilágodon. Jaj, baszki, ne egyre közelebb, mert mindjárt a gatyámba brunyálok!

A kék, fénylő jelenség megállt. Kavargott, örvénylett, aztán felvette egy 14 éves kisfiú alakját. Rövidnadrág volt rajta, térdzokni és ing. Csónakosra mosolygott, András pedig zokogva esett össze a fal mellett.

Másnap meggyőzte magát, hogy nem látott semmit. Álmodta, a sok munka, a kevés alvás és az olcsó energiaital kombónak köszönhető. Nem történt semmi. De két nappal később, amikor elégedetten battyogott ki a fürdőből egy kellemes zuhany után, a nappalija megint kék fényben úszott. Ez alkalommal elmaradt a sikítás. Nem várta meg, hogy a fény most milyen alakot vesz fel. Berohant a hálószobájába, magára zárta az ajtót (nem mintha az számítana a túlvilági lényekkel szemben), előszedte a szekrény mélyéről azt a Szűz Mária képet, amit még a megboldogult nagymamája hagyott rá, és az éjjeliszekrényre rakta. Aztán szintén nem túl férfiasan bebújt a takaró alá és azt hajtogatta, hogy nem fél a szellemektől, nem is hisz a szellemekben!

A következő napokban az a különös érzése volt, hogy folyamatosan figyelik, az utcán követik és a kocsiban se egyedül ül, de akárhányszor körbenézett, nem látott senkit. Csónakos egyre frusztráltabbá vált, aminek következtében több kávét és még több cigit fogyasztott.

Egy kimondottan fárasztó nap után a dohányzóasztalra felrakott lábakkal nézett valami természetfilmet a NatGeo-n. Már kellemesen be volt tompulva a két vodkától és a négy sörtől. A szeme sarkából megint meglátta a kékes fényt.