Újratervezés (PUF - Boka/Csónakos)

5

Csónakos autószerelőként dolgozott Budapest egyik külső kerületében. A tulaj, Janó, régen nagyon jól értett a kocsikhoz, de mióta mindent számítógépek vezérelnek, egyre kevésbé tudja, mi micsoda. A háta is fájt már, és úgy volt vele, most már feküdjön a fiatalság a kocsik alatt, ő meg majd hozza az üzletet. A szervizben Csónakoson kívül még egy fiú dolgozott. Béci, a kissé együgyű, de végtelen kedvességgel és szorgalommal megáldott kölyök, aki Janó unokaöccse volt. Csónakosra úgy tekintett, mint valami félistenre.

Csónakosnak nem volt jó napja. Már reggel úgy indult, hogy valami szerencsétlen behozott egy autót, aminek nem volt meg a jobb eleje, és megkérdezte, hogy holnapra kész lesznek-e vele. Csónakos közölte, hogy holnapra maximum zsírkrétával rajzolt jobb első lesz kész, nem ez az autó. Aztán ebéd után megjelent Ernő szelleme a műhely sarkában, Csónakos meg a kezére vert a kalapáccsal.

Egyből megnézte a telefonját, de nem volt nem fogadott hívása Bokától. Ernő újra és újra felbukkant a műhely különböző pontjain, Csónakos meg állandóan frászt kapott, aminek következtében beverte a kezét, a térdét, belerúgott egy vasdarabba, és folyamatosan szitkozódott, meg kiabált Nemecsekkel. Béci csendben figyelte a sarokból, ahogy Csónakos valami láthatatlan démonnal küzdött.

Nem értette, miért van Ernő a műhelyben. Tegnap beszélt telefonon Bokával, jól volt. Mióta összerakták együtt a kis makett hajót, Boka napról napra egyre jobban volt. Kiegyensúlyozottabb lett. Nézett tévét, néha még netezett is, és nem csak maga elé bámult, mint egy zombi. A lakás tiszta volt, ahogy Boka is. Tegnap még a ház aljában lévő fodrászatba is lement levágatni a haját.

Csónakost kezdte egyre jobban frusztrálni Nemecsek jelenléte. A cérna ott szakadt el, amikor Ernő megjelent a közvetlenül a feje mellett, amikor András a kocsi alatt feküdt és Csónakos tiszta erőből megfejelte a kipufogó csövet.

– Mit akarsz? – üvöltötte Csónakos a műhelyben. Ernő a telefonja mellett lebegett. – Jó van, baszd meg, felhívom! Ezt akarod? Ezt? Jó!

Béci nyöszörögve húzta össze magát a sarokban. Csónakos meg olyan agresszívan nyomkodta a telefon kijelzőjét, hogy csoda, hogy nem tört be. Kikereste Boka számát és tárcsázta.

– Tessék! Most boldog vagy? Fel se veszi! Faszomért kell....

– An-Andris? – dadogta bele Boka zokogva a telefonba.

– Boka? Mi történt? Megsérültél?

– Olyan sokan vannak. Én csak... Azt mondtad, találjak valamit, amit szívesen csinálok. Hát gondoltam főzök. Főzni szeretek. Meg enni is kell, nem?

– Boka.

– Gondoltam, csinálok sütit, almás pitét. Érted... Csak hát a konyha meg üres. Ide hordod ezt a rengeteg kaját. Meg se érdemlem. Meg akartam köszönni. Mennyi pénz...

– Jani.

– De... Én nem tudok... Egyszerűen nem megy...

– JÁNOS!

Boka végre elhallgatott. A telefonból irtózatos hangzavar szűrődött ki.

– Hol a francban vagy?

– A fogarasi Tescóban. Olyan sokan vannak. Olyan hangosak.

– Ember, nem megyünk pénteken délután a Tescóba bevásárolni, főleg nem a fogarasiba. Ilyenkor az is ott van, aki nincs!

– Annyira félek.

– Nem kell. Úton vagyok, csak lélegezz mélyeket, vagy tudja faszom, mit kell ilyenkor csinálni, de ne pánikolj, jó? Mindjárt ott vagyok!

Csónakos bekiabált Janónak, hogy mennie kell és már pattant is be az autóba. Olyan sebességgel száguldozott végig a városon, hogy biztos volt benne, a következő héten jönni fog a csekk. Bokát a bejárattól nem messze találta meg. A földön ült, hátát a szürke épületnek döntötte, és még mindig zokogott. Senki még csak rá se nézett, pedig nem úgy nézett ki, mint egy csöves vagy drogos.

– Helló, papuskám – guggolt elé Csónakos –, megjött a felmentő sereg.

Boka nyöszörögve bújt Csónakos mellkasába.

– Mit gondoltál, Te kis lökött? Hm? Ide jönni, ilyenkor, ráadásul egyedül. Miért nem szóltál? Elhoztalak volna. Kivittelek volna az Auchanba is.

– Nem akartalak zavarni – hüppögte Boka. – Nem értem, mi történik velem. Nem értem. Olyan rossz.

Csónakos átölelte Bokát, simogatta a hátát, beletúrt a frissen vágott hajába. Beszélt hozzá addig, míg Boka meg nem nyugodott.

– Mondtam neked, hogy nem zavarsz. Mondtam, hogy elkísérlek bárhova. Megmondtam, nem? Szerinted azt csak úgy mondtam? Nyugodj meg, jó? Nincs semmi baj, csak elszoktál a tömegtől.

– Légy szíves, vigyél haza.

– Haza foglak, csak előtte bevásárolunk.

– Mi? – Boka ismét pánikolni kezdett. – Én nem megyek vissza. Emberek vannak bent! Sokan.

Csónakos felröhögött.

– Ja, ráadásul az elvetemült fajta. Orkok meg fura lények. De akkor is bemegyünk, ha teszik, ha nem.

– Félek. Nem tudom, miért félek, de félek.

– Nem kell félned. Tudod, hogy vigyázok rád.

Ez volt az igazság. Mindig is Csónakos volt az, aki vigyázott Bokára. Általános iskola első osztályában találkoztak. Az évnyitón egymás mellé ültették őket. A nap végére már legjobb barátok voltak. Egyszerre voltak jó és rossz hatással egymásra. Csónakosnak hála Boka gyerekkora tele volt kalandokkal, az ellenőrzője meg egy pár intővel. Bokának köszönhetően Csónakos pedig mindig megírta a leckéit, és néha még tanulni is hajlandó volt. A többiekkel gimnázium első osztályában találkoztak. Bokától otthon mindig elvárták, hogy komoly, kimért és megfontolt legyen. Úgy kezelték, mint egy kis felnőttet, és ez eléggé kihatott a személyiségére. A többiek egyből vezérnek kiáltották ki, pedig Csónakos már akkor is egy fejjel nagyobb volt Bokánál. De nem bánta. Boka mindig is szeretett katonásdit játszani, szerette az irányító vezér szerepét. Boka vigyázott a többiekre. Csónakos pedig vigyázott Bokára. Ez pedig így volt rendjén.

– Muszáj bemenned, Boka, mert a végén még szociofóbiád lesz, vagy mi, tudod, aki retteg az emberektől. Na, gyerünk, felállás.

Csónakos talpra segítette Bokát, és a bejárat felé kezdte terelni. Bent tényleg irgalmatlanul sokan voltak. Csónakos visszanyelte a káromkodását. Szerzett magának is egy bevásárlókocsit (Bokáét bent megtalálták), és elindultak az üvöltő gyerekektől hangos, és orkokkal teli boltban vásárolni. Némán követte Bokát, azt akarta, hogy egyedül vásároljon, de azért tudja, hogy nincs egyedül, ha megint sok lenne neki a tömeg. Amikor látta, hogy Boka közel van a pánikhoz odalépett mellé, a vállára tette a kezét, és várt, hogy megnyugodjon. Egy óra sorok közötti bolyongás, és majd 30 perc sorban állás után végeztek. Csónakos hazavitte Bokát, és segített neki felcipelni a cuccokat.

– Fogsz főzni? – kérdezte tőle, miután elpakoltak.

– Nem. Azt hiszem, inkább lefekszem aludni.

– Azért egyél valamit, egy szendvicset vagy valamit, jó? Holnap benézek.

Boka bólogatott, és eltűnt a hálószobában. Csónakos körülnézett a lakásban. Ernő hajós bögréje a konyhaszekrény legfelső polcára költözött más egyéb poharakkal együtt. A nappaliban is rend volt, a dohányzóasztalon egy félig kirakott puzzle, valami kastély meg hegyek. Csónakos elmosolyodott.