More than words | jade thirlwall.

chapter three.

« Do you think
about us?
When we're
deeper in
the crowd »

/ Think About Us /

Óriási izgalom kerített hatalmába. Alig vártam, hogy hazaérjek, és felhívjam Jade-t. Mindent sokkal gyorsabban csináltam, csakhogy hamarabb szabadulhassak.

Hazaérve leültem a kanapéra és elõvettem a szalvétát. Hosszú percekig csak bámultam rá, és többször is megkérdeztem magamtól, vajon tényleg akarom-e. Mert mi van akkor, ha megint ugyanaz történik velem, mint múltkor? Hogy már nemcsak lelkileg fognak bántani, hanem fizikailag is...

De Jade más. Õ sosem tenné meg azt, amit anno tettek velem. Õ elfogad és valószínûleg olyan, mint én. Jade nem bántana.

Ahogy egyre tovább tanulmányoztam a cikornyás számokat, csak erõsödött bennem a tudat, hogy életem legnagyobb hibáját követném el, ha nem élnék a lehetõséggel. Sok mindenen mentem eddig keresztül, egy csalódás még belefér.

Elõvettem a telefonom, és bepötyögtem a számot. Megálltam egy pillanatra, mielõtt megnyomtam volna a hívás gombot. Arról fogalmam sem volt, mit fogok neki majd mondani. Reméltem, hogy jól megy a beszélgetés, és a történetünk nem úgy ér véget, ahogyan az elõzõ.

Megnyomtam a zöld gombot, aztán idegesen a fülemhez emeltem a telefont. Alsó ajkamba harapva vártam, amíg felveszi. Annyiszor kicsöngött már, hogy feladtam az egészet, és éppen le akartam tenni, amikor megrezdült a telefonom.

- Halo? - szólt bele azon a csilingelõ hangján.

- Errõl a számról rendeltek Viennát, egy kis kakaóval?

- Natalie! - kiáltott fel Jade a vonal túlsó végén. Tisztán hallható volt az öröm a hangjában, ami mosolyt csalt az arcomra. - Bíztam benne, hogy végül te találod meg a szalvétát, és nem viszi el valaki más.

- Én is örülök, hogy így történt.

- Hát még én! Már kezdtem azon gondolkodni, hogy nem is hívsz fel, mert fáradt vagy, vagy ilyesmi.

- Semmiért sem hagytam volna ki a veled való beszélgetést.

Pát másodpercnyi csend, majd halkan csak ennyit mond:

- Hiányzott a hangod.

Ezután nálam jött el egy kisebb lefagyás, mivel nem tudtam, hogyan kellene erre válaszolni.

- Nekem is a tiéd.

- Nem lenne kedved majd elmenni valahová? Hogy találkozzunk a kávézón kívül is. Szeretnélek látni egy másféle ruhában is, nem csak a kávézósban.

A hangnemébõl tudtam, mit ért a másféle ruha alatt. Ettõl a ponttól vált nyilvánvalóvá számomra, hogy úgy tekint rám, ahogyan én is rá.

- Mondjuk holnap? Vasárnaponként nem dolgozom.

- Nekem tökéletes. Akkor holnap este hétkor eljövök érted. Ne aggódj a ruhán, hozok neked.

- Mi? Dehogy! Majd elmegyek és veszek egyet.

- Ragaszkodom hozzá, hogy az én ruhámat vedd fel. Kérlek - azt hittem, ott rögtön elterülök a földön.

- Jó, rendben. De csak, mert ennyire akarod - fülig ért a szám. El sem hittem, hogy mindez velem történik.

- Nagyon is. És hol...

- Brewer Street 86.

- Rendben, akkor holnap hétkor! Jó éjszakát!

- Neked is - válaszoltam, széles mosollyal az arcomon.