More than words | jade thirlwall.

chapter thirteen.

« Do you think about us?
'Cause I do, think about you
Can't shake you off, babe you're stuck like glue »

/ Think About Us /

Másnap reggel az illatára ébredtem. Körülvett, mint valami csodálatos felhõ, még az ágya is ezt az érzést keltette. Egy boldogat sóhajtottam, és kinyitottam a szemem. Szomorúan konstatáltam, hogy Jade már nem feküdt mellettem, ami azonnal értelmet nyert, ahogy ránéztem az órára: fél tizenegy volt. És bár még szívesen feküdtem volna, kikeltem az ágyból, átöltöztem, majd kómás arccal és kócos hajjal kicsoszogtam a konyhába.

- Jó reggelt, Natty! - köszöntött valaki, akit nem láttam, mert éppen a szememet dörzsöltem, és még a fejem is zúgott a hirtelen keléstõl, ezért a hangját sem ismertem fel.

- Neked is - válaszoltam halkan, majd lehuppantam egy székre a pult mellett.

- Kicsi, minden rendben van? - Jade jött mögém, és aggódó pillantással a hátamat simogatva leült mellém. Én pedig végre felnéztem rá, és csak akkor esett le, ki köszönt elõször: Leigh-Anne.

- Ja, persze, csak nagyon fáradt vagyok.

- Menj vissza nyugodtan, pihenj csak!

- Nem, nem, amúgysem tudnék már visszaaludni.

- Jól van, csinálok neked egy kávét - Jade megcsókolta a homlokomat, majd átment a pult mögé. Amíg várta a kávét, szomorú arccal felém fordult, és így szólt:

- Azt hiszem, nem fogsz örülni annak, amit mondani akarok.

- Mért, mi az? - kérdeztem félve, mivel a pillantása mély megbánást mutatott.

- Nem tudjuk együtt tölteni a mai napot. Egyre mennünk kell egy...

- Dolgunk van - szólt közbe Leigh-Anne sietve, egy kicsit mintha nem akarta volna, hogy Jade kimondja hova is pontosan.

- Ja, értem - mondtam összehúzott szemmel, igyekezve minél kevésbé csalódottnak tûnni.

- De nem baj, ugye? - Jade átnyúlt a pult fölött, és megfogta a kezem. A szemében könnyek csillogtak, iszonyatosan megsajnáltam.

- Nem, tényleg nem! Dehogyis, nektek is lehet dolgotok, nincs ezzel baj.

Halványan elmosolyodott, majd visszafordult a kávémhoz. Amint kész lett, lerakta elém a gõzölgõ bögrét - ami tulajdonképpen számíthatott a sajátomnak, mivel csak én használtam -, és leült mellém. Ismét megfogta a kezem, és sajátjával simogatta.

- Na jó, én meg szólok ennek a kettõnek, hogy pattanjanak, mert el fogunk késni - forgatta a szemeit Leigh, amire nem tudtam nem nevetni.

- Mit fogsz csinálni amíg nem vagyunk itthon?

- Nem tudom. Lehet, bemegyek a városba, meg hazamegyek egy-két cuccért.

- Oké. És mit szólnál utána egy jó kis romantikus filmhez? - láttam rajta, hogy ugyanannyira vágyik erre a programra, mint én. Nem mintha nem lett volna elég összebújós-tévénézős esténk, de egyikünk sem bánta, ha szinte naponta tartottunk ilyeneket. Csak ugye... több nap, mint film.

- Szuper ötlet - mosolyogtam rá, és gyengéd csókot nyomtam puha ajkaira.

Lehet, bunkóság, de amikor megláttam Jesy-t és Perrie-t teljesen magukon kívül, kómásan, megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen. Átéreztem a helyzetüket.

Végül hosszú készülődés és tollászkodás után mindegyikük kész lett. Gyönyörűek voltak mind a négyen: csinos ruhákat vettek fel, hosszú percek kemény munkájaként pedig csodálatos sminket varázsoltak az egyébként is gyönyörû arcukra. Bár nem értettem, hova ez a nagy készülõdés, azért sokáig elcsodáltam, ahogy Jade a cipõjét veszi fel.