csak egy csók | 𝕞𝕚𝕟𝕤𝕦𝕟𝕘 |

*•.¸♡ 3. ♡¸.•*

*Minho*

-És az volt rajta, hogy engem kell megcsókolnod? - kérdezte félénken.

-Nem, csak annyi, hogy egy csapattársamat. - éreztem, ahogy a pír elönti az arcomat, de ahogy ránéztem Jisungra, láttam, hogy hasonlóan reagált.

-És miért engem választottál?

-Öhm... ezt inkább hagyjuk. Megcsináljuk? - váltottam gyorsan témát, hátha nem kérdezősködik tovább. Hála az égnek, nem tette.

-Muszály lesz. - nevetett fel kínosan a mellettem ülő fiú.

-De ha nem szeretnéd, nem kell. Majd keresek valaki mást.

-Neeem, nem kell. Megcsinálom én. - vágta rá gyorsan.
Gyanúsan gyorsan...

-Oké, akkor most bekapcsolom a kamerát. - mondtam, de inkább csak magamnak.

-Rendben. - felelte.

Láttam az arcán az idegességet. De a szeme csillogott. Nem tudom, hogy a félelemtől vagy az izgalomtól. Mert persze, az ent. és a fanok miatt már egy csomószor ölelgettük, becézgettük, szivattuk egymást, de ez most más. Ez sokkal mélyebb, komolyabb dolog holmi baráti ölelésnél. Ekkor Jisung oldalba bökött. A live már vagy három perce ment, de én nem figyeltem. Francba.

-És akkor most Minho elmondja, hogy milyen feladatot kapott. - hallottam a remegést a hangjában. De én se voltam valami prímán.

-Öhm ... szóval én azt a feladatot kaptam, hogy ... nos ... meg kell csókolnunk egymást.

Ekkor egy pillanatra még a komment áradat is megállt. Mindenki lefagyott.
Nincs veszíteni valóm

Elkezdtem közelebb hajolni hozzá, szinte már éreztem ajkaimon a lehelletét. Egy másodperc erejéig megálltunk. Némán a szemébe néztem. Magamat láttam benne, az érzelmeink, a vágyaink egyek és ugyan azok voltak.

Még halkan elsuttogtam neki egy 'bocsit', majd ajkaira hajoltam. Soha nem csókolóztam azonos nemű emberrel, így nem tudtam, mire számítsak. Semmivel sem volt másabb, mint egy lánnyal, de egy pici baki mégis volt. Hogy Jisung az egyik legjobb barátom.
Ajkai puhák voltak, puhák és édesek, de ez a pillanat nem tartott sokáig. Alig pár másodperc után elváltunk egymástól. Ajkaim bizseregtek, a mellkasom szorított és a világ szédült velem, nem tudtam hova tenni ezt az egészet.

Mikor végre rám nézett, láttam, hogy elpirult. Valószínűleg én is vörös lehettem, de mivel még sokk hatása alatt álltam, így ebből nem nagyon érzékeltem semmit, és őszintén, nem is nagyon érdekelt. Ekkor Jisung egy pillant tört része alatt felállt és minden szó nélkül kinyomta a liveot.

-B-bocsi. - hebegte, majd kirohant a teremből.

-Semmi... - mondtam, de már inkább csak magamnak.
Mi a franc volt ez?!

Vacsoráig ki sem jött a szobájából. A többiek engem kérdezgettek róla, de mindig kitértem a válaszadás lehetősége elől. Nem akartam erről semmit sem mondani nekik, amíg vele le nem tisztáztam ezt az egészet. Meg különben is, mit mondhattam volna? Hogy miután megcsókoltuk egymást, Jisung kinyomta a liveot, elrohant, és azóta nem jön elő?

Hoi hoi:3
Remélem nem szúrtam el nagyon a csókjelenetet, mert ez volt az első alkalom, hogy ilyet írtam
hasadj_hajnal neked pedig nagyon köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted. Örök hála💕
Btw ha csinálnék egy oneshot-os könyvet, akkor arra kiváncsiak lennétek?😶