csak egy csók | 𝕞𝕚𝕟𝕤𝕦𝕟𝕘 |

*•.¸♡ 5. ♡¸.•*

*Minho*

I can't sleep
Ez a mondat tökéletesen illik most rám. Folyamatosan Jisung szavai járnak a fejemben: "nem éreztem semmit". Én sem, én sem éreztem semmit. Vagyis nem tudom, nem akarok érezni semmit. Ez az egész, akár el is ronthatja a barátságunkat, amire jelenleg a legkevésbé sem vágyom.

Ilyenkor, ha túl sokat gondolkodok valamin, egy kis friss levegőre, vagy egy pohár zöldteára van szükségem, hogy az agyam helyre rázódjon. Hajnali egy óra lévén a levegőzést választottam, így lassan kezdtem araszolni a sötét szobában. Míg oda értem az ablakhoz, csak egyszer rúgtam bele az ágy sarkába, ami azt hiszem új rekordnak számít. Az már mellékes, hogy tánc közben irtózatosan fog fájni.

Az ablak elől rögtön elhúztam a sötétítő függönyt, aminek következtében a hold ezüstös fénye rögtön beáramlott a szobába, sejtelmes félhomályt teremtve. A két szárnyat kinyitva élvezem, ahogy a hűs, őszi levegő eltelíti a tüdőmet. Pár percig csak némán néztem az elém táruló Szöul esti látképét, mikor egy nagy fuvallat hatására a függöny kilibbent az ablakkereten kívülre. Ekkor vettem észre, hogy a szobatársaim nagy része nincs rendesen betakarva, így gyorsan körbejártam a szobában, hogy rendesen rájuk húzhassam a paplanjukat. Bármennyire is próbáltam hangtalanul mozogni, Jeongin mégis felébredt a mocorgásomra.

-Szia Minh-. kezdte, de a mondata egy ásításba torkollott.

-Szia pici, hajnali egy van, aludj vissza.

-Baj van?

-Nem, nincs, csak melegem volt és kinyitottam az ablakot. Nem voltál betakarva, ezért féltem, hogy megfázol és-. de ekkor a fiatal már újra az igazak álmát aludta.

Még egyszer rámosolyogtam, majd visszasétáltam az ablakhoz. Az erős szélfúvás miatt a függöny még mindig az ablakkereten kívül tálcolt.
Vajon a függöny is lehet tériszonyos?
Ezen tűnődtem, miközben a fényszóróktól, lámpáktól csillogó világot bámultam. Egyszercsak egy árny jelent meg mellettem, majd fokozatosan közeledni kezdett felém, mígnem a gazdája mellém ért, és rátámaszkodott a párkányra.

-Minho, miért nem alszol? - kérdezte Chan alig hallhatóan.

-Egy kis friss levegőre volt szükségem.

Ekkor az idősebb egy mozdulattal szembe fordított magával, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Ugye tudod, hogy bármi van, nekem nyugodtan elmondhatod.

Csak egy halk sóhajtással reagáltam le a másik mondatát, mire ő lassan összekulcsolta a kezét az enyémmel. Az érintésével tudatta, hogy bízhatok benne, így belőlem rögtön ki is buktak a szavak.

-Az egész olyan fura. A csók... azt hittem, semmit sem fog jelenteni, de tévedtem. Mármint, nem vagyok biztos az érzéseimben és abban, hogy most mit csináljak. Teljesen el vagyok veszve.

A kezek, amik eddig az enyéimet fogták, most a derekamra csúsztak, hogy Chan szoros ölelésbe vonhasson.

-Azt akarod mondani, hogy beleestél Jisungba? - kérdezte a fülembe suttogva.

-Nem, hiszen az egyik legjobb barátom. Neeeem, ez abszolút képtelenség. - kezdtem hevesen tiltakozni, mire az idősebb lazított az ölelésen, így újra az enyémbe fúrta a tekintetét.

-Egy dolgot jegyezz meg: nem mindenki olyan, mint amilyennek látszik, nem feltétlenül mutatja ki mindenki az érzéseit. Jó éjt Minho. - mondta, majd amilye gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is.

Vajon mire akart utalni?

hey hey heyyy
nos igen, khm...
mint láthatjátok, nem ez lett életem része:/
nagyon sajnálom, hogy mostanában nem vagyok aktív, de egyszerűen se ihletem, se időm.
gondolkoztam azon is, hogy mi lenne, ha egy darabig szünetelne a könyv, de még nem jutottam semmire
minden esetre igyekszem, de nem tudok semmi biztosat mondani
addig is legyetek jók💞

/q: szerintetek miért volt ott Chan?/