-Na mi az Jisung, éhes lettél? - kérdezte Chan röhögve, mikor vacsora időben végre kitámolyogtam a konyhába.
-Ha ha, nagyon vicces. - válaszoltam kicsit durcásan. Ekkor Minho lépett be a helységbe, mire én el is komolyodtam.
-Egyébként mi volt az a kihívás. - kérdezte az éppen pakolászó Lix.
-Fent van Vlive-on, nézzétek meg. - kezdtem hárítani. Eszem ágában sem volt elmondani nekik szemtől szembe, hogy lesmároltam a legjobb haveromat.
-Nem akarnátok inkább elmondani? Nem akarom rátok pazarolni a netemet. - mondta Hyunjin a tőle megszokott stílusban.
-Cukika vagy, de amúgy korlátlan mobilneted van. - vigyorgott rá Minho.
-Nem az a lényeg. - kezdett duzzogni a fiatalabb.
-Naaaa story time-ot akarok. - nyafogott Jeongin.
-Oké, akkor mi most Jisunggal kimegyünk, ti pedig megnézitek. Majd szóljatok, ha kiszórakoztátok magatokat. - mondta Minho, majd a csuklómra fogva kihúzott a teremből.
Pár pillanat múlva már elkényelmesedve ücsörögtünk az ágyán. Percekig meg se szólaltunk, csak ültünk egymás mellett, majd a kínos csendet én törtem meg.
-Sajnálom, hogy elrohantam. Csak nem tudtam ésszerűen reagálni. - mondtam bűnbánóan.
-Semmi baj, mindenki máshogy reagál, mikor sokk éri.
-De Minho...
-Igen?
-Miért engem választottál? - tettem fel a kérdést, ami tegnap óta böte a csőrömet.
Az idősebbnek már nem volt esélye válaszolni, mivel ebben a pillanatban Jeongin rontott be a szobába.
-Bakker ti komolyan lesmároltátok egymást?! - kérdezte röhögve.
-Ez volt a kihívás, szóval le lehet szállni rólunk. - kelt mindkettőnk védelmére Minho, miközben a felém lévő keze a térdemre csúszott. Ennek hatására a szemeim elkerekedtek, de ezt ő észre sem vette, az ajtóban álló fiúra koncentrált.
-Gyertek már be, mindenkinek vagy' ezer kérdése van hozzátok. - mondta Chan, aki épp a szoba előtt haladt el a saját szobájuk felé tartva.
-Igazuk van, menjünk. - szólaltam meg végül, majd felálltam, aminek következtében a barna hajú fiú keze lehullott rólam. Ekkor egy alig hallható sóhaj szakadt fel ajkaim közül. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, Minho keze ismét a csuklómon találta meg a helyét, amit valljuk be, nem bántam nagyon. Érintése helyén finoman kezdett el bizseregni a bőröm, az egész testemet melegség járta át.
-Megvagy? - kérdezte a fülembe suttogva. Ajkai épphogy hozzá értek a fülcimpámhoz, a testemet forróság öntötte el, a szívem ezerrel kezdett el verni.
-I-igen, azt hiszem. Menjünk. - szólaltam meg pár másodperc bambulás után.
Mikor beértünk a többiekhez, csak úgy záporoztak a kérdések. Először furcsállottam, hogy Chan nincs itt, de pár pillanat múlva megérkezett egy halom konfettivel, amit fogalmam sincs, honnan szedett.
-Éljen az ifjú pár. - dobálta hozzánk a díszítő anyagot röhögve.
-Köszi-köszi. - mondtam neki gúnyos hangsúllyal, de nem bírtam sokáig tartani magam, pár másodperc múlva kibuggyant belőlem a nevetés. Ekkor már az egész dorm, és gyanítom, hogy az egész környék tőlünk zengett.
-De ki volt ez az idióta? - kérdezte Felix a szemét törölgetve.
-Bemutatom neked Kim Seungmint. - felelte Minho, még mindig röhögve.
-Bocsánat, mondom, hogy rossz cetlit dobtam be. - mondta duzzogva a fiatal.
-El van nézve. Lehetett volna ennél rosszabb is. - gondolkodott el egy pillanatra.
-Például... - kezdte Chan, de Woojin még időben félbe szakította.
-Köszi, ennyi elég is. Itt gyerekek is vannak ám. - nézett vigyorogva a maknae felé.
-Ez most fájt. - mondta tettetett sérdődéssel Jeongin.
-Jisung! - szólított meg Felix
-Igen?
-Éreztél valamit a csók közben? Valami bizsergést, lepkéket a gyomrodban? - faggatott izgatottságtól csillogó szemekkel.
Most mondjam meg az igazat? Nem, akkor mindenki azt hinné, hogy bejön nekem Minho. Pedig nem. Vagyis nem tudom, még én magam sem fogtam fel ezt az egészet. De minden esetre most hazudni fogok ezzel kapcsolatban. Bármennyire is szeretem Lixet és a többieket, erről most nem kell tudniuk.
-Nem, nem éreztem semmit.
Ekkor találkozott a tekintetem Minhoéval, de semmit nem tudtam kiolvasni a szemeiből.
A szemükbe hazudtam. Sajnos nem először. Mindannyiunknak vannak olyan titkai, amiket inkább megtartunk magunknak. De mindig, mikor nem mondok el nekik valamit, óriási lelkiismeret-furdalásom lesz, és napokig gyötör ez a borzalmas érzés.
Üdv lelki furdi haver, rohadtul nem hiányoztál.
Eyo emberek:3 Még élek, bár szerintem nem sokan kiváncsiak rám xd Az eltűnésemre nincs komoly magyarázatom, maximum annyi, hogy a suli nagyon sok volt az utóbbi időben Remélem, nektek jobban megy, mint nekem hehe Szóval remélem tetszeni fog ez a rövidke rész. Nem egy mestermű, de próbálkozom Legyen csodaszép napotok, és előre is boldog újévet❤
— — — — — — — — (igen, az előző utószó (?) még a régi publikáláskor íródott)
viszont most is írok, haha
szóval, akinek van kedve, nézzen rá erre a könyvemre, és/vagy mondjon egy kis véleményt róla, tényleg sokat jelentene uwu
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
