•Életemben először•

6. fejezet

-Két csapatra oszlotok, és lejátszottok egy meccset. Közben a zsűri mindenkit megfigyel. A legjobb 14 jut majd be a csapatba. Ha megvannak a csapatok, szóljatok és indítjuk a játékot-mondta, majd odament a többi zsűrihez,(mivel Vilmos bá' is az) és leült a helyére.
-Oké, két csapat kell, akkor én vagyok az egyik csapatkapitány-mondta egy másodikos lány, asszem Rami-ki lesz a másik?
-Zoé legyen-mondta Lili, nagyon meglepődtem, mikor többen is helyeselték. Tehát megvolt a két csapatkapitány. Az én csapatomban voltak az osztálytársaim, meg még pár másodikos és harmadikos.
-Megvagyunk-kiáltott a zsűrinek Rami.
-Rendben van, csapatkapitányok kik?-kérdezte Vimos bá'.
-Rami és Zoé-mondta Kitti.
-Nagyszerű-válaszolta, rámnézett, gondolom látta, hogy eléggé izgulok, ezért mosolyogva bíztatóan elmosolyodott-készen álltok?
-Igen-feleltük egyszerre.
-Akkor 3...2...1...in-dul!- és azzal belefújt a sípjába.

Alex szemszöge:
Mióta először megláttam, egyszerűen nem tudom elfelejteni Zoét. Ez a lány teljesen más, mint a többi, úgy tűnik kifejezetten utál, gondolom nem volt jó bemutatkozás az, hogy kiboklasztottam szeptember 1.én. Szeretek pimasz lenni vele és tetszik, hogy nem ájul el tőlem mint más lányok, viszont zavar is. Ahogy kézilabdázik, az valami elképesztő. Hülyék ha nem választják be a csapatba. Most is egyfolytában azt nézem ahogy játszik, mintha teljesen átszellemülne..

Zoé szemszöge:
A pályán teljesen kiürül a fejem, csak a labdát nézem és azt, merre kell dobnom, hogy jó legyen. Olyan felszabadult vagyok játék közben.
A végeredmény 9:7 a mi javunkra. Ebből 6ot én dobtam be. Most jött az eredményhirdetés, amitől a legjobban féltem. Vilmos bá' kezébe vette a mikrofont és elkezdte.
-A játék nagyon szoros volt, de nyert Zoé csapata, gratulálok nektek és természetesen Rami csapatának is a szép meccshez. Most pedig kihirdetem a 14 lányt, akinek sikerült bejutnia a kézilabda csapatba:
Ferenczy Liliána (Lili)
Balogh Ramóna (Rami)
.....
Horváth Klementína (Klemi)
....
Madách Hanna (Hanna)
Loránd Kitti (..)
.....
Már 13 lány felsorolt, de az én nevemet még nem mondta. Nagyon berezeltem. 32-en áltunk még a pályán. Vilmos bá' direkt húzta az időt. Kikészített a várakozás.
-És a végére hagytuk az egyik legjobbat, akinek szintén mindenképpen benne kell lennie a csapatban-itt már teljesen feladtam a reményt, gondoltam, majd jövőre újra megpróbálom, de ekkor kimondta-nem más mint Fodor Izabella Zoé.
Azt hittem rosszul hallok, csak áltam ott és mozdulni sem tudtam. Egyszercsak észrevettem, hogy egy jópár ember rohan felém, a nézőtérről és a csapatból is. Hirtelen mind megöleltek és gratuláltak, ami nagyon jól esett.

Bementem az öltözőbe, átöltöztem és már rohantam volna a többiek után (ők hamarabb átöltöztek, és elôrementek), de ahogy kiléptem az öltözőből, egy kéz ragadta meg a karomat és visszarántott. Szembe találtam magam Somogyi Alex Marcellel(merthogy időközben kiderült a teljes neve) azaz Mr. Bunkókával. Egész közel volt egymáshoz az arcunk, de nem jöttem zavarba.
-Gratulálok-mondta egyenesen a szemembe nézve, aztán megölelt. Meglepett ez a mozdulat, egyáltalán nem számítottam rá.
-Köszönöm-válaszoltam még mindig a karjaiban és kedvem támadt volna úgy is maradni még jó sokáig, de nem volt szabad, úgyhogy eltoltam magamtól. Nem engedett el teljesen, a karomat még mindig fogta, és húzott közel magához. Percekig néztük még szótlanul egymást, mire végre megszólaltam.
-Nekem.....kell...menni..a lányok m-ár biztos...várni..vagyis-dadogtam, nem tudtam mi ütött belém, gyorsan összeszedtem magamat-a lányok már várnak, elmegyünk ünnepelni.
-Akkor jó ünneplést-mondta és elment.
Megkerestem a lányokat, és mentünk pizzázni. Ez volt a nagy ünneplés. Utána visszamentünk a koliba, tanultunk és elaludtunk.