•Életemben először•

9.fejezet

Az idő nagyon gyorsan telt, azt vettem észre, kifejezetten élvezem Márk társaságát. Több mint 2 órán keresztül turmixoztunk, pizzáztunk és beszélgettünk, úgy mindenről. Mire végzünk már fél 6 van. Mivel a vasárnapra nem vonatkozik az a kolis szabály, hogy este 7ig lehet kint lenni, így elmentünk a játszótérre. Alsó osztályos koromban sokat vittek oda a szüleim és mindig is szerettem. Azonnal elfoglaltam az egyik hintát, Márk pedig a hint hátához állt, hogy segítsen megindulni. Aztán leült tőlem kb egy méterre az egyik padra.
- Na és, mi holnap az első párád?-kérdezte.
-Fizika, jobbal nem is kezdhetném a hetet. - válaszoltam szarkasztikusan.
- Jujj, hát Laci bácsi..
-Csak azt ne mondd, hogy a kedvenc tanárod!-szakítottam félbe.
-...mi? Dehogyis. Úgy nézek én ki, mint akinek a fizika tanár a kedvence?-nevetett.-Azt akartam mondani, hogy ő igazán nyugodt tanár.
-És őrült!!!!!! Azt ki ne hagyd!!!- szólok rá.
-Soha nem tennék olyat! Csak mindig a szavamba vágsz és nem tudom befejezni a mondandómat-nevet fel ismét.
-Miért nevetsz te ennyit? Túl jó társaság vagyok, mi?- hülyéskedek.
-Ohhh, hát nyilván- bólogat hevesen.
-Ugye nem szarkazmust hallok???-heccelem.
- Hagyjad már, hát azt sem tudom mit jelent az a szó.-forgatja a szemét óvatosan elmosolyodva.
Azzal leugrom a hintáról, de olyan lendülettel, hogy majdnem orra esek, ráadásul a lábában is megbotlom, egyenesen az ölébe zuhanok, ahogy elkap, és így már mindketten nagyon nevetünk. Kb 5 perc múlva felállok és a karjába boxolok, bár közel sem erőset. Negyed 8 körül már kezd hideg lenni, így mondom neki, hogy én visszamegyek a koliba. Ő pedig van olyan jó fej, hogy elkísér.
- Na, akkor holnap találkozunk suliban, ha kijössz egyáltalán az osztályból.-mondja.
-Hééé, van, hogy kimegyek.-védekezem.
-Jó na, tényleg, ha másik teremben van párád nem maradhatsz ott.-szivat.
- Oké, tudod mit? Én mentem, mára már elég lesz belőled, sőt túl sok is!- játszom az undok, sértődött csajt.
- Úgy bírom, hogy ilyen kis cuki vagy.-ölel meg.
-Te mit érsz hozzám? Hogy mered?-heccelem, de már csak nevetek és természetesen viszonzom az ölelést.
Ezután belépek a kapunk ő pedig elindul a fiúk kollégiumának irányába. Mikor a szombánkba érek, örömmel látom, hogy már minden szobatársam megérkezett, sőt más szobákban lakó osztálytársaim is ott vannak. Sokáig beszélgetünk. Nagyon jól érzem magam a társaságunkban.