•Életemben először•

7.fejezet

A csütörtöki napon semmi érdekes nem történt, voltam suliba, aztán meg csak tanultam.
Ma péntek van. Vilmos bá' tegnap azt mondta, hogy suli után edzés lesz, úgyhogy a buszt tuti biztos le fogom késni. Anya és apa sem tud értem jönni, tehát vonattal fogok haza mennem.
Az ébresztőm sípoló hangjára ébredtem. Rajtam kívül még csak Klemi volt ébren. Halkan köszöntem neki, hogy ne keljenek fel a többiek és bementem a fürdőbe zuhanyozni és fogat mosni. Egész hamar kész lettem, mire kimentem már mindenki ébren volt. Felvettem egy sötétzöld oldalt fűzős farmert és egy fehér haspulcsit. Utána feltettem a mindennapi sminkemet. A hajamat kifésültem és Lili begöndörítette. A többiek már csak rám vártak, mint mindig. Éppen vettem felfeléa Vans cipőm, mikor elestem. Persze, nem is én lennék. Már 7:48 volt, gyorsan feláltam, és éreztem, hogy a hátamat eléggé beütöttem. A lányok odajöttek segíteni.
-Zoé, jól vagy?-kérdezték mind aggodalmasan
-Persze, csak a hátam kicsit fáj-feleltem. Lili gyosan megnézte..
-Hát ez bekékült-mondta.
-Mindegy, menjünk mert elkésünk-válaszoltam s azzal elindultunk.

Az órák gyorsan teltek. Mire észbe kaptam, már az utolsó óra végefelé járt..
''Pont most megy el a buszom'' gondoltam. De egyáltalán nem bántam, hogy vonattal kell mennem. Régen nagyon szerettem vonattal utazni, mindig azzal jöttünk be a városba nagymamámmal. Már több, mint öt éve meghalt és nagyon hiányzik. Azóta nem is ültem vonaton. Mire a gondolatmenetemnek vége lett, kicsengettek. Elköszöntem a lányoktól, mivel én még gyors visszamentem a koliba, a cuccaimért. Összeszedtem őket, és már indultam is edzésre. Annyira siettem és gondolkoztam valamin, hogy véletlenül neki mentem valakinek.
-Jajj, elnézést, nem figyeltem..-mentegetőztem aztán felnéztem, hogy kinek mentem neki. Ki nem tudnátok találni, hogy ki volt az. Pontosan, Mr. Bunkóka.-ja, csak te vagy az, hát akkor én megyek-s már indultam volna..
-Ne is tagadd, hogy direkt jöttél nekem, mert hiányoztam-mondta mosolyogva.
-Jajj basszameg, na most lebuktam, mi lesz velem, Szűz Mária gyere le.-válaszoltam, mire ő felnevetett. Értetlenül néztem rá-mi olyan vicces?-kérdeztem
-Jó a humorod. Még egy dolog, amit kedvelek benned-vigyorgott.
-Na ide figyelj Bunkókám, én nem vagyok olyan, mint a többi lány. Nem fogok egy pillantásodtól elájulni, sem pedig csettintésre az ágyadban teremni. Én nem leszek a játékszered-mondtam magabiztosan. Ő csak mosolyra húzta a száját.
-Pontosan hercegnő, a tied. És egyébként nagyon jól tudom. De úgyis megszerezlek.
-Meghiszem azt.-indultam el.
-Búcsúpuszit nem kapok?-kérdezte
-Nem puszilgatok idegeneket.-s azzal elmentem edzésre.

Nagyon jó volt az edzés, bár szerintem Rami nem nagyon bír, de nem érdekel, mivel a többiekkel nagyon jóban lettem. Klemiért, Liliért és Hannáért jöttek a szüleik, én pedig elindultam a kis bőröndömmel gyalog a vonatállomás felé. Kb 15 perc alatt értem oda, ekkor 16:17 óra volt. Már mentem volna megkérdezni, hogy mikor megy a következő vonat, mikor egy ismeretlen hang szólított meg. Egyébként egész jó idő volt, úgyhogy a pulcsira csak egy sportfelsőt vettem fel, amin a suli címere van.
-Hé, te-szólt valaki a hátamnál, ezért megfordultam. Egy nálam kb másfél fejjel magasabb fiúval találtam szembe magam. Világosbarna haja, zöld szeme és rohadt jó stítusa van. Kérdőn néztem rá, amit szerintem észre is vett.-igen, te. Bocs, te is a szakgimibe jársz?
-Igen-feleltem-gólya vagyok.
-Hello, én meg Herczeg Márk-nevetett.
-Jajj, nem úgy értem....mármint nem vagyok gólya...vagyis de, csak nem...az a nevem.... Jajj..tisztára hülyét csinálok magamból.-Márk már a hasát fogta, annyira nevetett.-Fodor Izabella Zoé vagyok, de a középső nevemet nem használom-mondtam.
-Jójó, nyugi, tudtam, hogy nem gólya a neved, csak hülyültem-nevetett még mindig.
-Jajj te, tudod milyen zavarba hoztál?
-Igen.
-Amúgy te hanyadikos vagy, és melyik szakon?-kérdeztem.
-Másodikos, szociális munkán. Te melyik szakon?
-Turizmus.
-Az nem semmi. Hogy tetszik?
-Eddig tök jó-válaszoltam-te mindig vonattal jársz haza?
-Általában ja.
-Az tök jó, valószínűleg én is azzal fogok az edzések, meg a meccsek miatt.
-Mit sportolsz?-kérdezte, mikor elindultunk a recepcióshoz.
-Benne vagyok a kézilabda csapatban.-feleltem
-Az nagyon jó, én meg a foci csapatban, többek között ezért járok vonattal-magyarázta.
-És hogy megy?-időközben odaértünk, a recepciós szerint fél 5kor jön a következő vonat, azaz 5 perc múlva.
-Az edzőm szerint elég jó vagyok-felelte.
-Elég jó?
-Na jó, az egyik legjobb, de nem akarok dicsekedni. És neked hogy megy a kézi?
-Az edzőm egészen elégedett velem-vigyorogtam
-Na az jó!-mondta.
Megjött a vonat, felszálltunk és leültünk oda, ahol van kis asztal.
Nagyon sokat beszélgettünk. Hamar megtaláltuk a közös hangot.
Az állomásnál már ott volt anya, elköszöntem Márktól és elindultunk haza anyával