|𝐆𝐮𝐧𝐧𝐚𝐫𝐬𝐞𝐧 𝐈𝐬 𝐦𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞𝐫 2| M&M🌹

5.rész - segítség

~Holly szemszöge~

A reggeli adagomat - ígéretét betartva - Hél hozta be nekem.

Hé – Jó reggelt, hasadra süt a nap! – emelte le tálcámat az éjjeliszekrényemre, ami kisebb koppanással járt.
Én – Reggelt – válaszoltam morcosan

A rácsokkal fedett ablakomon besütött napsugarak gyanut keltettek bennem, hogy mégis mennyi lehet az idő. Az idő esős volt, a nap fénye épp hogy átpréselte magát a felhők sűrűbbnél-sűrűbb takarói között.

Én - Ha megkérdezhetem, mennyi az idő? -
Telefonjának vakító kék képernyője felvillan, s már egyből kaptam is választ
Hé - Pontosan 12 óra -
Én - Nálatok ez a reggel? Én hétvégén 2-ig alszok! - háborodtam fel, melyre Hél édes hangon felkuncogott

Az érzés, mikor a saját nővéredre elsőnek azt hiszed, hogy emós, később viszont kiderül, hogy kedvesebb és nyíltabb, mint sajátos magad..

Az öröm és szivárvány hamar eltűnt a búskomor felegek mögött - alkalmat kaphattunk arra, hogy együttérezhessünk az időjárással.
A bejárati ajtó kivágódott, ebbe beleremegett az én csóró faajtóm is. Apánk hazaért.

Hé - átmegyek a szobámba mielőtt észrevenne, szia - és már le is lépett

Az ajtót viszont nyitva hagyta, nem zárta kulcsra.
Apa kopogós cipője csak úgy tőrte fel a parkettát, hirtelen úgy kinyitotta az ajtómat, mint aki sejtette, hogy nyitva van.

Én - Honnan tudtad, hogy nincs zárva? - értetlenkedtem rémületlenül. Már kiskoromban megszokhattam az ingerűltségét
Apa - A nővéred ugyanolyan pimasz, mint amilyen te is vagy. Látszik mind ketten az anyátokat örökőltétek - kacsintott egyet, s mivel tudtam mire céloz, az undor az arcomra is kitelepedett
Én - Mit akarsz még tőlem? - éreztem,ahogy a dühtől rákvörössé változok
Apa - Egyszerűen csak egy hírt szerettem volna közölni veled - köhintett egyet a levegőbe -, holnaptól iskolába vagy köteles járni

Szavai padlóig boxolták az álkapcsom. Minden betű letelepedett a fejemben, amiket az agyamban beképzelt hang olvasott fel újra és újra. Az arckifejezéséből levehető volt, hogy mennyire örül kínzásomnak.
Persze ez nem volt elég, fokozta a már épp elég magas adrenalin - szintem.

Apa - A norvég sulidból is kiirattalak, + küldtem nyugtatásképp egy kegyetlen levelet a Gunnarsen házhoz, hogy az egész család tudja, még életben vagy - tört ki belőle a nevetés mikor az utolsó mondatát befejezte

Az idegesség és összetörtség remegés formájában mutatkozott rajtam, szemeimben lángolt a pokol kapuja, amivel épp "apámat" kémleltem. Tisztában apám képességeivel, felordítottam

Én - Rohadj meg, te pszichopata állat! - a meglepően mély és dühös hangom hallatán, csak őrültebb hangnemben kezdett el kacagni
Apa - Jó étvágyat a reggelihez, este majd bedobjuk a könyveidet és a táskádat -

Szobámat elhagyta, s rámzárta az ajtót.
Hagyta, hogy a düh megőrítsen. Hát így is lett.
Kikelve az ágyból a falat kezdtem el védetlen ökleimmel megrepeszteni, de nem jártam sikerrel. Elvakított a bosszú. A fáradtság ébresztett fel arra, mit is művelek magammal. A kezeimet szétroncsoltam, a bőr a kezemen hol leszakatt, hol lógott, egyszerre ömlött is belőle a vér. A falra pillanatva egy horpadás nem volt, helyette kb minden véres lett.
A mosdókagyló alól kiszedett törlőkendőket szétcibáltam mint macska a WC papírt, majd a guriga felét egyik kezemre, a másik felét a másikra tekertem fel. A fájdalom égető volt, a papír csípte a kikezdett helyeket kézfejemen. Kegyetlen háború játszódott le két kezemen; minden csípés egy katona halálát tőltötte be. A padlón magambazuhanva sírtam magam félájult állapotba.
" Martinus, Doris, Marcus.. segítsetek.."

Hello my friend!❤️🐰
Igen, tudom.. megint nagyon régen volt rész, és próbáltam most is jó részt írni, de megint csak egy szarcérnát sikerült összehoznom..🤧
Ha tetszett a rész akkor ⭐+💬
PUSZINYUSZII 💋🐰