|𝐆𝐮𝐧𝐧𝐚𝐫𝐬𝐞𝐧 𝐈𝐬 𝐦𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞𝐫 2| M&M🌹

3.rész

Egy velem egy idős, talán egy kicsit idősebb srác állt az ajtóban, egyenesen a szemeimbe nézett. " Idegenek szemébe nem nézünk" ígyhát rögvest elkaptam a tekintetem.

– Az apánk kölcsön adta a szobád kulcsát – mosolygott kedvesen, majd helyet foglalt puha ágyamon

Idő közben felültem az ágyamon, s csak néztem továbbra szálingó, már szinte fekete és dús haját, mint varjú az új kaput.

Apánk? Tehát ő lenne a testvérem, akinek híréről sem hallottam?
Az ajtó elé meredve egy új személyt láttam köreinkbe csatlakozni. Szinte a fiú hasonmását láttam meg, női változatban.

H – Horisz Johnson – nyújtsa kezét nekem

Ahogy vezetékneve visszhangzott füleimbe, megbizonyosodtam arról, hogy Ő tényleg a vérbeli testvérem.

Én – Holly Johnson – fogtam vele félénken kezet.

Mikor kezet fogtam Horisszal, az a lány szemrebbenés nélkül elsétált. Fura és kellemetlen volt a helyzet, s valami nyugtalanító volt a levegőben.
[...]
Egy kicsit elbeszélgettem Horisszal, s ahoz képest, hogy teljesen máshol nőttünk fel, teljesen más körülmények között, egész sok mindenben hasonlítunk. Ez a feszült oxigén buborék most kidurrant Horisz társaságába, s valamennyire megnyugodtam.

H – A nevelőanyánk hamarosan hazaér – sóhajtozott.
Én – Megismerhetném Őt is?

Erre a kérdésemre csendesség kezdett kettőnk között uralkodni. Egy bólintással jelezte, hogy most nem alkalmas. Ezzel elhagyta roskadozó szobám ajtajának határját. Ahogy a lelakatolt ablakom üvegjére pillantottam, szemem elé tárult a még enyhén csillagos égbolt.
" Huh, jó hamar eltelt az idő!" Vontam fel szemöldököm.
Szokásosan, mint minden este, elmentem letudni a zuhanyt, majd rendbetenni az arcom és fogaim.
[...]
A alvás eddig se volt jó barátom, hát mit mondjak a ma estére. Ez nem az én ágyam. Nem az én szobám.. nem is Tinusé... Ezek a bútorok, falak tárgyak. Egyik sem az enyém.

Horiszt talán ki tudnám használni, hogy segítsen a szökésben. Nem akarok itt maradni.. félek, hiába van itt Ő.

A zár kattan, melyre magzatpózba ugrok össze. A lépések egyre közelednek, egyre jobban recseg az ezer éves parketta lábai alatt. A lépdek megállnak egy deszkán, ami pontosan ágyam mellett helyezkedik el. A hátcsója egyre közeledik a lepedőmhöz, majd végül matrancomra is érkezést nyilvánít.
Szívverésem egyre hevesebb, levegőszomjam csak erősödik fokról-fokra.
Szemeim össze vannak szorítva, egy percre sem mertem megpillantani az illető arcát. A sötétben az se lenne biztos, hogy látnék belőle valamit, így ezzel csak a magamat buktatnám le. Ajkai némán elválnak egymástól, majd így szól;
– Tudom, hogy nem alszol. Nyisd ki a szemed! –

Sziasztok nyuszik!❤️🐰
Itt is lenne egy új rész! Remélem nem váradtalak titeket túl sokáig.😕
Véleményeteket várom kommentbe!
A következő rész már tényleg hamarabb lesz!☺️
Addigis..
PUSZINYUSZII!💋🐰