|𝐆𝐮𝐧𝐧𝐚𝐫𝐬𝐞𝐧 𝐈𝐬 𝐦𝐲 𝐋𝐨𝐯𝐞𝐫 2| M&M🌹

6.rész - a levél

~Martinus szemszöge~

Reggel a rémálmaim által szponzorált stresszre és réműltségre riadtam fel. Az ijedtség olyas nagy volt, hogy egész testemmel megsimogattam a padlót.

T – a rohadt életbe ezzel is – sziszegtem idegesen

El is felejtettem mi volt az-az álom. Egy villanás sem rémlett.
A fürdőt meglátogatva láttam milyen súlyos a helyzet. Még a pólómból is csöpögött a testnedvem, hajam olyan volt, mintha megmostam volna. Szemem alatt mélyrenyúló lila karikák, az arcom teljes egészében pirosan lángolt, szemeimben el nem párolgó könnyek ragyogtak. Holly ilyenkor már rég reggelivel várt, s várta, hogy együtt mehessünk fogat mosni... De hiányzik..
[...]
A konyhába az utóbbi hetekben megszokhatott csend uralkodott, mindvégig a tányérral ütköző evőeszközöknek a hangja hallatszott. A székemet kihúztam, mikor mindenkitől egy hangos " jó reggelt" hangzott el. Valamelyikük össze is néztek, mi volt ez a nagy öszhang.

T – Jó reggelt – ásítottam közbe egy nagyot
Any – Hogy aludtal? –

Arra keltem fel, hogy remegek és hogy alíg kapok levegőt, hozzáadva lebaszódtam a padlóra amit fogalmam sincs hogy nem hallotatok meg, s meg a tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Kurva szarul, s ez meg is látszik a szemeim alatt megpihent karikáimon.

T – Jól – hazudtam

Ezt csak nem mondhattam el így anyának, még a végén szívrohamot kapna a saját fiától, s elmegyógyintézetbe vitetne.

Any –Ennek nagyon örülök – mosolyog félholtan

Tudja. Tudja, hogy nem aludtam jól. Rá fog jönni, hogy bántom magam. Igen. Bántom magam azért, amit nem tettem meg. Egy gyáva kutya is képes lett volna megvédeni a szerelmét. De én csak álltam, s vártam, hogy elvigyék..

A rántottát a számba leterítve egy falat sem ment le a torkomon. Ha csak próbáltam lenyelni, a pumpáló idegelő görcs a gyomromba visszalökte, ellenezve az ételt.
Mégse mutathattam azt, hogy lassan kifordulok a székből, mert senkinek nincs több feszűltségre szüksége. A falat lement nagy nehezen, de a többi már nagyon nem ment.

T – Nincs étvágyam, inkább iszok egy pohár vizet –

A rémült tekintetek sorjában tapattak sápadt arcomra, akárcsak a pillanat ragasztó.
Az utóbbi időben sokat fogytam, ezért az egész család félt engem.
Látom a jövőmet, ahol összeroskadva zokogok a földön Holly nevét kiabálva. Pár hónap múlva pedig már csak egy reményvesztett csontkupac leszek.
Nélküle. Nélküle minden tönkremegy, felbomlik bennem a boldogsághormon, s el fogja hagyni sovány lelkemet. Szeretem. Hiányzik. Féltem. Negatív vagyok. Így nem fog visszajönni..

Egy nagy tenyeret érzek a jobb vállamon csattanni. A fejem a pohár vízre néz, de az érintésre nyomban az illetőre figyelek.

M –Tinus mi történt veled? Ha nem fogsz többet enni, lebetegszel, szedd már össze magad! – Marcus nyugtató hangja hirtelen ment át agresszívba
T – Elrontottam.. már sem a régi... –

Mac elhallgatott. Csak fogta a vállam továbbra is, s búskomoran lógatta a fejét az enyém mellett. A csengő irritáló hangja automatikusan felegyenesítette fejünket.

Mikor kiértünk a nappaliba, az ajtó már nyitva várt, ahol nénikénk állt egy papírral a kezében. A nénikénk ugyanis a postánál dolgozik, de az-az egy levél nem volt boritékban.

Any – Milyen levelet hoztál? –

N – Ezt még én sem tudom.. – sóhajtott fel –, a postánál kivették a boritékjából, s a kezembe nyomták azt mondva hogy " a feladó megkért minket, hogy boriték nélkül vigyük házhoz, az Elflata 1-es házba címezték"

Az egész "brigád" tátott szájjal és láthatatlan, de érezhető rossz sejtésekkel és gondolatokkal hallgatta a történteket. E hallatán köpni-nyelni nem tudtam.

N – Legfőképp az ifjabb gyermekeket hangsúlyozták ki név szerint a boritékon. Martinus, Marcus, ez a levél nektek jött – nyomta kezünkbe

T – köszönjük nénikém! – köszöntem meg illedelmesen

Bólintott, majd ment a következő házhoz.

A levelet kihajtogattam, majd elkezdtem falni a sorokat:

Jó napot nektek, Gunnarsenék!
Hollykának az apja vagyok. Remélem repkedtek örömötökben a hírtől, hogy Holly Johnson él és virul. Örüljetek ennek míg tudtok. Lassan Őt is úgy fogom megcsonkítani, ahogy az anyjával is tettem. Susan annó nem eltűnt, hanem én látogattam meg egy tipikus emberrabló autóval. Holly kezd összezavarodni, nem is tudja mi történik. Ugye milyen aranyos ilyenkor, Martinus? Te már csak tudod, ugye?
Az óra kegyeg, s Holly ideje is lejár. Sajnálom, hogy nem tudtatok tőle elköszönni, viszont nem lehet visszamenni az időben!

Üdvözlettel: Márk Johnson

A vérem akárcsak a kigyóméreg, bizsergette testem minden apró centiét. Éreztem a bennem felrobbanó mérgező gázt, amik kiszabították a dühöm.
Marcus lefolyt a kanapéról. Kétségek közé zuhanva zokogni kezdett.

D – Martinus, mi van benne? – Egy hang nem jött ki a számon –, add ide! –

Ahogy olvasta, egyre inkább sírt. Az egész család elolvasta, mindenki térdre borulva zokogott.
Felegyenesettem a kanapéról, s idegesen öltözni kezdtem.

Any – Martinus hova készülsz? –

T – Elmegyek a postára, s kiderítem hol lakik –

Nem jár túl az eszemen. Ha valaha megtalálom ezen a nagy bolygón, saját kezeimmel fogom megölni..

Sziasztok nyuszik!❤️🐰
Itt is lenne egy új rész, remélem élvezhető lett!❤️
Ha tetszett, nyomj egy ⭐💬-et!
Addigis...
PUSZINYUSZII!❤️🐰