Ezeregy Csillag

1: Kezdetek

- Basszameg - morogtam az orrom alatt, miközben összekapkodtam a cuccaimat, és sietősen felkaptam egy farmer nadrágot és egy inget. A hajammal nem is foglalkoztam, inkább csak hagytam, hogy kócosan a vállamra omoljon.

Magam mellé pillantottam, és csak akkor vettem észre, hogy ott is van egy ruha. Az én ruhám. De akkor kinek a cuccai vannak rajtam? Elvégre, ha én ruhában voltam, akkor csak az illetőé lehet az ing és a nadrág. Gyorsan elővarázsoltam még egy adag tiszta ruhát, tekintve, hogy a tegnapimon kisebb szakadások voltak...

Már megint berúgtam, gondoltam magamban. Csak akkor vagyok képes egy idegen lakásban ébredni, ha előző este többet ittam a kelleténél. De vajon megint hol a jó életben lehetek?

Nagyjából 3 éve kezdődhetett ez az életformám, amikor befejeztem a Roxfortot. Ronnal közös megállapodással szakítottunk, egyikőnknek sem volt jó az az életforma, így mikor egy évvel a Roxfort ostroma után letettük a RAVASZ-okat, akkor már csak barátok voltunk. Ő megismerkedett egy amerikai boszorkánnyal, akivel azóta nagyon jól kijönnek, és már a házasságot fontolgatják. Harry és Ginny is együtt maradtak, igaz volt egy kis megszakításuk úgy egy éve, de a nyálas szerelmesek 1 hét alatt kibékültek. Úgyhogy náluk is minden rendben. És ott voltam én, az Arany Trió egyetlen lány tagja, akinek azóta nem volt tartósabb kapcsolata. Szabad voltam, élveztem az életet, elvégre itt voltam 22 évesen, szuper állással a minisztériumban, és nem volt gondom semmivel. Lettek barátaim mindenhonnan, a munkahelyről, különböző programokról, esetleg egy-egy könyvtárból, valamint muglik is. És általában velük jártam el bulizni péntekenként.

Halk léptekkel hagytam el a szálloda szobáját, és fejben már összeszedtem, hogy honnan tudnék hopponálni, amikor a folyosón véletlenül beleütköztem az egyik személyzeti dolgozóba.

- Elnézést - pillantottam fel rá, mire csak egy ideges szemforgatást kaptam, majd tovább is ment, ahogyan én is a lift felé.

- Megint itt vagy?- kérdeztem nem túl kedvesen a lakásomban tartózkodó macskától, aki a szomszédból szökött át mindig hozzám. - Persze, hogy itt vagy, hiszen itt rendes macskakaját kapsz, nem pedig maradékokat, igaz? - vontam fel a szemöldököm, mire egy nyávogást kaptam válaszul. Hát persze, hogy ezért van itt...

Full másnaposan dőltem végig az ágyon, hálát adva annak, hogy szombat van, és se ma, se holnap nem kell bemennem dolgozni. Ráadásul a hétfő is szabadnapom, így ki tudom pihenni a tegnap estét.

Az igazság az, hogy fogalmam sincs mi történt az éjszaka, csak egy-egy emlékkép maradt meg, ahogyan valakivel felettébb jól töltöm az időt.

Új számot rakott be a DJ, én pedig azon kaptam magam, hogy ELizabeth a karomnál fogva húz be a táncoló tömegbe, a legnagyobb ellenkezésem se hat rá. Sokat ittam már, így is elmúlt már 11 óra, én pedig messze lakok innen, azonban úgy tűnik a sok pia tényleg megtette a hatását és túlságosan részeg voltam ahhoz, hogy rendesen gondolkodjak.

Ritmusra kezdtem rázni a csípőmet a tánctér közepén, nem figyelve arra, hogy hányan néznek. Kétség sem fért hozzá, látszott, hogy én is szeretem a zenét, és a zene is szeret engem. Feszülős vérvörös ruhám épphogy takarta a combom, és nem látszottak ki belőle a kivágásnál a melleim. Hajam egy nagy csattal volt feltekerve és rögzítve hátul a fejemen, valamint a sminkem sem volt visszafogott. Szó szerint az ellenkezője voltam annak, aki pár évvel ezelőtt még a Roxfort falai között bújta a könyveket.

Hirtelen egy kéz simítását éreztem a derekamon. Nem volt követelőző, inkább csak mintha fel akarná fedezni, csak meg akarná ismerni. Mosollyal az arcomon megfordultam és egy kissé meglepett, de annál inkább vágyakozó szürkés szempár nézett vissza rám. Ez volt az egyetlen ami megmaradt, semmi más, az viszont biztos, hogy levett a lábamról, hiszen a következő amire emlékszem az már az, amikor vált a zene, egy másodpercre elhúzódok, majd visszahúz magához. Szorosan présel magához, érzem a testéből áradó hőt, egyik kezem az inggel fedett mellkasán kalandozik, végigsimítva kidolgozott izmain. Felpillantok rá, kissé borostás arca férfias, mégsem lehet sokkal idősebb nálam. Talán éppen annyi, mint én. Tekintetem elidőzik ajkain, majd csak arra eszmélek fel, hogy lábujjhegyre állok, hogy érezzem is ajkainak ízét.

Ezután a történések felgyorsultak, az illető valahogy elérte, hogy kimenjek a buli helyszínéről, majd megragadta a karom. Hopponáltunk, ez biztos. Tehát varázsló, ez is valami...

A szállodába érkeztünk, azon belül is a szobába, ami úgy tűnik már előtte is lakott volt. Nem tudom mi üthetett belém, annyira emlékszem, hogy amint ellenőrizte, hogy zárva vannak-e az ajtók, rögtön letámadott.

Derekamnál fogva húzott magához, csókja érzéki volt, nem érződött rajta, hogy alkoholt fogyasztott. Tehát ő józan. Legalább nem fogja hagyni, hogy kiugorjak az ablakon... Kezével szinte kitépte a hajamból a csattott, ezzel szabadjára engedve dús hajkoronámat. Közben másik keze a hátamon a ruha cipzárjával ügyködött, majd egy gyors mozdulattal lerántotta.

Isten tudja hogy, de nekem is sikerült leszenvednem róla az inget, majd már a nadrágövével játszottam amikor elemelte kezem és az ölébe kapott. Ha neki így jó, gondoltam magamban és beletúrtam hajába, miközben az ágy felé vitt, majd ledöntött rá. A ruhát valahol félúton elhagytuk, melltartó pedig nem volt rajtam, így szabadon hozzáférhetett a domborulataimhoz.

Innentől már csak egy-két kép van meg, ahogyan újra ajkaimra tapad, hogy csókokkal borítja mindenhol a testem, mintha mindig is ezt akarta volna tenni. Bennem van, ahogyan édesen megcsókol és a csókba morog amikor megkap. Hogy nem bánik úgy velem, mint egy olcsó kurvával, pedig megtehetné, hiszen teljesen részeg vagyok. Eléggé szenvedéllyel fűtött éjszakánk volt, amit egy lágy csókkal a nyakamon zárt le, és magunkra húzta a takarót. Még egyszer végigsimított a derekamon, majd a mellkasára hajtva a fejem, elaludtam. Reggelre azonban nyoma veszett a szürke szemű idegennek, de azt hiszem az emléke örökre meg fog maradni.

Soha az életben nem sikerült senkinek még ilyen sóhajokat kicsalogatni belőlem, mint neki, pedig nem egyszer volt már dolgom férfival. Gyengéden bánt velem, mégsem mintha 16 lennék. És istenem azok a fülembe mormogott szavak...

Idegesen csaptam a zuhany csapjára. Francba, így nem fogom tudni lenyugtatni a testem, ha folyton erről fantáziálok, ráadásul még csak a nevét sem tudom, úgyhogy maradjunk egy gyönyörűre sikerült éjszaka emlékénél.

Az egyik tiszta törülközőmet magam köré tekertem, és úgy léptem ki a fürdőből, egyenesen a szobámba, ahol váratlan vendég fogadott. Sokat változott az évek alatt, férfiasabb lett, még magasabb, mint amilyen volt. Szőke haja stílusosan frizurázva lógott a homlokába, szinte összeolvadva sápadtfehér bőrével.

Valami azonban szöget ütött a fejembe. Hogy a jó életbe kerül Draco Aranyvérű Malfoy az én, Hermione Sárvérű Granger szobájába szombat reggel 8-kor?

- Ezt nálam hagytad - emelt fel egy pár fekete tűsarkút és legnagyobb szerencsétlenségemre a tegnapi piros tangámat.