Ezeregy Csillag

2. Csillagok

- Ezeket meg honnan szerezted? - kérdeztem idegesen, miközben kikaptam a kezéből a fehérneműm és a cipőm.

- Mint mondtam, nálam hagytad őket reggel - forgatta meg a szemét és fölállt az ágyról, hogy magasabbnak tűnjön.

- N-nálad? - kerekedtek ki a szemeim. Nem, nem, nem. Ez lehetetlen... - Veled aludtam az éjjel? - kérdeztem félve és már mértem volna fel a terepet, hogy hol a varázspálcám, hogy bármikor meg tudjam átkozni az egykori mardekárost. Csakhogy a pálcám és köztem volt egy akadályozó tényező, méghozzá Malfoy.

- Ahogyan én emlékszem nem csak aludtunk - húzta önelégült vigyorra a száját a férfi, majd közelebb lépett hozzám.

- Szemét, önelégült balfasz! - vágtam a fejéhez teljesen kikelve magamból. Mit képzel ez? - Képes voltál kihasználni, pedig tudtad, hogy teljesen be voltam rúgva! És elcsaltál magadhoz... - fotyogtam.

- Szerintem jöttél te magadtól is, nem kellett könyörögni, ráadásul élvezted is.

- Mert előtte már sokat ittam - reagáltam rögtön, de nem bizonyult túl meggyőzőnek a viselkedésem. - Menj el!

- Mert te majd biztosan parancsolgatsz nekem Granger - tett még egy lépést, így már alig egy méter volt köztünk.

- Visszahoztad a cuccaimat, tehát mostmár mehetsz, és elfelejthetjük az éjszakát, tekintve, hogy nem hiszem, hogy te szívesen emlékeznél vissza rá... - fortyogtam összeszorított ajkakkal, még mindig csak egy törülközőbe csavarva állva előtte. Még jó, hogy nem tudja, mit is gondolok a tegnap estéről...

- Azt te csak hiszed - szakított ki gondolataimból, majd elkapva a derekam teljesen magához húzott. Levegő nem maradt köztünk, ha mégis akkor az is forró volt, éreztem szívverését, és minden egyes izmát amit az éjszaka is kitapogattam. Különös és felettébb rémisztő érzéssel töltött el a közelsége. Vagy nagyon jó színész, vagy megbolondult.

- Görény - sziszegtem és megpróbáltam eltolni magamtól, de túl szorosan tartott. - Hogy merészelsz a gondolataimban turkálni? Engedj már el, nem hallod!?

- A gondolataidat nem zárod le eléggé - forgatta meg a szemét, majd elengedte a derekam és hátralépett. Kihasználva az alkalmat felkaptam a legközelebbi fogható tárgyat és hozzávágtam. Szerencsétlenségemre magassarkúm elől elhajolt, de az egyik ruhafogasom már eltalálta. - Tudod Granger akadt egy kis probléma tegnap...

- Mégis mi? - akadtam ki teljesen és nekivágtam egy régi, már amúgy is repedt vázát. Ide mer állítani azok után, hogy tegnap mi történt, és azt mondja volt egy kis proléma.

- A volt menyasszonyom szülei eléggé kiakadtak, hogy mégsem veszem feleségül a lányukat, és csak ma reggel jöttem rá, hogy kaptam egy kis átkot... - annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem normális, ő mégis vigyorgott, nekem pedig kezdett összeszűkülni a gyomrom. Ha valami betegséget kaptam el tőle én itt helyben kibelezem...

- És nekem mégis mi közöm van ehhez? - húztam fel a fél szemöldököm félve a választól. A volt mardekáros kutakodott a zsebeiben, majd előhúzott egy kis csomagot. Felém nyújtotta a sima az egyszerűen átkötött dobozt.

- Nem fog felrobbanni, ugyan ilyet bontattam ki én is, és semmi veszélyes nincs benne - szólt lekezelő hangon, majd idedobta nekem a csomagot. Reflexszerűen kaptam el, majd a dolgozóasztalomra helyeztem. - Van itt valami nem mugli ital? - lépett ki a szobámból a konyhába, én pedig úgy voltam, hogy inkább robbantsa fel a lakás többi részét, csak tőlem távol legyen.

- Nincs - vágtam rá ördögi mosoly kíséretében. Persze, hogy volt, de inkább bosszankodjon. - De kótold meg nyugodtan a kávét, nem olyan rossz az - tettem hozzá, majd nem törődve a fújjolásával becsuktam az ajtómat. Varázslattal.

- Megnézted már? - hallottam a hangját miközben öltöztem, hogy mégse egy szál törülközőben lófráljak előtte. Miután vizes hajamat is egy varázslattal megszárítottam és kontyba kötöttem végre a csomag elé léptem. Feltéptem a doboz tetejét és egy mugli dísztárgy hógömböt találtam benne. Azonbn látszott rajta, hogy varázslók keze van benne, hiszen nem úgy aktiválódott, hogy megráztad, hanem a tetejét éjkék valami töltötte ki, benne rengeteg apró pöttyel, amelyek a csillagokat akarták jelképezni, valamint egy fényesen ragyogó Hold. Figuraként csak az Eiffel-torony volt benne, de kicsinyítve is ugyanolyan volt, mint a valóságban.

- Mi az olyan elátkozott ebben a szuvenírben? - nyitottam ki az ajtót és szembetaláltam magam a szőke férfival.

- Olvasd el a mellékelt lapot - forgatta a szemét miközben visszajött a szobámba és szétterült az ágyamon.

Minden csillag egy kimondott kedves szó, egy közös program, egy szívből szóló ajándék, egy igazán boldog pillanat. Amíg az ég teljesen sötét nem lesz, nem lehet nagyobb távolság a két birtokos között, mint 1 km. Visszahúzza majd őket a gömb ereje, az igaz szeretet ereje. Amint látszanak majd a tüzijátékkal megvilágított esőcseppek, csak akkor szakad meg az átok.

- Mégis mibe keveredtél, és mibe kevertél engem is? - törtem ki, miután háromszor elolvastam a cetlit. Felült az ágyban és engem kémlelt, majd megjelent egy kis megbánás az arcán - Mit tettél te azzal a lánnyal?

- Sokak szerint nem kezeltem nőhöz méltóan. Nem mondtam neki mennyire szeretem, nem voltak közös programjaink, és nem vettem neki ajándékokat. És így bosszulják meg a szülei...

- De miért én? - tettem fel a szerintem jogos kérdést. Biztos nem magától választott, hiszen több, mint 10 éve gyűlöljük egymást, ráadásul az, hogy mennyire különböző családból származunk...

- Mert tegnap délelőtt jöttem el, és te voltál az első, akivel azóta lefeküdtem - húzta arrogáns mosolyra a száját, emlékképeket vetítve a fejembe a tegnap estéről. Éreztem ahogyan a lábam megremeg, ahogyan újra perzseli bőrömet az érintése, és ahogyan lágy csókokat hagy a nyakamon - Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket fogok kiváltani belőled!

- Semmi más érzést nem váltassz ki belőlem, csak undort és megvetést - vágtam rá, és már csak arra eszméltem fel, ahogyan előveszi a varázspálcáját, és felém int vele. Képes volt elátkozni engem ezek után? Őt kéne nekem megátkoznom, hogy ilyen baromságba vont be. Soha többé nem iszok ennyit...

- Tényleg Granger, semmi mást? - lépett közelebb fogvillantó mosoly kísértében, mire megpróbáltam hátrálni, de nem tudtam. A szemét ilyen varázslatot használt, így tehetetlenül csak fejben átkoztam darabjaira - Szóval ha most csak úgy ezt csinálom - simított végig a derekamon, le a combom vonalán, majd megállt és visszavezette kezét - akkor semmi késztetést nem érzel, hogy többet kapj?

- Soha - sziszegtem a fogaim között, igyekezve, nehogy hangot adjak az élvezetemnek. Egyik keze most a nyakamon kalandozott, másikkal a derekamat ingerelte.

- Tudod Hermione ha kiengeded ezt a sóhajt azzal is csökken a csillagok száma - suttogta a fülembe, mire legszívesebben jól tökönrúgtam volna. Nem, akkor sem fogom neki beismerni, hogy tetszik amit csinál, akkor megkeserítené ezeket a napokat vagy heteket amiket a közelében kell töltenem. - Makacs nő, nem tudod mi a jó... Nem akarsz minél hamarabb megszabadulni tőlem?

Egészen jól bírtam a kínzást, míg csak az ujjai perzselték bőrömet a nyakamon, azonban amikor közelebb hajolva lágy csókot nyomott a fülem mögé akkor szakadt el az amúgy is vékony cérna. Mélyről tört fel a sóhaj, ezzel méginkább igazolva, hogy tetszik amit csinál.

- Mégiscsak tetszik? - hallottam a mély hangot nem messze a fülemtől, majd éreztem ahogyan újabb csókok érik a nyakamat, illetve följebb az arcom vonalát. Ajkai már majdnem elérték az enyéimet amikor elhúzódott és feloldotta a varázslatot. - Mínusz jópár csillag - vigyorgott elégedetten - A melletted lévő lakás kiadó volt, így oda beköltözöm amíg ez tart, de lehet, hogy meglátogatlak éjszaka...

Hello, itt a második rész, valamint egy közlemény. A könyv az Ezeregy sorozat első része, még ezen kívül 2 könyv lesz előreláthatólag, és kb. 20-25 részesek lesznek.