Cserediák program

Part 2

Hazaérve ledobtam a táskámat az előszobában, és levegőt kapkodva berohantam a nappaliba, ahol a szüleim nyugodtan feküdtek és tévét néztek. 
-ANYA, APA, MEHETEK KALIFORNIÁBA!!
-Micsodaa? - apukámnak elsőre ennyi szaladt ki a száján, de nem hibáztattam érte, nekem is ez volt a legelső reakcióm.
Anya és apa szinte egyszerre álltak fel és ölelgettek meg, majd a 8 éves húgom, Kitti is leszaladt.
-Mi van??? - érezte, hogy valamiből kimaradt.
-Kitti, nyáron megyek Amerikába 2 hétre! - újságoltam el neki izgatottan a nagy hírt.
-Ja, oké, majd ha találkozol Zac Efronnal, akkor örülni fogok. - mondta ki hangosan a gondolatait majd visszafordult és felment az emeletre. Már megszokhattam volna tőle ezt a stílust, hiszen amióta felfogja mit beszél, azóta ilyen. Kicsit haragszom rá ezért, meg kell hogy mondjam. Nagyon remélem, hogy egyszer kinövi ezt a stílust, mert itthon még éppenhogy elfogadjuk, de máshol elég bunkónak tűnhet.
Visszafordultam anyáékhoz, leültem a kanapéra, és elmeséltem nekik mindent. Minden információt, amit az igazgatónő elmondott. Büszkén bólogattak, néha eltátották a szájukat, de legfőképp tudták, hogy ez nekem nagyon fontos és támogattak ebben.
-Oh és még valami - mondtam gyorsan, majd kiszaladtam az előszobába a ledobott táskámhoz, és kapkodva kivettem belőle a borítékot. Beszaladtam vele a nappaliba, ismét lehuppantam, majd feltéptem. Buborékos védőfólia volt az oldalán, akárcsak egy postai küldeménynek. Először ki akartam rázni a tartalmát, aztán rájöttem, hogy az nem levve valami okos megoldás, így hát egyesével kihúztam mindent.
Az első dolog amit kihúztam, egy nyomtatott levél volt. Ez állt benne:

Tisztelt diákunk!

Értesítjük Önt, hogy bejutást kapott a kaliforniai cserediák programra! Mikor Ön ezt olvassa, már tudni fogja a fontos információkat, ennek ellenére ide is minden le van írva részletesen! 

És lejjebb minden olyan információ ott volt, ami korábban elhangzott az igazgatói irodában. Le volt írva az indulás, az érkezés, család, költőpénz, iskola. 

A levelet félretéve felemeltem a borítékot, amiből 2 összehajtott lap csúszott ki. Felemeltem az egyiket és szétnyitottam. Hanford térképe volt rajta. Elképedve néztem a térképet, majd anyukám odabökött a hátuljára.

-Ott egy kép róla. 

A mondatára izgatottam fordítottam meg a kezemben tartott hatalmas lapot és szinte a lélegzetem is elállt. A főutca köszönt vissza a képről, pálmafákkal, üzletekkel, amerikai rendszámú kocsikkal, amerikai emberekkel. A szám elé kaptam a kezem, nekem még mindig felfoghatatlan, hogy nemsokára itt fogok sétálni. 

-Nézzük meg a másik lapot is. - ajánlotta fel apa, én pedig egyetértettem ezzel, szóval a város térképét félretéve felemeltem, és szétnyitottam a...a suli térképét. 

-Hanford Elementary School - olvastam fel és teljesen elmerültem a térképben. Kb 1 perc nézegetés után felnéztem anyuékra, mire ők csak mosolyogtak rám, én pedig egyből tudtam, mit kell tennem. Megfordítottam a térképet és ott volt egy hatalmas kép a suliról. Aha, szóval 10 napig ide fogok járni. Hatalmas vigyor ült ki az arcomra és szerintem nem lehetett levakarni egy darabig. 

-Kik mennek még? - tette fel a kérdést anya. Ki is ment a fejemből, hogy szóljak nekik.

-Kata és Kristóf.

-Akkor mire vársz, hívd fel őket! - mondta apukám én pedig eléggé meglepődtem mert sosem biztatott eddig arra, hogy órákig beszélgessek. Felálltam, összeszedtem a térképeket, a levelet direkt lent hagytam anyáéknak, majd a táskámat is felszedve az előszoba padlójáról felrohantam az emeletre. 

Amint beestem a szobámba ledobtam a táskámat, csináltam egy messenger csoportot amibe beleraktam Katát és Kristófot, és írtam egy üzenetet (Sziasztok! Ha mind a ketten látjátok ezt, indítsatok hívást a csoportban) majd vártam egy kicsit. Letettem a telefonomat az ágyra és elővettem a városi térképet. Mosolyogva néztem az előttem lévő nagyméretű lapot...rengeteg park...több 100 kis utca. Mozi, gyors éttermek, sima éttermek, Starbucks....STARBUCKS! Imádom a Starbucks-ot de sajnos mivel Egerben nincs, ezért elég ritkán jutok hozzá.

 Észrevettem még valamit. Piros x-szel be van jelölve, hogy hol fogunk lakni, és a családnév is oda van írva. 

E 11th Street / 509 E - Hitchcock family. 

N White Street / 612 N - Zwick family. 

E 10th Street / 521 E - Anderson family. 

A suli rohadt közel van, mindössze pár perc séta mind a hármónknak. 

Hirtelen összerezzentem, mert rezgett a telefonom. Izgatottan kaptam fel, és láttam, hogy Kata és Kristóf videóhívást kér. Azonnal fogadtam, és megláttam az osztálytársaim izgatott arcait. 

-Úristen sziaaa - köszönt Kata a szokásos boldogságától még boldogabban, és Kristóf is magához képest izgatottabban nézett a kamerába.

-Halljátok...  - szóltam elsőnek. - Rohadt közel fogunk lakni a sulihoz. 

Kata értetlenül nézett rám. - Te ezt honnan tudod? 

-Kata, a borítékban kaptunk térképet, és azon be van jelölve, hogy hol fogunk lakni. - válaszolta Kristóf, mire a lány az íróasztalnak támasztotta a telefonját és kibontotta a borítékot. Kívácsian néztük ahogyan kihúzza belőle a lapokat és elkerekedett szemmel, a szájával o alakot formázva néz ránk a kamerán keresztül. 

-Úristen ez nagyon jóóóóó - sikongatott, majd megfordította a térképet, és a száján lévő o betű most még kerekebb lett. -NANEEEE - kelt ki magából teljesen. - Ez nem lehet... - ámuldozott- ááhh gyerekek én nem fogok tudni aludni. 

-Nézzük már meg a sulis térképet, mert én még azt nem láttam. -szólt Kristóf, és akkor jutott eszembe, hogy még én sem néztem meg. 

-Van suliról is térkép?? - kérdezte Kata.

-Aha, nézzük együtt.