Cserediák program

Part 1

Május 23

Becsengettek, osztályfőnöki óránk lesz. Természetesen még a csengő utáni 5 perccel is a legtöbb osztálytársam a büfében, vécén, a folyosón, vagy a padok tetején volt. Kb 10-en ültünk normálisan a padban, telefonoztunk vagy magunk elé nézve vártuk az osztályfőnököt, hisz ma fog kiderülni, hogy ki mehet a cserediák programra. Értelemszerűen az egész osztály jelentkezett, egy ilyen lehetőséget hülyeség lenne kihagyni.
Én a telefonomba merülve beszéltem a legjobb barátnőmmel, Flórával, aki nagyon szorít nekem. Sajnos vele nem járok egy iskolába.
Szépen sorban bejöttek az osztálytársaim az ajtón, a legállatabbak leugrottak a padról, mert bejött osztályfőnök. Lerakta a mappáját a tanári asztalra, de a zaj még mindig nem halt el, mert a terem különböző pontjairól jövő üvöltésektől képtelenség lett volna beszélni. 
Az osztályfőnök kivett a mini tolltartójából egy fekete táblafilcet, megfordult és írni kezdett. Ez volt a legjobb megoldás. Én sem csináltam volna másképp. Nagyon bírom az ofőt, mert a legnehezebb helyzeteket is lazán tudja kezelni. 
Miközben a filctoll sercegő hangot adott ki, egyre többen figyelték a táblát, hogy a tanárnő mit ír fel. Végül ez az egy mondat állt fent: ,,Most 3 ember eljuthat Amerikába."
Az osztály bambán, mégis csodálkozó szemmel nézett a táblára. Mindenkinek eszébe jutott, miről van szó. Leírhatatlan izgalom jött rám, a szívem nagyon hevesen dobogott. Nem hiszem, hogy be fogok kerülni erre, hogyha csak 3 ember mehet....de mivan ha mégis? Mivan, ha a tanár az én nevem mondja a nagy utolsó pillanatban?

-Most kajak 3 ember mehet? - akadt ki legelsőnek Zsolti, a kérdése pedig tök logikus volt, mert mindenkiben ez fogalmazódott meg. 
-Igen fiam, és abban is biztos lehetsz, hogy nem te leszel az egyik.
-Oszt mé'? - kérdezte a számára teljesen logikus kérdést az IQ bajnok osztálytársunk, az osztályfőnök pedig csak legyintett egyet. Átérzem. 
Halkan sóhajtottam egyet, majd a combomon végigsiklattam a kezeim, letörölve a tenyereimről az izzadtságot.

-Először is - tette fel a mutatóujját az osztályfőnök. -A nyelvvizsgások előnyösek. - a kijelentésére kifújtam a levegőt. Felsőfokú nyelvvizsgám van, viszont rajtam kívül még 4 embernek is van. Az osztályból összesen pedig 12 embernek van nyelvvizsgája. - Figyelembe vesszük a hiányzásokat, és az értékeléseket is. - Kijelentésére az osztály egyből ordítozni kezdett, olyasmik hangoztak el, mint például "akkor bukó" vagy a "na én maradok basszameg". Az ofő egyetlen kézfeltartással jelezte, hogy még van mit mondania.
-Akkor, nem is húznám tovább az agyatokat, felolvasom a 3 nevet. - erre mindenki fészkelődni kezdett, vagy előrehajolt a székén.
-Molnár Kristóf.
A fiúk hatalmas "óóóóó"-zások közepette kezet fogtak vele, vagy megveregették a vállát.
A többiek tapsoltak, én pedig őszintén örültem neki.
-Szűcs Csenge.
Rövidet sikoltottam, és a szám elé kaptam a kezem. Azt mondta, hogy Szűcs Csenge? Jól hallottam? Valószínüleg igen, hiszen ahogy körbenéztem, mindenki engem nézett és tapsolt. Volt aki elismerően, volt aki majd' kipukkadt a féltékenységtől.
-És az utolsó - nézett le a kezében tartott lapra - Magyar Kata.
Kata felugrott a székéről örömében, ami hátra is borult, és a mellette ülő lány nyakába borult. Az ő nevét is hosszú és hangos taps követte.
Az ofő mosolyogva várta, míg csendesednek a kedélyek, de nem szólt közbe, hisz tudta, hogy ezeket muszáj kibeszélnünk. Nem kellett megszólalnom, a körülöttem ülő emberek mind felém fordultam és egyből sztorizgatni kezdtünk. Bő negyedóra után az ofő megszólalt:
-Ez a 3 személy ez után az óra után jelenjen meg az igazgatói iroda előtt! Ott elmondunk minden fontos információt és beosztjuk őket a családokhoz.
A boldogságtól levegőt sem tudtam venni, csak az járt a fejemben, hogy el fogok jutni Amerikába!

20 perccel később ott álltam az igazgatói iroda bejáratánál Katával és Kristóffal, feszülten várva, hogy beengedjenek minket. A lábamat lóbáltam, és kicsiket rúgtam a levegőbe, amikor is Kristóf megtörte  a csendet:
-Ti el tudjátok ezt hinni?
-Nem. - válaszoltam a fejemet ingatva. 
-És sem. - válaszolta Kata. A hangjában hallatszódott az izgatottság és az öröm.
Hozzá akartam fűzni valamit, de pont ekkor nyílt ki az igazgatói iroda ajtaja, és kinézett az igazgató.
-Gyertek be! - szólt kedvesen, majd Katát magam elé engedve Kristóf előtt bementem a szobába, ahol volt egy asztal, mögötte ült az osztályfőnök, illetve az igazgató üres széke. Az asztal másik végén volt 3 szék, oda nekünk kellett ülni. Helyet foglaltunk, az igazgató is leült és így szólt:
-Hát először is, hadd gratuláljak nektek azért, amiért bejutottatok a cserediák programba, bizonyára megérdemeltétek. - mosolygott ránk, mire viszonoztuk. - Elsőnek az indulásról szeretnék beszélni nektek, augusztus 8-án, szombaton indultok, és 22-én, szombaton jöttök haza.
-Tanárnő, egy kérdés! - vágott közbe Kristóf.
-Tessék, hallgatlak.
-Miért azt mondja, hogy "indultok" és "jöttök", ahelyett, hogy "indulunk" és "jövünk"?
-Óh, én természetesen nem megyek veletek, osztályfőnök viszont mindenképpen kísér titeket, illetve az ország több pontjáról is érkeznek diákok. Az osztályfőnökötökön kívül egy kísérő tanárotok lesz, aki egy budapesti gimnáziumban tanít.
Tehát, az indulás. Hajnal 4 órakor indul a mikrobusz innen, Egerből Budapestre, a gépetek pedig reggel 6 órakor indul. Magángéppel mentek, tehát Budapesten felszáll, és közvetlen Hanfordban száll le.
-HANFORDBA MEGYÜNK? - ámult el teljesen Kata.
-Igen. - felelte mosolyogva az igazgató, Kata pedig egy ideig még "úristen el sem hiszem, hogy velem ez megtörténik" fejjel nézett maga elé.
-Körülbelül délután 5 órára érkeztek meg, ottani idő szerint. - folytatta az  igazgatónő. - A hazautazásról szeretnék még néhány dolgot elmondani. Tehát 22-én délelőtt 9 órára kell odaérni a repülőhöz, ami 10:00-kor száll fel. Ez egy szombati nap lesz, de Magyarországra már csak vasárnap 12 órára, azaz délre értek ide. Az családokról szeretnék most beszélni nektek. - kezdett bele az igazgatónk az új témába, miközben meghallottuk a becsengőt. Rajtam hatalmas nyugalom uralkodott el, és szerintem a mellettem ülő 2 ember is ugyanígy volt ezzel. - Csenge - Kezdett a papírjai között túrkálni, mire bennem megállt az ütő. Nagyon remélem, hogy név alapján is szimpi legyen a második családom. - Csenge, te a Hitchcock családhoz fogsz kerülni. - hogy micsoda? Ezt most mégegyszer...
-Kristóf...nekeed - ismét a papírjai között kereste meg a megfelelőt - az Anderson család jut. - Kristóf elismerően bólintott. Igen, az Anderson menő név.
-És Kata, te a Zwick családé leszel. - mondta ki az utolsó személynek is az infót, és mosolyogva Kata szemébe nézett. - A családok nem laknak messze egymástól, csupán pár utcányira, de természetesen minden infót megkaptok.
-A költségek... - folytatta - a repülőjegyért nem kell nektek semmit sem fizetni, költőpénzt is fogtok kapni a családjaitoktól, viszont értelemszerűen kell, hogy legyen nálatok pénz. Mindig. -
A szívem továbbra is hevesen dobogott és csak arra tudtam koncentrálni, hogy kevesebb mint 3 hónap múlva Kaliforniában leszek.
-A tanulás... - folytatta az igazgató. - a legközelebbi iskolába fogtok járni.
-Lehet egy kérdésem? - szóltam közbe.
-Persze, mondjad.
-Miért vannak a diákok nyáron suliban? - a kérdés jogos volt, Kristóf és Kata is vadul bólogatni kezdtek.
-Ők nem az ottani diákok, persze a legtöbben amerikaiak, viszont jönnek a világ több országából pl. Spanyolország, Skócia, Marokkó - adta meg a választ. - A végére hagytam nektek valamit. - szólalt meg az igazgatónk, mire kíváncsian néztük ahogy feláll, elsétál egy szekrényhez, kulcscsal kinyitja, majd kivesz belőle 3 vastag borítékot.
-A repülőjegy? - kérdezte Kata.
-Nem, azt majd induláskor kapjátok meg. Ez egy kis csomag, amiben néhány dolog van, ami hasznotokra lehet. - világosított fel minket az igazgatónő, miközben átnyújtotta a borítékokat.