NaruHina: Igaz szerelem

3. fejezet

Naruto

Amint hazaértem az iskolából meglepetésemre Kakashi fogadott. Általában később szokott megjönni. 

- Kakashi? Ilyen korán hazaértél? - kérdeztem gyanakodva. Sosem hívtam őt apának. Még 7 éves koromba mondta, hogy ő igazából nem az apám. Az emlékeim a szüleimről szinte teljesen kitörlődtek. Azt nem említettem, hogy a szüleim halálát okozó balesetnek én is áldozata voltam. Éppen az autópályán haladtunk és belénk jött egy teherautó. Legalábbis a kórházba ezt mondták.Próbáltam visszaemlékezni a szüleimre de csak a hangjukat sikerült felidéznem. Ekkor lépett be az ajtón a fehér hajú Hatake Kakashi. Egy maszkkal az arcán. És egy kendőszerűséggel a fején ami a jobb szemébe volt húzva. Furcsa, de a jobb szemével nagyon élesen látott még a sötétben is. Az arcát még sosem láttam a maszkja nélkül, de egyszer megtalálom majd a módját. A szobámba lépve elmagyarázta, hogy miután kiengednek hozzá fogok hazamenni. Szinte minden emlékemet elvesztettem és azt hittem, hogy ő az apám vagy a nagybátyám, esetleg az idősebb unokatestvérem. Ezután mindenről felvilágosított a balesetemmel kapcsolatban. És 9 évvel később, most itt van a mi kis családunk.

- Szia Naruto! Ma korábban hazaengedtek. - folytatta mosolyogva. Vagyis csak azt hiszem. De mindegy már nagyjából megszoktam, hogy 0-24 -ben maszkot visel.

- És most mit csinálunk? - kérdeztem boldogan. Ritkán töltünk időt így együtt mint egy család. Remélem valami filmet fogunk megnézni vagy kosarazunk.

- Elbeszélgetünk. A jegyeidről. - ez már nem tetszik annyira. - A tanáraid felhívtak az iskolából, hogy nem tanulsz rendesen, rosszak a jegyeid és néha még lógsz is! Matematikából pedig egyenesen bukásra állsz! Az egyik osztálytársad fog téged korrepetálni.

- És ki? - kérdeztem. Ez már érdekelt. Csak ne az az egoista Sasuke legyen.

- Holnap megbeszéled a tanáraiddal. - fejezte be a leszidásomat. - Csináld meg a leckéidet és utána kosarazhatunk egy kicsit.

- Értettem! - gyorsan kell végeznem. Alig várom már, hogy Kakashival játszak. Nagyon jó ellenfél.

Hinata 

Reggel miközben a suli felé haladtam, azon gondolkoztam, hogy jó-e a matek házim megoldása. Ez a tantárgy az egyik kedvencem. És nagyon jó is vagyok benne. De ez csakis a sok tanulásnak köszönhető. Én és Sakura vagyunk benne a legjobbak. Meg persze Shikamaru aki a legokosabb az osztályban. 

Matek óra előtt éppen Sakurával ellenőriztük a leckénket amikor megérkezett Tenten. Én és Sakura is jóban vagyunk vele.

- Mit szeretnél Tenten-san? - kérdeztem kedvesen amikor már vagy fél perce csak állt mellettünk és bámult ránk.

- Lányok én nem értem a matekot. Segítetek? - kérdezte félénken.

- Persze! Gyere kezdjük ezzel a példával! - vágta rá rögtön Sakura. Mialatt mi hárman a matekleckét beszéltük meg, hirtelen becsöngettek.

- Köszönöm a segítséget - sietett a helyére Tenten és úgy tűnt már jobban érti az anyagot.

- Gyerekek mielőtt nekikezdünk az ellenőrzésnek kérlek halgassatok meg. - kezdte a matektanár Shikaku-sensei. - Szóval néhány diáknak szüksége lesz segítségre a matematikával kapcsolatban. Egymást fogjátok korrepetálni. - Mozgolódás kezdődött és mindenki erről susogott. 

- Sensei kinek van szüksége korrepetálásra? - emelte fel unottan a kezét Shikamaru. Ez azért volt vicces, mert a matektanár igazából az apukája, de az iskolában simán senseinek szólítja.