2.fejezet

708 31 1
                                    


Hinata

Órák után hazaindultam Neji-niisannal. Vagyis a bátyámmal. Nem lakunk olyan messze a sulitól, így hamar hazaértünk. Otthon anyu hatalmas öleléssel köszöntött. Minden nap így üdvözöl minket és ennek én nagyon is örülök. Szeretem őt. Születésem után 3 hónappal apukánk lelépett és anyukánk már 16 éve egyedül nevel minket. Pozitív hozzáállásával és kitartásával mindent meg tud nekünk teremteni amire szükségünk van. Nagyon hálás vagyok neki. Szeretem benne, hogy mindig van energiája.

Mivel egy osztályba járok Nejivel, így felmentünk a szobájába tanulni. Én nagyon sokat szoktam készülni az órákra. A lecke is gyerekjáték volt számomra. A bátyám is nagyon okos, ő is hamar elkészült. Ez egy kicsit fura lehet, de attól még hogy osztálytársak vagyunk, Neji-niisan nem az ikertestvérem. Körülbelül másfél évvel idősebb nálam. És nem, nem bukott meg. Balesete volt. Már egy éve. 

Tavaly ősz végén, Neji-niisan két osztálytársával Lee-sannal és Tenten-sannal  meg az iskola tesitanárával és edzőjével Gai senseijel versenyre indult. A bátyám kiemelkedő volt atlétikában. A génjeiben van. Mondhatni ő egy zseni. Lee-san és Tenten-san is nagyon ügyesek voltak. A versenyen nagyon jól teljesítettek, de a visszaúton a buszuk kisodródott. A végeredmény az lett, hogy alig úszták meg. Először mind a négyen kómában voltak. Én és anya nagyon megijedtünk. Gai sensei kemény tesiket tartott de a lelkesedése mindig mindenkire ráragadt. Tenten-sannal is jó barátnők voltunk, mert Nejivel sok időt töltöttek együtt. Legbelül azért szurkolok, hogy végre járni kezdjenek. Lee-san is olyan lelkes volt, mint Gai sensei. A kómából fél év után legelőször Lee-san kelt fel. Nagyon nagy akaraterővel rendelkezik így egész gyorsan gyógyult. Nagyon súlyos sérüléseket szerzett. A bal lába ás keze ripityára tört. De az orvosok és az igazgató Tsunade-sama segítségével Majd folytathatja az atlétikát. Lee-san visszatérése után egy héttel Neji-niisan is felkelt. Én minden egyes nap látogattam mind a négyüket és amikor egy tavaszi napon az osztályfőnökünk Iruka sensei bejelentette, hogy Hyuga Neji felkelt a kómából, akkor felpattantam és gyorsan bedobáltam a cuccaim a táskámba, aztán szó nélkül könnyek között rohantam a kórházba. Én és a bátyám mindig is közel álltunk egymáshoz. 

Természetesen Neji-niisan mellett még Lee-sannak is nagyon örültem, de a bátyám sokkal közelebb állt hozzám. Amikor berontottam a kórterembe, akkor már láttam anyát a bátyám ágya mellett zokogni. Neji folyamatosan kérdezgette, hogy hol van és mi történt. Anyából semmit sem lehetett kihúzni, mert úgy sírt, hogy egy szót sem bírt kinyögni. Ekkor bágyadtan felém fordult.

   - Hinata hol vagyok és mi történt? - alig hallottam, hogy mit mondott mert hangja még erőtlen volt.

 -Minden rendben van és jó helyen vagy - mondtam könnyek között.

-Hinata. Megváltoztál. Mi történt? - kérdezte újra. Ekkor már teljes választ adtam és mindent elmeséltem. A balesetétől kezdve a kómával folytatva a mai napig.

  -Gai sensei? Lee? Tenten? Ők hogy vannak? - faggatott tovább. Anyu még mindig zokogott, így én számoltam be neki a többiekről.

 - Tenten még kómában van? És Gai sensei is? - kérdezte sokadszorra.

 - Igen - válaszoltam sokadszorra.

 - Látni akarom őket! Mindenkit! - jelentette ki. De ekkor belépett a nővérke.

 - Ne is álmodozzon róla Neji-san. Még ki kell vizsgálnunk és legalább egy hétig feküdni fog. Lee-san már jobban van, ő majd holnap megfogja látogatni

 - De Tenten és Gai sensei! - tiltakozott tovább a bátyám.

 - Nem! - zárta le a témát a nővér és elvitte Neji-niisant kivizsgálásra. 

2 héttel később Tenten-san is felkelt. Neki még a fiúknál is súlyosabb sérülései voltak. De Tsunade-sama egy zseni, így felépülése után ő is folytathatja a kedvenc sportját. Neki szinte az összes bordája, a jobb keze és mindkét lába eltört. Meg egyéb sérülései is voltak. Nyár közepére a fiúkat kiengedték és egy héttel azután Tenten-sant is. Szeptemberebn természetesen újra kellett kezdeniük a tizediket. Így lettek az osztálytársaim. De egy nagyon rossz dolog még van itt. Gai sensei még a mai napon is kómában fekszik. Minden második nap elmegyek Neji-niisannal és a többiekkel meglátogatni. A gimiből is jönnek be hozzá, de ők ritkábban. Az orvosok szerint még ha fel is kel, akkor sem tud tovább edző és tanárként tevékenykedni. Csípőtől lefelé lebénult és neki még a többieknél is veszélyesebb sérülései vannak. Ez azért van, mert a bátyámat és barátait védte testével. Mind nagyon reméljük, hogy hamar felépül. Az orvosok azt mondják, hogy csak 40% esélye van arra hogy felkeljen, de mi mind hiszünk benne.

Nagyon elgondolkozhattam, mert Neji megbökte a vállam.

 - Hinata jól vagy? - kérdezte kedvesen.

 - Persze Neji-niisan. Csak elgondolkodtam. Remélem Gai sensei jobban lesz. - válaszoltam.

 - Én is. - mondta szomorúan. Önmagát okolja a sensei balesete miatt. Tenten-san és Lee-san is ugyanezt csinálja.

 - Nem a te hibád. - mondtam és bementem a szobámba. Rögtön megragadtam egy képet ami az asztalomon volt. A képen hetedikes voltam. Egy osztályfotózáson készítették. Azért volt számomra olyan fontos, mert Naruto-kun mellett álltam a fotón. Valahogy megszerkesztettem és kaptam egy képet amin ketten szereplünk Naruto-kunnal. Azóta őrizgetem. Elmosolyodtam és megsimítottam a fotót. Ekkor lépteket hallottam és megjelent az ajtóban Neji-niisan. A tekintetéből rosszallást és csalódottságot vettem ki. Sose örült annak, hogy szerelmes vagyok Naruto-kunba, mert szerinte jobbat érdemlek.

Neji

Leckeírás után észrevettem,hogy Hinata elgondolkozik. Megböktem és megkérdeztem tőle hogy minden rendben van-e.

 - Persze Neji-niisan. Csak elgondolkoztam. Remélem Gai sensei jobban lesz. - válaszolta.

 - Én is. - mondtam és mardosott a bűntudat.

 - Nem a te hibád. - mondta kedvesen és bement a szobájába. Utána mentem, hogy megköszönjem azt amit mondott, amikor megláttam a kezében azt a képet. Megint.

Régóta tudom, hogy a húgom szerelmes Narutóba. De ő egyeltalán nem egy ilyen fiút érdemel. Hinata kedves,okos, szép, csendes és egyeltalán nem erőszakos. Kicsit szégyenlős, de ha befogad a bizalmába akkor egy igazi barátot kapsz. Megértő és sosem panaszkodik. Ellenben Naruto borzalmasan hülye, nem tanul, folyton bajt kever, csak a menőbb emberekkel barátkozik, egoista, mindennel felvág, és teljesen kihasználja a körülötte lévőket. Én egyeltalán nem egy ilyen züllött fiút képzelek a húgom mellé, mert aggódnék Hinatáért ha Narutónak kéne felelnie érte. De a húgom nem adja fel. Mit tegyek?




                              Szerintetek mit akar Neji? És Gai sensei felépül valaha?




NaruHina: Igaz szerelemHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin