Az ellenségek!

Az ellenségek! -A látogatás!

Adam:

Csodás verőfényes nap áll a hátunk mögött. A lemenő nap utolsó szikrái még mindig úgy perzselnek, mint a déli sugarak. Messze járok már a falutól és egy erdőszéli kunyhófelé közeledem. A viskó nem tűnik otrombának, de éppen kicsinosítottnak sem. Látszik, hogy hiányzik a női kezek munkája belőle. A környék csendes, de ahogy az árnyak megnyúlnak rosszat sejtetnek. Napról napra érzem nőni a gonosz hatalmát. Segítség kell. Már kitudja hány napja róvom az utakat kis templomomtól, hogy megtaláljam ezt az embert. Talán az egyetlent aki tud nekem segíteni. A falusiak azonban figyelmeztettek. Valószínüleg a segítség nem ingyen érkezik majd. Kiürítettem az adományos dobozt és most annak egész tartalmát egy ilyen embernek adom. Egy olyannak, aki talán önmaga is bűnös, de a nagyobb bűn legyőzésében segíthet. Isten biztosan megbocsájt nekem ezért. A házikóhoz érve a tömör faajtón bekopogtatok a sújos vas karikával.
-Jó estét! Van itthon valaki?
Szólok be hangosan, de azért nem kiabálva. Fölöslegesen nem zavarnám meg az erdő nyugalmát.

***

Fuxia:

Nem is tudom mióta taszítottak ki a többiek maguk közül..
Az volt életem legrosszabb napja, amikor elkellett hagynom a birodalmat, csak azért mert megmentettem egy szerencsétlen gyereket, aki ember volt, és nem démon.
Azt mondják, hogy egy démonban semmi jó nem lehet, bár ezt nem hiszem el.. Szerintem pont, hogy kell, hogy mindenkiben legyen egy kis jószándék a másik felé, de persze nem vagyok szent, hiszen démon vagyok, akiben ott a gonoszság, a kapzsiság, és a rosszindulat.
Még mindig emlékszem a kis srác hálás arcára, de ő már biztos régen elfelejtettem engem.. Mára biztos felesége, és családja van, hiszen huszonévesen már illik, nem?!
Amikor valaki kopog, csak elhúzom a számat.. Utálom amikor zargatnak.. Nem véletlen lakok ott ahol..
Nyugalmat szeretnék végre.
Nagy nehezen felállok, majd ajtót nyitok, de az ajtóban megpillantok egy barna szépséget.. Hmm annyira nem rossz vendég.
-Mit keres egy ilyen elhagyatott helyen egy ilyen ártatlan lélek? -vigyorodtam el, és az arcára simítottam.
-Veszélyes az erdőben.. Sok itt az éhes farkas! -suttogtam.
Egy fekete nadrág, és egy testresimuló fekete felső volt rajtam semmi több.
-Na mondd kiscsibém mit akarsz?