Az ellenségek!

Az ellenségek! -A kérés!

Adam:

Meglep a közvetlensége. Mint egy ravaszdi róka és egy éhes farkas keveréke mosolyog rám. Fejem odébb húzom ahogy rásimít. Hízeleg, mint egy macska. Nem igazán tudom eldönetni vajon ő mindig ilyen vagy csak megjátsza magát a kedvemért. Megköszörülve torkom lépek egyet hátra.
-Khmn. A nevem Adam tiszteletes. Egy messzi faluból érkeztem és a segítséged kérném. Isten látomásokat küld nekem a világ pusztulásának eljöveteléről, de arról is, hogyan fékezhető meg. Egyedül képtelen lennék végrehajtani a küldetést, de úgy hallottam te nagy démonvadász hírében állsz, aki hatalom terén sem szűkölködik. Segítesz nekem lezárni egy pecsétet, hogy megmeneküljön a világ a démonok tombolásától? Természetesen nem ingyen kérném. Elhoztam a templomom minden vagyonát. Felajánlom szolgálataidért!

Fuxia:

Figyeltem a srác arcát, kiváncsi voltam, hogy mit reagál rá.
Amikor elhúzódik, csak leengedem a kezem magam mellé, viszont amikor hátralép, csak elmosolyodom.
Csak nem fél tőlem?! Igazàn édes.
Pont olyan mintha az oroszlán barlangjába sétálna be..
-Adam tiszteletes? Igazàn szép. -húztam szélesebb mosolyra a számat.
-Hmm.. Isten látomásokat küld? -vontam fel a szemöldökömet, majd elnevettem magam.
-Ilyen híres lennék? Igazàn szuper lehetek akkor.
Démonok tombolásától? Nos talán segítek, ha ilyen messziről eljöttél hozzám. -Vigyorodtam el.
-Valami másnak jobban örülnék fizetségül, mint a templomod vagyonának. -kacsintottam rá, majd csak intettem neki, hogy jöjjön beljebb, hiszen kint kezdett hűvös lenni.

Adam:

Felvonom szemöldököm, és követem befelé. Elég kellemes, kissé bódító illat van bent. Nem valami rendezett, de azért eléggé takaros belülről is a kis házikó. Köpenyem felakasztom majd összekulcsolva kezeim elmondok gyorsan egy imát magamban majd beljebb megyek.
-Akkor mit kívánsz fizetségül?
Kérdem félre billentve fejem kissé.
-Tudásomhoz mérten mindent megadok amit kérsz!