"Megakadt a szemem a nyakláncán. -Az honnan van? Régóta van rajtad? Kitől kaptad ezt a medált? "
Az arcát néztem kíváncsian.
Nagyon ismerős nekem ez a medàl..
-Nem tudom mióta van meg.. Talán gyerekkorom óta.
Talán a paptól kaptam, aki felnevelt. -mondta nekem a fiú, mire sóhajtottam.
-Uhm értem.
***
Miután ettünk elindultunk lóháton be a városba.
Van a városnak egy része, ahol sokkal erősebbek a mágiák, sokkal könnyebben lehet elzárni az átjàrót.
Sötétedésre értünk oda.
Szerencsére senki sem volt már az utcàn.
Leszàlltam a lóról, aztàn körbenéztem, majd behunytam a szemeimet.
-Sok démon van itt. -suttogtam.
-Megyek, és annyi démont küldök vissza amennyit tudok.. Te maradj itt. -mondtam neki komolyan, majd a fiúra tettem egy varázslatot, így nem tudnak a közelébe menni a démonok.
Végül elindultam, és a mágikus kardom segítségével elkezdtem vissza küldeni erőszakkal a földön lévő démonokat.
Hiszen, ha a földön maradnak, és bezàrjuk az átjárót, akkor legyengülnek, majd végül elporladnak az itt maradt démonok.
Nagy nehezen visszakültem amennyit csak tudtam, eléggé elfáradtam, és szereztem jó néhány sérülést, hiszen nem akartak visszamenni az égi birodalomba..
-Gyorsan zárjuk le az átjárót! -Mondtam lihegve, majd amikor megfestette a mágikus kört, és elkezdte a varázslatot rásegítettem a saját erőmmel.
Még így is nehéz volt bezàrni az átjárót, hiszen a démonok küzdöttek ellenünk, de végül nyertünk.
-Sikerült! -mondtam a varázslat utàn elmosolyodva.
-Köszönöm a segítséget! -mondta Adam, mire az arcára simítottam.
-Nincsmit csibén.
-Tiszteletes vagyok! -mondta Adam, mire elnevettem magam.
-Akkor hát.. Viszlát tiszteletes. -ültem vissza a lóra, és elindultam vissza.
VOUS LISEZ
Az ellenségek!
FantasyMilyen érzés kitaszítottnak lenni, csak azért mert van benned egy kis jóindulat? Rossz.. Nagyon is rossz, főleg az elején. Nem értem miért mondják, hogy a démonok csak rosszak lehetnek.. Hiszen én sem vagyok teljesen gonosz. *** A legrosszabb érzé...
