Amit eddig magamban tartottam...

Az első Bence

Tehát... a gimnázium. Zűrösen kezdtem a kilencedik évemet. Az általános iskolai ballagáson kezdődött minden.
(Bele sem gondoltam, hogy te is benne leszel Bence, de szerintem te sem. )
Szóval a ballagáson én elől álltam a sorban mivel alacsony vagyok. A hangosításnál álltál te. Első néhány próbán még fel sem tűntél. Talán ha mégis, az azért volt, mert Rebi is meg Fanni is rólad beszélt folyton. Nekem meg már tele volt a tököm veled. Azt hallgattam egész nap, körülbelül 2 héten keresztül, hogy melyik lány tetszik neked jobban, milyen helyes és más egyebek. Szóval nem szívesen beszélgettem rólad, nem hogy veled, vagy talán valami más.

Szóval te néztél. És megállás nélkül. A harmadik nap környéken már feltűnt. Nem értettem miért, hiszen te Fannival beszélgettél, vagy Rebivel...
Bár... nálad ez nem volt új dolog. Aztán meg volt a ballagás. Természetesen ott is bámultál, de az nap nem veled foglalkoztam.

Emlékszek... este bejelöltél Facebook-on, és ekkor már odáig voltam. De azért nem nagyon...
Még az nap éjfélkor rámírtál.
Dávidnak meséltem el ezt az egész sztorit és ő csak nevetett. Abban az időben sokat beszélgettem vele. Ha te nem jössz, talán most róla írnék és nem rólad...

Nem tartott sokáig, hogy magadba bolondíts. Olyan szexi és határozott voltál. Minden kijelentésedből sugárzott a sárm és az elhatározottság. Tudtad mit akarsz, és tudtad azt is, hogyan érheted el.

El is érted...

Egy hónapra saccolom azt az időt amit rád szántam. Felejthetetlen egy hónap volt. Sokat telefonaltunk, minden nap chateltünk. Becéztél, kedves voltál és szexi. Tetszett a helyzet, hiszen nem igazán voltam azelőtt ilyen szituációba. Természetesen anyaeknak egy szót nem szoltam rólad. Amikor megtudták kiborultak.

Teljesen kiborultak, mert sosem gondolták volna, hogy az ő szó fogadó kislányok ilyen is tud lenni. Elolvasták a beszélgetésünket veled is és Rebivel is.
Emlekszek neki azt írtam akkor utoljára, hogy meg fogom oldani, hogy találkozzak veled, és azt is leírtam, hogy ezt úgy fogom megtenni, hogy anyaek ne tudjanak rola.

Jó, hogy kiborultak...

Hiszen nem is ismertek téged. Honnan tudtak volna azt amit én tudtam: hogy mennyire jó vagy hozzám.
Ezután, mint ahogy várható volt, megtiltották, hogy beszéljek veled. Ahogy illik én ezt nem tartottam be és folytattuk. Te meg én.
Ezt követő nap te megkerdezted, hogy leszek-e a baratnod. Nagyon örültem neki. Nagyon szerettelek. Vagyis... nagyon szerettem a helyzetet.

Egy hétre rá volt a kongresszus (Jehova Tanúi minden évben tartanak kongresszusokat, amelyen többen vesznek részt. Az említett kongresszuson kb 6000 fő volt jelen. Bibliával kapcsolatos előadásokat hallgatnak meg a resztvevők. ). A kongresszus előtti este elhatároztam, hogy új barátokat fogok szerezni a kongresszus alatt. Olyanokat, akik velem egy hiten vannak. És elhatároztam, hogy megszakítom veled a kapcsolatot.
Emlékszek... ekkor borotváltam le először a fazonomat.
Jelentőségteljes este volt, amit senkivel nem osztottam meg azóta sem...

Igen, ez volt a terv. Csakhogy te megelőztél.

Szokás szerint sokáig fent voltunk, és chateltunk a barátainkkal és egymással. Volt egy külön csoportunk is. Nagyon jól megvoltunk.

Egyszercsak eltűntél...

Néhány perc múlva az fogadott, hogy vége.
Nem indokoltad meg, nem mondtál semmit. Csak hogy vége. És nekem ez fajt a legjobban. Ki akartam javítani amit elrontottam, de nem adtál lehetőséget rá. Csak elkoszontel és ennyi volt.

Nagyon dühös voltam rad. Leírhatatlanul. Szerettelek, de gyűlöltelek egyszerre.

Miután kialaudtam magam, másnap reggel egy kisebb kővel a szivemen indultam el a családommal Debrecenbe. Senkinek nem mondtam semmit. Próbáltam elfelejteni mindent, és kihasználni az alkalmat, hogy ismerkedjek, hogy új barátokat szerezzék. Nem beszéltem senkivel, aki új lett volna, mégis uy érzetem a harmadik nap után, hogy új ember lettem, és elértem a célomat.

Ezt tetted velem. Új emberre tettel azzal, hogy összetörted a szívem.

Talán nem tudod eldönteni, milyen érzések kavarognak benned, miután ezt radzúdítottam. Én sem...

Talán annyit szeretnék mondani: Köszönöm, hogy egy darabkát elvettél belőlem és hozzám adtál egyet. Így részesei lehettünk egymásnak. És formáltuk egymást azzá, akik ma vagyunk.