Elkéstem.. [Todoroki X Reader] 🇭🇺

5. Náluk..

-H-Hozzátok?-dadogtam Todorokinak
-Miért? Nem szeretnél jönni?-állt meg hirtelen majd szomorúan a szemeimbe nézett.
-Én? Dehogy! Nagyon is szeretnék menni.. - mondtam ahogy a meglévőnél jobban is elpirultam.
-Akkor örülhetsz mert mindjárt hazaérünk. - mondta egy kis mosollyal az arcán. Ezután besétáltunk a kapujukon majd az ajtót kinyitva beengedett otthonába.

-Fuyumi visszaértem!-szólalt meg miközben vette le a cipőjét. Én is levettem a cipőmet és az iskolatáskám mellé helyeztem.
-Általában nem szoktál ilyen hamar itt lenni. Mi történt? - szólt a hang a konyhából.
-Hát összefutottam valakivel..-mondta ahogy bevezetett engem a nappaliba.
-Éppen most fejeztem be-Huh? De szép lány, csak nem a barátnőőd~? - Sétált be a nappaliba a lány aki csakis Fuyumi lehet.

Én pedig már a gondolattól is paradicsom vörös vagyok.
-Eh? Fuyumi!-szólt rá Todoroki elpirul arccal
-Csak vicceltem Sho! Fuyumi Todoroki örvendek.-nyújtotta a kezét nekem
-(Teljes név)..Úgyszintén..- ráztam meg a kezét még kissé vörösen.
-Natsuo?
-Még nem ért haza -mondta Fuyumi

-Na és? Mi járatban errefelé? - nézett rám kíváncsian. Közelebb léptem todorokihoz ezzel jelezve hogy segítsen egy picit.
-Igazán nem akarok gondot okozni nektek de ha annyira tudni szeretnéd akkor elmesélem.. - Kezdtem bele.

--Egy hosszú magyarázás után--

-Éés szóval ezért vagyok most itt.. - fejeztem be kissé kellemetlenül érezve.
-Szegényke.. Szerintem is az a legjobb ha nálunk maradsz egy rövid ideig. Aludhatnál Sho szobájában is. - mondta Fuyumi
-Persze ha megengedi..-kipirultam és közbeszóltam
-Megengedem.. - mondta Todoroki egy kis pírral az arcán
-Nem vagy éhes? Ehetnétek mielőtt suliba mentek. - szólt Fuyumi.

-Hát.. Nekem jól esne egy kis tea.. - szóltam eléggé félénken.
-Van még soba? - kérdezte Todoroki
-Naná hogy van Sho te mindig csak azt eszed. - mosolygott ránk a konyhából
-Nem tehetek róla! Túl finom. -vágta rá Todoroki egy durcás arccal. Jaj de cuki! Soha se hittem volna hogy ezt az oldalát is láthatom.

-Kész vagyok gyertek enni!
-Rendicsek megyünk - szólt Todoroki ahogy megfogta a kezem és a konyhába vezetett. Én erre csak elpirulni tudtam.
Leültünk az ebédlőasztalhoz és nekiláttunk a reggelihez. Beleittam a teába ami isteni volt. Mivel nem kértem semmit enni egy kicsit unatkoztam amíg Todoroki a hideg sobáját élvezte. Ezért hát elkezdtem az erőmmel a teáből mindenféle formákat csinálni.

Csak Fuyumi ámuldozását lehetett hallani minden egyes alkalommal egy másik alakká változtattam a teát. Todoroki nemhinném hogy velem volt elfoglalva.
-Ez a képességed? - kérdezte csodálkozva Fuyumi
-Mhmm - bólogattam ahogy tovább 'játszottam'. Közben néha-néha todorokira pillantottam, hogy mehetünk-e. Miután befejezte a reggelizést és én megittam a maradék teámat, útnak indultunk.

Tisztes távolságra laktak a sulitól de időben indultunk ezért nem kellett rohanunk. Egy ideig csendben sétáltunk egymás mellett. Természetesen vajon kinek kellett megbotlani a semmin? Nekem.. és Todoroki megint elkapott. De most az arcunk nagyon közel volt egymáshoz.. Istenem olyan szép szemei vannak.. És így néztünk egy pár percig majd sétáltunk tovább.

Éppen meg akartam szólalni amikor egy kéz berántott a sikátorba amellett sétáltunk.
-(Név)-Chan.. Én vagyok az..
-Toga? - kérdeztem meglepetten
-Nem láttalak mióta elengedtek minket az árvaházból! - mondtam majd megöleltük egymást.
-Emlékszel még Kurogirire? - kérdezte komor hangon Toga
-Hogy is felejthetném el.. Rajtad kívül ő volt egyedül kedves hozzám akkoriban..
-Hát van egy jó hírem.. Vele dolgozom! Gondolom ismered a ligát, ugye?
-A ligát.. Oh! A gonoszok ligáját?
-Yup - mondta Toga miközben a telefonjával babrált
-Hát ő is tagja a ligának mint én! - mosolyodott el
-Tényleg? Ezt nem tudtam.. - csodálkoztam el
-Szeretnél vele találkozni? Ha nem akkor is megyünk - mondta Toga izgatottan
-Persze hogy szeretném! De.. Mégis hogy? Erre a kérdésemre hamar választ is kaptam mert Toga mögött kinyilt egy kapu
-Gyere menjünk!-nyújtotta kezét Toga

~~Todoroki szemszöge~~

Nagy a csend.. Nem hallom hogy (Név) sétálna mellettem.. Gyorsan megfordulok és tényleg nincs mellettem.
- (Név)! Hova tüntél?!
Nincs válasz.. Basszus.. Elvesztettem..
Nekiállok visszafutni és kiáltozni utána. Odaértem egy sikátorhoz és láttam ahogy Toga elviszi.. Lefagytam.. Elrabolták.. Érzem ahogy kicsordulnak a könnyeim..
Fejezd be Todoroki nincs idő a sírásra!

Meg kell mentenem..

~~(Név) szemszöge~~

Beléptünk a kapuba és egy kocsmának kinéző épületbe érkeztünk. Én Toga mögött álltam. És ott állt a pult mögött Kurogiri.
-Kurogiri! Hoztam egy vendéget!-ugrándozott fel-alá.
-Mégis kit hoztál hercegnő?- kérdezte a pult mögül miközben mosogatott. Majd ezzel Toga maga elé rántott és egy elégedett 'Ta-da'-val mutatott be.
-(Név)? Te vagy az? - kérdezte meglepetten majd egy portállal előttem termett.
-Giri!- mosolyogtam rá.
-Cukorborsó! - felkapott és megpörgetett.-Nem láttalak már mióta! Minden rendben veled?-kérdezte Kurogiri. Semmit sem változott mindig is ilyen volt hiszen egy árvaházban dolgozott ezelőtt. Ahogy a monda is mondja 'Régi szokások nehezen tűnnek el'.
-Hát per pillanat lehetséges hogy.. Öhm.. Bajban vagyok? Nemtudom hogy is fogalmazzak.. De valaki- elpirulok majd folytatom - befogadott egy kis időre.