Elkéstem.. [Todoroki X Reader] 🇭🇺

7. Aznap Délután

Csengett a csengő ami az ebédszünetet jelezte. Present Mic tanárúr vidáman kitrappolt az osztályteremből és őt követve mindenki más. Az ebédlőbe érve az egész iskola teljes létszáma között Lunch-Rush futkározott. Egy kicsivel később minden diák egy finomságokkal teli tálcával keresett ülőhelyet. Todoroki úgytűnik nem akart velem ebédelni amit teljes őszinteséggel megértek.

Éppen egy ülőhelyért kutakodtam amikor megláttam egy eléggé furcsa dizájnú széket. Egész kényelmesnek nézett ki és nem ült ott senki úgyhogy helyet foglaltam. Éppen neki láttam volna amikor-
-(Név).. Egy picit alrébb tudnál ülni? - szólalt meg Lily a hátam mögül
-Oh!.. Öhm persze.. - mondtam ahogy a szomszédos székre ültem és ő pedig az eddigi székemben foglalt helyet.
-Tudod ez a szék direkt a szárnyaimnak van kialakítva. Így kényelmesen le tudok ülni anélkül hogy bárki mást zavarna a szárnyam. - magyarázta ahogy nekilátott az evéshez.
-Oh.. Értem-válaszoltam ahogy én is nekiláttam az evéshez.

Ezután nem kellett sok hogy elérjük eme hosszú nap végét. Ochako már épp jött volna megkérdezni, hogy haza sétálunk-e de valaki gyorsabb volt nála.
-Mehetünk? - Kérdezte Todoroki miközben a padomon támaszkodott. Meglepettségemben csak egy 'Mhm fél pillanat'-ot nyögtem ki. Éreztem az osztálytársaim szúró tekinteteit amint meghallották hogy együtt sétálunk haza. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, a táskámba raktam és félénken szóltam todorokinak, hogy kész vagyok. Kisétáltunk a terem ajtaján és éreztem ahogy a többiek a szemükkel követtek minket.

Bizonyára látszott milyen kényelmetlenül érzem magam mert amint a suli elé értünk Todoroki megfogta a kezem és megkérdezte:
-Minden rendben? Nem olyan vagy mint amilyen szoktál lenni..-mondta a lehető legnyugtatóbb hangon
-Mindenki minket bámult.. Nem szeretek mindig a figyelem középpontja lenni.. - mondtam kissé nyugtalanul.
-Ne foglalkozz velük. Nem érthetik a helyzetedet. -válaszolt miközben elindultunk 'haza'.

-És hogyhogy egyedül élsz? Hol vannak a szüleid..?
-Meghaltak.. 4 éves koromban. -mondtam egy kis fájdalommal a szívemben.
-Öszinte részvétem..és mégis hogy..? Ha szabad kérdeznem- mondta Todoroki egy szomorú arckifejezéssel
-A faluban ahol régen laktam mindig is utálták a családom. Furának tartották minket, mintha egy másik bolygóról jöttünk volna. És egy nap elegük lett. Meglocsolták a házunkat benzinnel és felgyújtották velünk együtt. Anyáék egy égő gerenda alá szorultak és velem eközben egy tűzoltó futott ki a házból. A következő dolog amire emlékszem, hogy egy árvaházban vagyok.. Nekem sose mondták el, hogy mi lett velük.. Aztán 7 éves koromban olvastam egy régi újságban. De sejtettem hogy nem élték túl.
-Értem..szóval ezért éltél egyedül. -és ezzel egy megértő pillantást vetett rám. Én csak szorosan fogtam a kezét mintha ezzel fejezném ki hálámat.
-Megint hideg a kezed. -szólalt meg hirtelen Todoroki
-Nekem mindig hideg a kezem -mosolyogtam rá
-Megjöttünk - mondta miközben kinyitotta a kaput és beengedett

Beléptünk az ajtón és Fuyumi köszöntött bennünket. Levettem a cipőm, Todoroki úgyszintén.
-Valamelyikőtöknek engedjek fürdővizet? - Kérdezte kedvesen Fuyumi
-Nekem, ha nem zavar -néztem el kissé félénken.
-Én éhes vagyok - jelentette ki Todoroki
-Rendben ott a soba a konyhába menj és egyél-válaszolt miközben a fürdő felé tartott.
Én todorokival a konyhába mentem és leültem az asztalhoz.
Ő habozás nélkül szedett magának a sobából és elkezdett enni.
-Kérsz? - Kérdezte.
-hát.. Egy kicsit
Arra gondoltam majd szed nekem egy tányérral de nem ez történt. Leült mellém és az evőpálcikáját a számhoz tartotta.
-Nyisd ki a szád.-mosolygott rám
Én pedig engedelmeskedtem. Várjunk..engem most Todoroki etet.. az a Todoroki.. etet.. engem.. és ezt a gondolatmenetet követve elpirultam.
-Nos milyen? - nézett rám kérdően
-Finom.. - mondtam halkan ahogy jobban elpirultam.

-Kész az-! Oh.. Megzavartam valamit? -lépett be Fuyumi
-Igen az evésemet- vágott bele Todoroki- és még valami mást is.. - suttogta.
-Köszönöm. - mosolyogtam fuyumira és a fürdőbe vettem az irányt.
-(Név)!
-Igen? - fordultam vissza Fuyumi hangjára
-Használhatod a köntösöm amíg keresek neked csereruhát. - mosolygott
-Köszönöm Fuyumi - és ezzel a mondattal a fürdőbe értem.