Elkéstem.. [Todoroki X Reader] 🇭🇺

6. A Keresés

~~Todoroki szemszöge~~

Elfutottam tehát Urarakához hisz láttam hogy (Név) -val/vel beszélgetett szóval hátha tudja vajon hová tűnhetett. Gyorsan bekopogtam majd kérdezni kezdtem. Elmagyaráztam neki a szituációt, hogy (Név) eltűnt és szerencsére megvolt neki a telefonszáma. Gyorsan elköszöntem és keresni kezdtem a telefonjának a helyzetét. Igazat vallva sose aggódtam még ennyire.. Mi van ha kínozzák? Mivan ha már... Nem, olyan nincs. Nem szabad feladnom. És ezalatt remegő kézzel egy üzenetet írtam neki annak reményében, hogy válaszol.

"(Név)! Én vagyok az Shouto. Hova vittek? Körül tudod írni hol vagy? Úton vagyok feléd.."

És újra végigmentem azon az úton ahol az iskolába indultunk.

~~(Név) szemszöge~~

Egy jó ideje itt vagyok. Az eddigi dolgainkról, kedves emlékekről és a jövőről beszélgettünk. Hiányzott Giri.. Mindig is egy apafigura volt nekem. De az egyik beszélgetésünk közben megrezzent a telefonom. Gyorsan megnéztem és Todoroki volt az..
-Öhm..Giri? Vissza tudsz vinni abba a sikátorba? Egy fontos valaki keres..
-Ki az? A Barátod? - Kérdezte
-Hát.. Mondthatjuk azt. - pirultam el
-Rendben cukorborsó. De jössz még látogatni ugye?
-(Név)-Chan! Ugye jössz még?-kérdezte Toga is.
-Persze hogy jövök. -intettem nekik mosolyogva majd átlpétem a kapun és a sikátorba értem.

~~Todoroki szemszöge~~

Megint a sikátorhoz értem.. És láttam ahogy kinyílik egy kapu és kisétál az a lány aki miatt annyit aggódtam. Nem bírtam magammal. Oda kell mennem hozzá.. És úgy is tettem. Gondolkodás nélkül odafutottam hozzá és szorosan megöleltem.

-(Név)... Úgy aggódtam.. - szorítottam tovább.

~~(Név) szemszöge~~

Hallottam a hangján hogy féltett.. és aggódott..így hát félénken de megöleltem én is. És ekkor fordult meg az a gondolat a fejemben amivel eddig nem nagyon akartam foglalkozni.

Beleszerettem..

-Hát.. Mostmár itt vagyok.. - mondtam miközben a hátát simogattam nyugtatásképpen
-Jól vagy? Nem bántottak ugye?-kérdezte aggódóan.
-Jól vagyok.. Nem bántottak..
Egy ideig még ölelkezünk de egy telefonhívás miatt elváltunk egymástől.
-Oh.. Sensei az. - mondta Todoroki kissé szomorkásan
-Vedd fel. Biztos keres minket. - válaszoltam. És ezzel Todoroki alrébblépett és felvette a telefont. 

Egy körülbelül 10 percnyi beszélgetés után Todoroki visszafordult felém és újra megölelt. Én félénken visszaöleltem.
-Mennünk kell.. - mondta miközben a hajammal babrált.én csak egy halk 'mhm'-t ejtettem ki a számon ahogy örökre az emlékezetembe véstem ezt a pillanatot. Majd párc perccel később már úton is voltunk a suliba.

Amint az osztályba értünk Sensei nem hezitált leordítani a fejünket a késésünk miatt hiszen 3.órára iskolába érni elég nagy késésnek tekinthető. Én láthatólag alig tudtam odafigyelni, hisz az előbb történtek játszódnak le újra meg újra a fejemben. Nem a kiabálás hanem Todoroki reakciója.. De nem adtam fel a próbálkozást a figyelésben. Arra kellett felfigyeljek, hogy Aizawa sensei nagyon gyorsan ír a táblára és amilyen gyorsan felírta már le is törölte. Észre se vettem de vége volt az órának. A következő Present Mic-kal lesz, angol. Örülök mert jó vagyok angolból és Mic senseit is kedvelem.