Veled Egy Világ Ellen

Hiány

De sajnos egyszer mindennek vége szakad. Elérkezett az ősz. Ahogy fogytak a napok egyre szomorúbb lettem. Most nem fogom látni egy hétig. Nyolc éven át minden nap láttam. Hogy fogom én ezt kibírni?

A gólyatábor első napja egy pokol volt. Nem tudtunk beszélni mert egy kis eldugott faluban voltunk és nem volt térerő. Este majdnem hánytam olyan rosszul voltam. Volt hogy szóltam neki és Vercsi ábrándított ki hogy ő nincs itt. Majd megszakadt a szívem

Mikor végre vége lett annak a rohadt tábornak majd kiugrottam a bőrömböl hogy végre láthatom. De sajnos elérkezett a hétfő is. Vanda vasárnap kora este visszament a koliba. Az egész estémet végig zokogtam. Oh miért nem lehetsz velem? Veled akarok lenni!

Anyáék aggódva nézték ahogy mint egy zombie csak létezek magamnak. Semmit nem akartam enni napokon át és egyre csak fogytam és fogytam...be kell valljam nem bántam hogy egyre vékonyabb lett a lábam a hasam a derekam. Nem mintha eddig kövér lettem volna de lefogytam 38 kg-ra. Vanda és anya már szidtak hogy miért nem eszek. Mert nem bírok. Anya a kedvenc ételeim főzte nap nap után de csak pár falattal ment le

Vandával mindig küldtünk egymásnak magunkról képeket. Egy idő után feltűnt neki hogy be van esve a hasam a bordáim és a medencecsontjaim egyre jobban kiállnak
Egyik képnél elpityeredett és kert hogy egyek. Nagyon sajnáltam és egy szendvicset letuszkoltam a torkomon...azt vettem észre hogy egyre éhesebb éhesebb lettem. Újra elkezdtem enni és szedtem vissza a kilókat amik eltűntek rólam. A többiek majd kiugrottak a bőrükből örömükben de én annál kevésbé. Nincs velem Vanda és nem nézhetek úgy ki mint ahogy akarok

Így találtam a szomorúság formájának egy másik levezetéssét. Elkezdtem harapni egy ponton a kezem ha rájött a sírás. Ettől rögtön alábbhagyott a fájdalom és a kezembe mélyedő fogaimra figyeltem