Dragon King

11.

A vörös hajú fiú levegőt venni is elfelejtett mikor a szőke tincsekkel megáldott fiú az ajkait az övére helyezte.
Katsuki pár pillanat múlva lassan elkezdte mozgatni ajkait, amitől a sárkány fiú még jobban zavarba jött, de próbált becsatlakozni az édes csókba.
Még párszor végig simítottak egymás párnácskáin, majd lassan elváltak egymástól. - K.. Katsu..ki..-suttogott Eijirou még mindig teljesen össze zavarodva. Katsuki végig simított a vele szemben álló fiú arcán, majd elmosolyodott, megfordult és elsétált a fák lombjainak takarásába.

A vörös hajú fiú pár percig még maga elé meredve állt, majd vissza indult a kunyhóhoz, ahol Shiro még mindig az újdonsült szárnyaival volt elfoglalva- Onii-chan. Ezeknek a szárnyaknak olyan furi anyaguk van... - mondta a kislány a hártyás testrészt tapogatva. Eijirou leült a csöppség mellé és ő is elő vette szárnyait. - Nem fog mindig ilyen maradni. Meg fog erősödni. Amint megtanulsz repülni. - mosolygott a fiú hegyes fogaival. Ekkor a lány szemei felcsillantak - Taníts meg repülni! - ugrálta körbe a fiút. - Még ráérsz vele kincsem. - simogatta meg a sárkány Shiro fejét. - Minél hamarabb annál jobb. - ment el mellettük morogva a még mindig piros színben pompázó arcú Katsuki.
És ekkor elkezdődött Shiro tanítása.

Elindultak ugyan arra a hegyre, ahonnan le estek. De most Eijirou átváltozott és az óriási állat hátán repültek fel  a hegyre.
Amint felértek, a sárkány újra emberi alakot öltött. De csak félig. - Katsuki.. Biztos hogy jó ötlet ez? - nézett bizonytalanul a mellette állóra Eijirou. A szőke bólintott-Te is így tsnultad meg. Hülye sárkány. - morgott, majd a fehér hajú kislány mellé ment - Nyisd ki a szárnyad. És ugorj. - utasította. Shiro egy pillanatig habozott, majd egy hirtelen mozdulattal a mélybe vetette magát.