JᴇɴLɪsᴀ OɴᴇSʜᴏᴛs

V

*Lisa szemszöge*

Remegve és bőrig ázva haladtam végig a kihalt utcákon kezemben az igencsak súlyos bőröndömmel, minek egyik kereke megsérült az út során, így rágatnom kellett magam mögött szerencsétlen tárgyat.

Ezt nem hiszem el... -sóhajtottam fel. -Ma minden ellenem van?! -döntöttem hátra a fejemet, majd felpillantottam a város felett lévő hatalmas, szürke esőfelhőre, miből ismét szemerkélni kezdtek a hideg cseppek.

Gyorsan elhalásztam a még korábban zsebembe süllyesztett telefonomat, majd megnyitottam rajta a térképet, s beírtam célpontom címét.

Már nincs is olyan messze. -könnyebbültem meg miután megpillantottam az út időtartamát.

Körülbelül negyedóra séta után meg is érkeztem egy hatalmas társasház kapui elé. Megkönnyebbülve álltam meg a kapuk előtt, majd nyújtóztam egy nagyot és előkerestem a megfelelő nevet és a hozzátartozó ajtószámot is.

Miután sikeresen megtaláltam, ismét megragadtam a bőröndöm fülét és már rángatni is kezdtem az épület bejárata felé.

Megragadtam a hideg, s kissé nedves fémkilincset, majd erőt vettem magamon s tolni kezdtem a vastag falapot, mi nyekeregve- nyikorogva ugyan, de kinyílt végül. Nyöszörögve rángattam be a lépcsőházba a bőröndömet, majd a mögöttem lévő ajtó akkora lendülettel csapódott be, hogy az egész épületben hallani lehetett.

Behúztam a nyakamat, majd amilyen gyorsan csak tudtam felemeltem a bőröndömet, s már szedni is kezdtem a lépcsőfokokat.

***

Kimerülve álltam meg a legfelső emeletem, majd beletúrtam nedves tincseimbe, tekintetemmel pedig keresni kezdtem lakótársam ajtaját.

Meg vagy. -akadt meg tekintetem a hármas számú ajtón.

Lassan odavonszoltam magam és a csomagomat az ajtóhoz, majd vettem egy mély levegőt s kopogtam párat az ajtón, de nem hallottam egy árva hangot sem bentről.

Egy kis habozás után ismét megpróbáltam, de ezúttal sem nyitott ajtót senki. Felsóhajtottam, majd benyúltam a zsebembe s kutatni kezdtem a telefonom után. Miután megkaparintottam a készüléket megnyomtam a gombját, de nem történt semmi.

Egyre idegesebben nyomkodtam a bekapcsológombot, majd végleg elfogadtam a tényt, hogy lemerült és nem tudok senki sem felhívni.

Beletörődve szerencsétlenségembe húztam magamhoz közelebb bőröndömet, majd ráültem, fejemet pedig a falnak döntöttem s behunytam a szemeimet.

Nagyon remélem, hogy jó címre jöttem...

***

- Hahó. -éreztem meg egy kezet az egyik vállamon. -Lisa, ébresztő. -hallottam meg egy lány hangját.

Lassan felnyitottam pilláimat, majd tekintetemet az előttem lévőre vezettem.

Gyönyörű volt. Dús, barna haja kissé hullámosan omlott vastag pulcsival fedett vállaira. Csillogó, sötétbarna szemeivel engem fürkészett, míg ajkai egy aprócska mosolyra voltak húzva.

- Mióta vagy itt? -simított végig karomon, majd megragadta a kezemet, s húzni kezdett, hogy álljak fel végre a bőröndömről.

- Fogalmam sincs igazából. -mondtam kissé rekedtes hangon, majd miután felálltam megdörgöltem a szemeimet, s ásítottam egy nagyot.

- Miért nem hívtál fel, hogy itt vagy már és csipkedjem magam? -kuncogott fel miközben elkezdett kutatni valami után a táskájában.