JᴇɴLɪsᴀ OɴᴇSʜᴏᴛs

VII

*Jennie szemszöge*

Hideg. Fehér köppenybe burkolozott utak, háztetők s parkok.

Melyik évaszakra emlékezetet ez téged?

Pontosan, a télre. Kicsit pontosítok, December 24.-e volt.

Mivel már este nyolcat ütött az óra, így fáradtan, s kissé unottan ültem mostanra már kényelmetlenné vált irodai székemben, miközben tekintetemmel az elöttem lévő monitort pásztáztam.

De kis aranyos. -pillantottam meg egy plüss pandát a weboldalon.

Egy apró mosoly költözött ajkaimra, majd kiléptem a termék leírásából, s tövább görgettem, annak reményében, hogy találok valami értelmes ajándékot szüleim számára, és hogy időben meg is fog érkezni az.

Pár perc múlva meghallottam, hogy kinyílik az irodai rész ajtaja, én viszont érdektelenül nézelődtem tovább az oldalon, azzal a gondolattal a fejemben, hogy ez úgyis csak az egyik kollégám lesz.

- Na, hogy haladsz a nyomtatni valóval? -lépett mellém a felettesem, mire még a szívem is kihagyott egy ütemet.

- Ö-öhm... -léptem át gyorsan a nyomtatni való lap oldalára, bár tudtam azt, hogy felesleges ennyire kapkodnom, hisz úgyis meglátta, hogy nem azt csinálom. - E-egészen jól, már csak pár dátum kell és kész is vagyok. -mondtam zavartan, majd elkezdtem kitörölni a rossz dátumokat.

- Rendben, ha kész vagy a munkával, akkor haza is mehetsz. -mondta halkan, majd végig simított a vállamon, mire kellemes borzongás járta át testem, és már érezni is kezdtem, hogy arcom színe kezd megváltozni.

- Köszönöm. -mondtam ki nagynehezen, majd vettem egy mély levegőt, s szép- lassan ki is fújtam azt.

Beírogattam a megfelelő dátumokat, majd felpattantam székemből, s odsiettem a nyomtatóhoz.

Türelmetlenül dobolni kezdtem lábammal miközben arra vártam, hogy kinyomtassa az az öreg masina a lapot. Pár másodperc múlva lassan a mellettem lévő ablak felé tereltem a tekintetemet, majd alaposabban szemügyre vettem az elémtáruló képet.

Az ablaknak a nagy részén csak az iroda fényeinek visszaverődését láttam, a hátam mögött lévő, plafonon csüngő kisebb- nagyobb díszeket, a helység sarkában helyetkapó nagyobb karácsonyfát, mi teljes pompájában ragyogott, és a felettesemet, Lalisa-t.

Homlokát dörzsölgetve ült irodaiasztalánál miközben az előtte lévő monitort vizsgálta, végül pedig egy hatalmasat sóhajtott, s lassan lerakta kezeit az asztalra, fejét pedig rájuk hajtotta s behunyta gyönyörő szemeit.

Miután észbekaptam, hogy a felettesemet bámulom, kissé mágráztam a fejemet, s zavartan tovább vezettem a tekintetemet, így megpillanthattam a kinti tájat az ablak sarkában.

Az utak szélén helyezkedő utcailámpák sárgás fénye miatt, a járdákon s a járdákmentén lévő kisebb füves részt beboritó hó itt- ott csillogott, viszont ember aligha járta a gyönyörű utcákat, a járművek is inkább a házak előtt, vagy a felhajtón pihentek meg a nagy hidegben.

- Jennie. -fogta meg gyengéden vállaimat Lisa, mire kissé összerezzentem.

- A frászt hozod rám. -fordultam felé, miközben kezemet szívem tájékára nyomtam.

Viszont amikor teljesen szembenéztem a lánnyal lefagytam, mint aki a világ leghatalmasabb kincsét figyeli, úgy néztem az előttem lévő gesztenyére emlékezetető szemeibe.