JᴇɴLɪsᴀ OɴᴇSʜᴏᴛs

VI

*Jennie szemszöge*

Egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd fejemet az asztalon lévő kezembe támasztottam.

Kis habozás után elfordítottam fejemet a mellettem ülő lány felé, ki zavartalanul nyomogatta a telefonját, néha- néha pedig egy halvány mosolyt véltem felfedezni szája sarkában.

- Kivel beszélgetsz ennyire Jisoo? -érdeklődtem mosolyogva, de a lány még csak rám sem nézett. -Jisoo? -szólítottam meg ismét, de ő csak mosolyogva chatelt tovább.

Ne is merj rám figyelni.

Szomorkás arckifejezéssel pásztáztam át az iskolánk udvarát. Jó idő volt. A Nap hét ágra sütött, egyetlen egy felhő sem volt az égen, a madarak víg csiripelése pedig betöltötte az egész környéket.

Behunytam a szemeimet, majd szippantottam egy mélyet a friss, tavaszi levegőből, végül pedig szép- lassan kinyitottam a szemeimet. Miután teljesen kitisztult a látásom, megpillantottam egy ismeretlen lányt, ki éppen abban a percben lépett be az iskola kapuin.

Vállközépig érő, kissé hullámos haja nem csak vállai tetejét, de még homlokát is takarta, tekintetét pedig jobbra- balra terelgette mintha csak egy embert keresne ki nem jött el a lebeszélt találkozóra.

Miután rájöttem, hogy mit is csinálok, gyorsan elkaptam a lányról a tekintetemet, majd közelebb hajoltam Jisoohoz, ki még mindig mosolyogva nyomkodta telefonját.

- Jisoo! -ragadtam meg a lány vállát.

- M-mi az? -kapta rám ijedten a fejét. -Valami baj v... -mondta volna tovább ha nem vágtam volna szavába.

- Ő ki? -böktem fejemmel az ismeretlen irányába.

- Ki? -fordult a megfelelő irányba, majd miután megpillantotta, hogy kiről kérdezősködök egyből visszafordult felém. -Te még nem is hallottál róla? -lepődött meg a mellettem ülő.

- Szerinted akkor megkérdezném, hogy ki ő?! -húztam fel egyik szemöldököm.

- Jól van-jól van. -tette ki maga elé a kezeit. - Annyit tudok róla igazából, hogy ő a női kosárlabda csapatkapitánya, és hogy most költöztek a környékre így iskolát váltott. -mesélte, majd miután végzett tekintetét ismét telefonja képernyőjére tapasztotta.

Hm... Kosárlabda?!

Támadt egy remek ötletem. -mosolyodtam el, majd megfogtam az asztalon heverő könyveimet s beletuszkoltam őket a táskámba.

- Majd még beszélünk. -néztem Jisoora, ki egy bólintással le is tudta az egészet.

***

A tanórák után, kirontottam az iskolából, majd olyan gyorsan indultam meg hazafelé amilyen gyorsan csak tudtam, így a szokásos harminc percből végül tizenöt lett.

- Szia anya. -nyitottam be a házba, majd gyorsan lerúgtam lábaimról a cipőmet és már meg is indultam a szobám felé.

- Hová ez a nagy sietség? -hallottam meg magam mögül édesanyám hangját.

- Csak... Találkozóm lesz. -vágtam rá, majd már tovább is mentem.

Miután beléptem a szobába ledobtam a táskámat az íróasztalomra, majd odasiettem a ruhásszekrényemhez s kinyitottam azt.

Valami sportos kellene. -néztem lassan végig a szekrényem belsejében logó ruháimon, majd még mielőtt a ruhasor végére értem volna megpillantottam a tökéletes szettet.