Rewrite The Stars-Minsung Szünetel--

Chapter 4.

CHAPTER 4.

-Na túlélted a szombatot a hiszti herceggel?- szívatott Seungmin vasárnap kosarazás közben.
-Áh biztos elvoltak, volt ott más is mi? Kicsit kiakad a Gayradarom amikor látom.- szólt közbe a legkisebb, akinek mindig a legnagyobb a szája. Chan igazán betömhetné gyakrabban.
-Nekem meg most akad ki a Gayradarom, ahogy rátok nézek.- fintorodtam el, Jeongin a barátja ölében ülve vigyorgott ravaszan a fogszabályzós fogaival.-Le lehet szállni rólunk. Ami köztünk van az a színtiszta utálat.
-Chan néha megnevelhetnéd a gyereked.-szólt közbe Hyori is, aki lány létére sokszor beszáll a játékba és ami méggázabb, meg is ver benne minket.
-Ő nem lehet a gyerekem. Tiltja a törvény a gyermekkel való nemi kapcsolatot, sajnos.-ölelgette szorosan és valamit a fülébe súgott, amit jobb, hogy nem is hallottunk szerintem. Mindenesetre a gyereknek mégszélesebb lett a mosoly a száján.
-Amúgy meg Minho...mindegy.- majdnem kikotyogtam, mit láttam. Nem lehet, mert megöl ha a fülébe jut, kinézem belőle.
-Naa mi van vele? Nem gond ha bejön.- már megint kinek jár a szája?
-Hagyjál már, itt egyedül ti vagytok a kályhák, oké? Csak annyi, hogy ő is ember és próbál beilleszkedni csak nem megy neki, mert esélyt sem adunk, pedig néha egész jófej.-hadartam el és lendületből csont nélkülit dobtam.
-Méghogy nem kályha, már melegedik, megrakta a tüzet benne.-bökött oda Chan a barátjának, ám nem elég halkan mondta sajnos.
-Máshogy is megrakta szerintem.- ez volt az utolsó beszólás és mindenki szakadt, kivéve én.
-Elmentek ti a francba.- horkantottam és inkább ott hagytam őket.

Hétfő, óh te csodálatos...miért létezel? Második óra kémia, azaz megkapjuk a beadandó eredményeit.
-Lee Minho és Han Jisung 5ös, szép munka fiúk.- igazából semmi különös, majdnem mindenkinek 5ös lett, ez egy ilyen év eleji jó jegy szerzési lehetőség.
-Csak össze hoztuk.- nyújtottam az előttem ülő felé a karom, aki halvány mosollyal az arcán lazán belecsapott a tenyerembe.
Október az egyik kedvenc időszakom, ne kérdezzétek miért, csak olyan szép, és hideg, de nem nagyon, csak kellemesen hűvös. A buszt szokásosan lekéstem így gyalog indultam haza.
-Jisungie Hyung.- lihegett utánam Innie.- menjünk együtt.
- Csak ha nem szólsz be, főleg nem Minhora.- figyelmeztettem.
-Nem én. Pedig szerintem én örülnék a legjobban nektek. Mehetnénk dupla randira, az olyan cuki. Tényleg nem tetszik?- nézett nagy szemekkel. Hány éves ez? 15 vagy csak 5?
-Ezt nem hiszem el. Utoljára mondom el, szóval jól figyelj. Mind ketten heterók vagyunk, mivel én tudom magamról, neki pedig barátnője van. Téma lezárva.
-De-szólt volna közbe, de kezdtem megunni a témát.
-Itt hagyjalak vagy van más is amiről tudsz beszélni? Chanon kívül.
-Ma kaptam egy 5öst rajzból.- felelte szégyenlősen.
-Ügyes vagy. Mit rajzoltál?
-Chanie Hyungot.- mosolygott kislányosan. Egek, ez menthetetlen.

Eljött a péntek...végre. Nem tudom mi ütött Minhoba, de teljesen megváltozott. Amikor azt hittem, hogy lehet egy érző lélek a felszín alatt, kiderült, hogy nem. Ohó, nagyon nem.
Egész nap piszkál, minden szavamat, cselekedetemet kritizálja, amit hall vagy lát. Sőt fizikailag is bántalamaz, egyik nap kitette a lábát elém, amiben majdnem hanyatt estem. Feláll a szőr a hátamon, ha meghallom a hangját. Seungmin pedig igazi barát, jót nevet rajtunk, ahogy mindenki más, aki tudomást szerez róla. Lehet csak én vagyok ilyen begyöpösödött és tényleg poén az egész? Vagy megmaradt óvodás stinten és így fejezik ki, hogy bejövök neki? Teljesen mindegy, nem fogok ezen gondolkozni, mert jövőhéten meccs és hétvégén is lesz edzésem meg persze rengeteg a tanulnivalóm.

-Han!-hallottam egy hangot, egy nagyon irritáló hangot mögöttem. Had menjek haza békében.-Ezt elejtetted.-lobogtatott egy papírt, rögtön felismertem, azon az egyik dalszövegem van.
-Köszi.-nyúltam érte, de mikor elértem volna, elrántotta.-Hé, add vissza.-ment fel bennem a pumpa másodpercek töredéke alatt. Tiltott részre léptél, Lee Minho.
-Nézzük csak mi is ez. Tán egy szerelmes levél?-vette szemügyre nevetve. A fejem egészségtelen vörössé vált a düh és a szégyen kettősségétől.
-Ne olvasd el, személyes.-kaptam érte, de megpördült a tengelye körül és olvasni kezdte.
-Ez egy dalszöveg?-fordult meg, mikor abbahagyta. Kirántottam a mancsából és faképnél hagytam. Vagyis csak akartam, mert nagyon elszánt volt és utánam eredt.-Naa. Ne hagyj lógva.-loholt mellettem.-Miről szól?
-Szerintem ezt pont nem veled fogom megbeszélni.-néztem rá szúrósan, átlépett egy határt.
-Nem tennénk félre a múltat? Ha beszélsz a dalodról...vagy dalaidról, akkor én is elmondom egy titkom.-miért erőlteti ennyire?
-Nem érdekelnek a titkaid.-ráztam a fejem.
-De szerintem igen. Akár segíthetek is neked.-tette karba a kezeit. Na ez már érdekes.-Plusz nem örülnél neki, ha kitudódna egy ilyen szöveg. Elég érdekes, nem is tudtam, hogy vannak érzelmeid.- bólogtatott a lapot mustrálva.
-Adok neked 1 órát. Nem többet.-adtam be a derekam.
-Remek kövess. - vigyorgott és elindultunk valamerre. Kb 20 perc kínos csendes séta után meg is érkeztünk egy sikátorba, ahol benyitott egy fehér, már-már rozsdás vas ajtón.-Ez a birodalmam.-sétált be egy táncterem közepére. Nem volt nagy szám, de gyakorlására pont megfelelő. A falak barack színűek voltak, az egyik sarokban egy piros, megviselt kanapé pihent, előtte egy fadohányzóasztal és persze az egyik  falat tükör borította, felette 4 hangszóró elosztva.
-Hű. Te akkor táncolsz?-sétáltam körbe, majd lehuppantam a kanapéra. Lehet, hogy mégsem totál sznob? De miért pont engem választott? Olyan jó gyereknek tűnök, aki mindenféle szerencsétlent befogad a baráti körébe és a titkaiba?
-Próbálgatok, de ezt senki nem tudja, vagyis tudta.
-Azta... bennfenktes vagyok Lee Minho titkos életében. Mekkora hatalom van a kezemben.-somolyogtam sejtelmesen. Most megfogtam.
-Ha én bukok te is buksz velem együtt.-rántott vállat, majd a telefonján ügyködött és a hangszórókból elindult a Fools Troye Sivantól. Kicsit leesett az állam, ahogy a modern táncot keverte a hiphop mozdulataival. Ez a gyerek nem kezdő vagy egy született tehetség.
-Te táncosnak születtél. Mit keresel egy szaros gimiben? Művészetire kellett volna jelentkezned.-kezdtem bele, amikor lehuppant mellém.
-Nem lehetek táncos. Csak hobbi.-ivott a vizes palackból.
-Miért nem lehetnél? Megvan hozzá a tehetséged.-erősködtem.
-Mert apám nem akarja.
-A szülők nem értik. Győzd meg. Ezt megmutattad már neki? Biztos meggondolná magát.-a pólója aljával megtörölte izzadt arcát, de nem volt hajlandó normálisan válaszolni.
-Nem.-csóválta a fejét. - mutasd a dalod.
-Annyira kiismerhetetlen és makacs vagy.- puffogtam, de inkább kikerestem a telefonommal felvett dalom. A címe I see (szerk.: fent megtalálható, ha valaki nem hallotta még) és igazából az őszinte világnézetemről szól.  Szeretem kiírni magamból a gondolataim.
-Ennyit nem néztem volna ki belőled. Most megleptél.- bólintott elismerően.
-Ha nem szekáltál volna az első találkozásunknál, akkor talán előbb jóban lettünk volna és többet is tudhatnál.- rántottam vállat.
-Mit kezdesz gimi után? Producer leszel? Vagy traineenek jelentkezel egy kiadóhoz?
-Még fogalmam sincs. De azt tudom, hogy nem lennék idol, írogatok szövegeket, de ez édeskevés hozzá.
-Szerintem nem, de a te döntésed, idol én sem lennék.-húzta a száját.-Tiszta lap?- nyújtotta a mancsát én pedig kezet ráztam vele.
-Legyen...uh basszus már 8 óra és még nem tanultam.- néztem a telefonomra.
-Ember péntek van, legtöbben ilyenkor bulizni járnak.
-Ja akinek nincs 3 órás edzése mindennap. Na induljunk.- vettem a kabátom és szedtük a lábunkat egészen a legközelebbi buszmegállóig. Pár perc és jön egy busz mindkettőnknek.

-jisung.-szólalt meg hirtelen.-Apám...szóval ő már nem láthatja, vagyis a Földön már biztos nem. Meg nem is támogatott régen se.- motyogta a földet pásztázva. Döbbenten néztem rá pár pillanatig, aztán végül némán, szorosan megöleltem és aprót meghajolva előtte felszálltam a járműre, ami megmentett a kínos szitutól. Ez mindent megmagyaráz. Hogy miért volt ilyen rideg, miért zárkózott el, miért nem beszél a múltjáról, a családjáról. Sok a hangulat ingadozása. Néha dühöng aztán hirtelen sötétség jelenik meg a szemében. Én meg azt hittem egy elkényeztetett francia aki mindenkit lenéz, közben én voltam az, aki előítélkezett és paraszt volt vele. Közben meg az egyik legnehezebb szakaszon megy keresztül és bitang erős, amiért ennyire el tudja rejteni.

CHAPTER 4. END

Ps.: a tánc ötelet Hwanwoong (oneus) dance coverje ihlette, érdemes megnézni😍