A Hét Halálos Bűn [BTS Suga ff]

2.Gyanakvás

Jin szemszöge

-Jin: Y/N szavai szinte levegő vételnek tűntek, mégis tisztán hallottam, rekedt volt és végtelenül kétségbe esett. Egy pillanatig hezitáltam, nem akarom jobban kínozni mint amennyire ő marcangolja magát, szembe tűnően sovány lett, egykori pigmentált arca szinte hó fehér volt csak a szeme körül levő karikák adtak némi színt neki, a haja is szörnyen festett mintha kiszállt volna belőle az élet, talán csak a teste reagált így a sok szörnyűségre amit az elmúlt időszakban elkövetett, talán gyanakvásom végre beigazolódik és kitéphetem valamelyik faszfej torkát aki megigézte és el tompította az elméjét. "A testünk nem cselekszik magától Y/N" mondtam inkább magamnak mint neki és vissza fordultam, a sarokból egy rozoga széket vittem Y/N elé és leültem. Arca kifürkészhetetlen volt, nem is tükrözte azt a lányt aki 4 éve vággyal és elhivatottsággal vállalta a számára teljesen ismeretlen világ veszélyeit és ezt a programot. A szemei többé nem csillogtak, nem járt órára csak a démonokat kergette és az akit elkapott közülük kínok kínjait között halt meg és ment vissza a pokol legmélyebb bugyrába. Kétség sem fér hozzá, ez a változás előnyére is vált a legrettegettebb démonvadász lett nagyon rövid idő alatt, de a benne levő emberi lélek a sötétségbe zárva csendben haldoklott.

Lucifer, Pride, Namjoon, RM, Joon sok név, de mind egyetlen egy testhez tartozik ebben a világban Joon odalent a rés másik oldalán Lucifer a büszkeség démona, történetesen az öcsém és vezetőnk. Kihasználva gyenge pontját ezt a programot és iskolát azért hoztam létre, hogy büszke lehessen ránk, rám és a félvérekre akiknek a létezését nem is sejti, de mikor Y/N kontrollálhatatlanná vált Joon dühös lett, a büszkesége nem hagyja nyugodni, úgy érzi ki játszottam és létre hoztam egy sokkal nagyobb szörnyet mint ami miatt ide jöttünk.

Y/N továbbra is a földet bámulta, óvatosan álla alá helyeztem a kezem és felemeltem a fejét, a szemei üvegesek voltak és pirosak, arcát könnyei áztatták szinte láttam magam előtt ahogy teljesen széthullik.
-Y/N: "Nem én tettem, a hang Jin a hang egyre erősebb és már nem tudok küzdeni ellene" zokogott fel majd folytatta "ha nem teszem amit parancsol átveszi az irányítást és megteszi ő, álmomban nem látok mást csak lángokat hatalmas szarvakat és egy torz alakot aki a tűzön átsétálva magához ragad és .......és " hangja egyre halkabb lett percekig csak az utolsó szót ismételte " élve eléget" majd izmai ellazultak és újra elájult.

Mértéktelen düh öntött el ahogy össze raktam a kis darabokat és végre egy hatalmas egésszé álltak össze, a rozoga széket a falnak vágtam, az asztalt felborítottam, de ez közel sem volt elég kivágtam magam előtt az ajtót ami csörömpölve szakadt ki tokjából oda kiáltottam a nővérnek, hogy helyezze Y/N -t kényelembe egy elkülönített szobában és rohantam a kocsimhoz. Gumit csikorgatva elindultam ahhoz a köcsöghöz aki ezt tette vele, nem törődve a motor leállításával fény sebességgel rúgtam be az ajtót. Öt meglepett szempárral találkoztam a nappaliban de ő szokás szerint nem volt köztük. "Hol van?" ordítottam Taehyung az emeletre mutatott ujjával, láttam hogy mind le bénultak a döbbenettől, de erre most nincs időm. Az emeletre rohantam és berúgtam a szobája ajtaját, ott ült ő elégedett mosollyal az arcán, őt ezek éltették harag, félelem, düh, kétségbeesés. Egy pillanat alatt a földre tepertem és ütni kezdtem, nem érdekelt hol vagy mit ütök rajta ameddig fájdalmat okoz neki, de ez sem volt elég az a kibaszott mosoly még mindig az arcán volt, éreztem ahogy még jobban felforr a vérem egyetlen mozdulattal kitörtem a nyakát, élettelen testével a lépcsőhöz sétáltam és ledobtam. Hatalmas puffanással ért földet, mire leértem a lépcsőn öt test állta el az utam. Ketten megragadtak és a tárgyalóba vonszoltak, nem ellenkeztem egyenlőre ennyi elég volt számomra, Y/N pár napig nyugodtan alhat.

-Joon: "Mégis mi a szar ütött beléd ?" Torkomnál fogva az ajtóhoz nyomott, épp csak annyira szorított, hogy küzdelmek árán még tudjak levegőt venni. Csak a szememet forgattam."Így is kibaszottul kevesen vagyunk erre ti mint az ötévesek, össze vesztek egy kis szerencsétlen játékon és megölöd?" Szavai szinte perzseltek, elvesztettem a hidegvérem. A harag utat tört magának, éreztem ahogy az erőm megduplázódik a szemeim izzani kezdtek és már nem a megszokott színükben tündököltek, démoni alakom megpróbált testet ölteni de Joon erősebb volt. Meg villantotta lila szemeit és az átalakulásom befejeződött. Tudta, hogy nagy a baj mert sosem keltem még így ki magamból, egyiküket sem bántottam és ők se engem, egymást számtalanszor megölték már, de ez volt az első alkalom, hogy valamelyiküket én öltem meg.

-Jin:"Emlékszel a lányra aki szerinted csalódást és szégyent hozott ránk?" Értetlenül bámult rám, torkomat szorító keze lassan elengedett és csak várta, hogy folytassam."Ma megölt valakit Joon, tegnap megkínzott három embert és az egyikük meghalt. Bezártam egy cellába és végül elkezdett beszélni, egy furcsa hangról a fejében aki irányítja és ha nem teszi amit mondd akkor bántja. Mondd csak kit ismerünk akinek szarvai vannak piros szeme és történetesen egy vulkán közepében él?" Egy ideig hezitáltam, hogy folytassam-e, de Joon meglepett arcot vágott és leült a kanapéra. Vele szembe foglaltam helyet és intettem a csendben álló Jungkooknak, hogy üljön mellém. "Az a szerencsétlen még itt is el tud kúrni mindent." Ahogy eszembe jutott a vidám lány arca egy kicsit megkönnyebbülten, de a következő pillanatban az elmém elsötétült, láttam a mai összetört lányt. A hajamba túrtam és kontrolállva minden dühömet, újra beszélni kezdtem. " Mióta először megláttam az az érzésem, hogy ő az akit keresünk." A lábam felfedezése helyett inkább felemeltem a fejem, végre célba értem Joon felállt a kanapéról és körbe-körbe sétált a szobában, miközben halkan motyogott. Jungkook álla meg feszült és a szőnyeg egyik pontjára meredt miközben sötét barna szemében sárga szikrák cikáztak.

-Joon:" Biztos vagy benne, hogy ő az akit keresünk?" Rántott fel ülő helyzetemből, egyre szorosabban fogta az ingem nyakát és megvillantva lila szemeit próbált minden lehetséges úton rájönni az igazságra. "Miért vagy benne ennyire biztos?" Szemei újra barnák lettek, megtalálta a választ amit keresett. Utálom mikor a fejemben turkál olyan érzés mintha minden apró mocskos kis titkomat megtudná, pedig a magyarázat annyira egyértelmű, ki más szorgoskodna egyetlen küldetésünkön ha nem maga Beelzebub. Mióta át keltünk a résen csak a küldetésünket próbálom befejezni, a többiek ha egy feladatot kapnak képesek napokig húzni az időt és az utolsó pillanatban befejezni, én erre nem vagyok képes érthető okokból, néha úgy érzem hogy én vagyok a legbénább démon közülünk, de az ilyen helyzetekben mindig én nyerek. "Válaszolj már!!" Zökkentett ki gondolat menetemből Joon.

-Jin: Y/N nem......