A Hét Halálos Bűn [BTS Suga ff]

6. Testvér?

Jin szemszöge:

"Ez volt a kedvenc pólóm, most vehetsz másikat" mondta Jungkook egy pimasz mosoly kíséretében. Tekintetem akaratlanul is a lány felé vándorolt. Meglepett arcát látva egy rossz érzés fogott el, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen távozott is. Y/N szeme a fiú véres felsője és orra között cikázott. Segíteni akartam neki, megmagyarázni a történteket, de éreztem Joon tekintetét magamon, tudtam, hogy csak rosszabbra fordulna a helyzet minden egyes kiejtett szavammal, így inkább csak tovább bámultam a lányt. Külseje továbbra sem tükrözte egykori énét, sőt ha lehet még sápadtabb volt mint valaha. Tekintete szürke volt, a legrémisztőbb szürke amit életem során láttam.

Ujjaim görcsösen hajlottak be, körmeim tenyerembe fúródtak, tehetetlen voltam, a torkosság démona cselekvés képtelen, mennyire ironikus az élet nem de?

A lány szeme hirtelen a szürkeségből zölddé kezdett változni, parányi zöld szikrák jelentek meg íriszében majd tüntek el pillanatok alatt és bújtak elő újra. Pislogni kezdtem, de továbbra is ott voltak a parányi szikrák, nem csak a szemem káprázott. A feszültég tapintható volt a levegőben, gyorsan körbe futtattam a szemem a többieken. Mindenki a lányt bámulta értetlenebbnél értetlenebb fejekkel. Gyorsan vissza vezettem rá a tekintetem, és mennyire jól tettem. A parányi szikrák eltűntek és hirtelen szinte lángolt a tekintete, a maga módján gyönyörű volt mégis megrémisztett a vakító zöld szem.

Y/N száját hirtelen egy hangos nyögés hagyta el és fájdalomtól eltorzult arccal kapott halántékához.

Éreztem ahogy az adrenalin löket végig fut rajtam, reménykedve pillantottam körbe a jelenlévőkön, hogy valaki csináljon valamit. Mindenki mozdulatlanul, lélegzet vissza folytva figyelte a történéseket.

'Elég Jin szedd össze magad és csinálj valamit' parancsoltam magamra, de továbbra is csak tehetetlenül álltam. Y/N szeméből patakzottak a könnyek és azt hittem ennek a rémálomnak sosem lesz vége. Minden erőmet össze szedve parancsoltam végtagjaimat mozgásra, erőltenül a lány elé léptem, kezeimet karjára vezettem és óvatosan rázni kezdtem. Továbbra is lángoló zöld szemekkel meredt maga elé, vagyis rám csakhogy át nézett rajtam, mintha a teste itt lenne, de a lelke valahol máshol járna.

Továbbra is rázogattam vékony karjait, úgy tűnt hiába. Ám ekkor a lány erőtlen és kétségbe esett hangja törte meg a néma csendet "Meg öltem őt". A számomra értelmetlen mondata szinte lyukat hasított a fejembe, sok mindenkit meg ölt már és látszólag sosem érdekelte. Egyszer sem mutatott megbánást mikor diák társait kínozta vagy végezte ki, soha nem láttam megtörni és ez a mostani helyzet rettentően megilyesztett. "Gyilkos vagyok, hideg vérű gyilkos" Továbbra sem mondott számomra újat, kezeim minduntalan rázták a lány karját és végül célba értek.

A zöld izzás eltűnt a szeméből, viszont a megszokott szürke fátyolos szemek ismét kéken csillogtak, mint mikor először láttam a lányt.

Egy perc, ennyi ideig tartott szemkontaktusunk. A gyönyörű kék szemek pillanatok alatt akadtak fel és törékeny teste az ölembe hullot.

Elájult.

Óvatosan végig fektettem a kanapén, majd Joonhoz fordultam. Álla megfeszült, az izmok amik arcbőre alatt sorakoztak remegtek. Egy halk sóhaj hagyta el a számat. A többi fiú felé fordultam "Menjetek a szobátokba, többet úgysem tudunk meg csak ha fel ébred"

HA, mondatom után csak ez a rövid szó viszhangzott a fejemben, amikor, akkor, majd, annyi szót használhattam volna mégis ezt az idétlen feltételes módot kellett ki ejtenem. Bizonytalan voltam nem tudtam, hogy mi okozta ezt az egészet, nem értettem, hogy mi volt ez az egész, és végképp nem tudtam, hogy láthatom-e még valaha azokat a hideg kék szemeket amiket annyira hiányoltam már az évek múlásával.