A Hét Halálos Bűn [BTS Suga ff]

3.Félvér

Jin szemszöge:

Joon:" Y/N nem? Bökd már ki a kurva életbe! Vagy ezt is nekem kell meg keresnem a fejedben?" ordított és már láttam a lila szikrákat a szemében, de még mielőtt turkálni kezdett volna szólásra nyitottam a számat.

Jin: "Ő nem ember."

Joon: "Komolyan? Eddig is tudtuk ezt te idióta mindenki félvér az iskoládban-ordított tovább."

Jin: "De ő nem akármilyen félvér." a hangom alig hallatszott a szobában kerestem a megfelelő szavakat, de nem találtam őket.

Joon: "És ezt mégis hogy értsem?" kérdezett újból, időt sem adva arra, hogy a káoszt a fejemben rendbe tegyem. Régen szólnom kellett volna erről, de nem mertem nem akartam, hogy ide rángassák és isten tudja milyen módszerrel jöjjenek rá, hogy mégis melyikünk apja volt hűtlen, finoman fogalmazva.

Jin: "Ő nem valami jelentéktelen kis démon és egy halandó kaladjából származik." élesen vettem a levegőt, most vagy soha. "Hanem az egyik király gyermeke." fejeztem be a mondatom ami mind két fiút meghökkentette.

A pokolnak 5 királya van mind az öten együtt irányítanak nem mellesleg ők a szüleink. Mind a heten együtt nőttünk fel, de Joon Tae és én vagyunk csak testvérek azok közül is néha a legrosszabbak, de ilyen a természetünk mindannyiunkban túl csordul valami Joonban a büszkeség néha túlságosan is.

Jungkook: "Hát ez gáz" törte meg a csendet a legifjabb. " ha nem haragszotok meg inkább lepihenek ennyi elég volt mára a bonyodalmakból." Unottan forgattam meg a szemem, az örökös lustaság kivéve ha valami rosszat kell csinálni, olyankor majd ki csattan az energiától.

Joon: "Állj! " A tekintetét a fiúra emelte aki szélsebesen fordult vissza az idősebb felé." Most szépen vissza ülsz a seggedre és segítesz." Parancsolta keményen.

Jungkook: "De mégis miben? A kis hercegnő majd talán a közelségüntől ráébred, hogy ki a fél testvére vagy mi a franc?" Morogta miközben vissza ült mellém.

Jin: "Ez nem is akkora hülyeség Kook. Elvégre mi is érezzük egymást Joonal és Taehyunggal." Joon egyetértően bólintott.

Jungkook: "Meg sem lep, hogy erről eddig mi nem tudtunk." Mondta inkább magának mint nekünk." Szóval mindent éreztek amit a másik? Ha megsérül, boldog, bajban van ? Azt is érzitek ha épp szexel? Jó szar lehet" Kalandozott el jobban a kelleténél amit Joon egy taslival díjazott.

Jin:" Szerencsére csak azt érezzük meg ha a másik a közelünkben van valahol, de semmi több." Válaszoltam, mire Kook csak a szemét forgatta.

Jungkook:"Tehát ezzel sem vagyunk előrébb, hacsak a lányt nem hozzuk ide." Joon az orrnyergét kezdte masszírozni, mire én egy halk sóhaj után a telefonomért nyúltam.

Jin: "Nem tartom jó ötletnek, de nincs más választásunk" mondtam majd ráböktem a hívás gombra. Jó ideig csengett mire valaki felvette, időt sem hagyva neki gyorsan elhadartam, hogy amilyen gyorsan csak lehet hozzák Lee Y/N a házunkhoz, majd bontottam a hívást.

Joon továbbra is az orrnyergét maszirozta, mindig ezt csinálja ha tervel valamit. Az ajtón valaki halkan kopogott majd meg sem várva a választ feltépte azt.

Jimin: "Csipkerózsikát rendbe szedtük és az ágya kényelmében gyógyul." mondta majd ő is leült közénk. Végig nézett rajtunk és lehervadt a mosoly az arcáról. "Na jó, valaki mondja el, hogy mégis mi a franc folyik itt!" Jimin hangja feszült volt, de egyikünk sem válaszolt. Joon leejtette kezét az ölébe majd Jiminre emelte tekintetét, már éppen mondani készült valamit mikot Hoseok berontott.

Hoseok: "Egy ismeretlen autó közelít." Egymásra néztünk és elindultunk az ajtó felé ahol Hoseok lihegett, Joon kitolta maga előtt, az előtérbe érve elkiabálta magát, hogy Taehyung is csatlakozzon hozzánk, majd az ajtóra meredt.

A csengő idegesítő hangja szinte égette a dobhártyámat, de senki sem mozdult.- Hát persze majd én kinyitom - morogtam magamban és elindultam. A torkom össze szorult a tenyerem izzadt a kezem pedig a kilincsez vezető utat remegve járta be, nem tudtam milyen állapotban lesz a lány így, hogy a fejében turkáló köcsögöt egy kis időre "kikapcsoltam". A kilincs lenyomása után lassan kinyitottam az ajtót és szemben találtam magam a lánnyal. Éreztem ahogy a szemeim megtelnek könnyekkel. - Nem lehetsz gyenge Jin, erősnek kell maradnod a többiek előtt- ismételtem magamban a mondatot, majd lassan elálltam az útból.

Joon a nappaliba vitette a lányt, majd felém fordult. " Ez a te hibád, hozd rendbe!" morogta a fülembe, hogy más ne hallja. "Nincs semmi látni való fiúk mindenki húzzon a szobájába." Intézte szavait a többiek felé, majd magamra hagyott. Közelebb léptem a lányhoz akitől nem messze állt az iskola orvosa és a gondnok akik ide hozták.

-Jin: "Mégis mi a franc történt? Mikor ott hagytam még semmi baja nem volt!" Éreztem ahogy a vonasaim megkeményednek majd egyből el is lazultak ahogy az értetlen tekintetekkel találtam magam szemben. Ez most tényleg az én hibám volna?