A Hét Halálos Bűn [BTS Suga ff]

4.Nem Kívánt Gyermek

Jin szemszöge:

Aggódva kapkodtam tekintetem az előttem állók között. Csak vártam és vártam, de egyikük sem szólt semmit. Y/N továbbra is a kanapén feküdt, az orvos rá nézett és megtörte a csendet.

Orvos:" Miután sietősen távoztál, a nővér szólt, hogy segítsünk átvinni egy kórterembe." kezdte halkan, de elakad.

Jin: " Igen, én kértem rá mert el ájult és nem akartam, hogy a széken legyen elterülve." szóltam közbe és vártam, hogy folytassa.

Orvos: "Nagyjából 10 perc múlva ordítást hallottunk a szobából. Az ágyon feküdt valami féle rohama volt. Remegett és azt kiabálta, hogy hagyd abba ez fáj, de nem volt magánál." ameddig az orvos szünetet tartott már elkönyveltem magamban, hogy tényleg az én hibám a lány jelenlegi állapota." Ezért nyugtatót adtam neki, azóta békésen alszik. Nagyjából fél óra múlva fel fog ébredni bár ez változhat attól függően mennyire volt kimerült a kisasszony a történtek előtt. Pihenésre lesz szüksége pár napig és ha bármilyen rohama lenne be kell vinniük a kórházba, de remélhetőleg ez csak egyszeri eset volt. " Észre sem vettem, hogy a padlót kezdtem fürkészni, de az utolsó mondatra felkaptam a fejem.

Jin:" Tehát nincs baja? Nem magától ájult el?" kérdéseimmel szinte letámadtam a férfit, de jelenleg ez cseppet sem érdekelt. Y/N nem miattam van ilyen állapotban hanem a gyógyszertől, bár tény és való, hogy miattam volt rohama.

Orvos:" A gyógyszer amit kapott elég erős, de nem gondolom, hogy a kisasszonynak bármi más baja lenne. A kimerültség is okozhat rohamot. Azt javaslom maradjon mellette ameddig felébred utána közösen eldöntik hogyan tovább." Miután feldolgoztam a hallottakat csak aprót bolintottam. Leültem Y/N mellé a földre és figyeltem ahogy egyenletesen lélegzik." Akkor mi megyünk is, viszont látásra! " A két férfi az ajtó felé vette az irányt, mikor kinyitották Joon egy mosoly kíséretében jelzett nekik, hogy kövessék majd eltűntek a bejárati ajtón.

Joon mosolyának nyoma sem maradt az arcán mikor mellém ült. Tekintetét végig vezette az előttünk fekvő lányon majd rám nézett.

Joon:" Mindent hallottam. Sajnálom, hogy téged okoltalak. Tudom, hogy fontos neked és nem ártanál neki." Meglepetten pislogtam Joonra." Ne szokj hozzá hogy bocsánatot kérek." A vállamba boxolt és mosolyogva Y/N felé fordult. " Te lennél az aki annyi fejfájást okoz Jinnek és nekem?" kérdezte" Pedig inkább hasonlítasz egy törékeny angyala mint valami démoni gyilkosra." motyogta, de így is tisztán hallottam hogy el lágyult a hangja a mondat végére, de nekem minden próbálkozásom ellenére egy hangos nevetés hagyta el a számat." Most mi van? " kérdezte tőlem mire én csak tovább nevettem.

Jin:" Tudod ez a megtévesztő benne . Angyali külső mögött démoni belső. Sose láttam még ilyen elszánt harcost mint ő, sőt az igazat megvallva nem csak elszánt de kegyetlenebb bármelyikünknél. Mikor először láttam nem gondoltam volna, hogy ennyire különleges, de szinte az első héten felfigyeltem a képességeire. Gyorsabban tanult mint bárki az ő korosztályában, erősebb volt és lelkesebb mint a többi gyerek. Aztán egyszer mikor harc közben látogattam meg az osztályt láttam egy parányi szikrát a szemében, hirtelen azt hittem képzelgek, de később egyre többször bújt elő és egyre nagyobb lett a szikra." Meg álltam nem voltam biztos benne, hogy ezt is el mondjam-e Joonnak, de egyszer úgyis rájön." De az övéhez foghatót még sose láttam" kezdtem bele és a mondatom nem kicsit keltette fel testvérem figyelmét ugyanis pislogás nélkül figyelte minden szavamat. " Az ő szeme nem csak egy színben pompázik mikor elő tör a démoni énje." És itt meg álltam, sose sikerült össze raknom a képet teljesen, de most eszembe jutott egy fontos darabka ami talán az egésznek a kulcsa.

Joon: "Hogy érted azt, hogy nem csak egy színben?" Mindenki szeme egy színűre változik, piros, lila, kék, sárga. Az erősebb démonoké köztük Jooné lila, az alattuk állóké piros, utána jön a kék, majd a sárga ahová én is tartozok.
Joon idegesen kopogott a padlón és várta, hogy folytassam.

Jin:" Az ő szeme a piros mellet zöld színű is. " Ugyan olyan értetlenül nézett rám mint én magamra mikor először láttam a különleges jelenséget.

Mi démonok a 7 fő bűn egyikét képviseljük Joon maga a két lábon járó büszkeség míg én a torkosság vagyok. De az angyalok akik bár szövetségeseink mégsem barátkozunk velük a 7 mennyei erényt képviselik alázat, szeretet, szelídség, adakozás, mértékletesség, tisztaság és jót akarás. A szemük színe hozzánk hasonlóan változik zöld, narancssárga és fehér színre. " Lehetséges szerinted, hogy félig angyal félig démon legyen?" Tettem fel a kérdést Joonak hiszem az egyetlen normális magyarázat ez lehet. Joon a fejét rázta és idegesen a kanapéba ütött.

Joon:" Ez lehetetlen te is tudod. Még ha igaz is lenne se szólhatnánk róla senkinek, tudod jól, hogy tiltott bármi féle kapcsolat az angyalokkal kivéve ha a halandók sorsáról van szó." És itt Joon megfagyott. " De hiszen közösen küldtek ide minket." Mondta inkább magának, de én egyet értően bólogattam." Ha igaz amit mondasz, ő a kulcs mindenhez. " Adott nekem végül igazat.

Jin:" De a gondok közel sem fognak ilyen könnyen megoldódni ezt te is tudod" sóhajtottam és újra Y/N kezdtem bámulni, továbbra is békésen feküdt. "Szerencsére sok időnk van, ráérünk megváltani a világot." Próbáltam feldobni Joont aki megint orrnyergét maszirozta feszülten.

Joon: " Igazad van, napról napra közelebb vagyunk a célhoz. Csak ez most kicsit hirtelen jött." Lazitott egy kicsit, kezeivel meg támaszkodott maga mögött és szemeivel Y/N fürkészte. Nemsokára lila szikrák cikáztak a szemében ahogy a lány fejében turkált, de közel sem tartott olyan sokáig mint máskor." Nem tudok benne olvasni Jin. " Nézett rám kétségbe esve.

Legalább százszor megpróbálta mire feladta. Soha senki nem tudott ellen állni a képességének, ennek a lánynak viszont kiütve is sikerült.

Jin:" Mondtam, hogy különleges." Joon egy pajkos mosolyt villantott, és tovább figyelte a lányt. "Az a köcsög valahogy mégis bejutott a fejébe." Tettem hozzá pár perc múlva. Már csak a gondolattól is megfeszült minden izmom.

Joon:" Ha magához tér többet fogunk tudni, addig ne rágódjunk ezen." Vállon veregettem és be csatlakoztam a lány megfigyelésébe,bár ennyi év után már semmi újat nem tudtam fel térképezni.

Merengésünket a halk kopogás zavarta meg majd 4 kíváncsi szempárral találtuk szembe magunkat.

A fiúk sorban elindultak befelé. Mikor a legutolsó fiú átlépett a küszöbön Y/N felült és bámulni kezdte. Nem szólt semmit, a tekintetük látványosan egymásba fonódott.

Jin:"Ezek szerint könnyebb volt meg találni a testvéredet mint gondoltam." mondtam, mire Y/N rám kapta a tekintetét és értetlenül bámult.