Nem tudom előfordult-e már veletek olyan, hogy csak ülsz egy órán, adnak mondjuk valami csapatfeladatot és azt veszed észre, hogy a mögötted ülők folyamatosan nevetnek. Nem annyira feltűnően, hogy a tanár beleavatkozzon, de ahhoz eléggé, hogy mindenképpen tudd.
Rólad van szó.
Ilyenkor persze, semmit nem tudsz tenni, két lehetőséged van:
1. Számon kérheted rajtuk, de talán csak még jobban elviselhetetlenné válna a dolog.
2. Csendben tűrsz, és kivársz.
Én minden alkalommal az utolsót választottam... Várod, hogy vége legyen az órának, a napnak és az egész tanévnek.
Nincs kedved bejárni iskolába, nincs kedved már tanulni sem, hiába voltál addig az egyik legjobb tanuló.
Elveszik az életkedved.
Mindentől.
Én 2,5 évig depressziós voltam. Kezdek kijövögetni belőle, de marha nehéz - azoknak sem kívánom, akik idelöktek.
• • •
Undorítónak tartom a mai társadalmat. Hogy mindenkit, mindenképp megpróbálnak ugyanolyanra formálni. Különben megvetnek az emberek. Annyira szűklátókörű ez a társadalom, hogy az valami elképesztő, mindig csak a rasszizmus meg elítélés. És ezek az emberek, azok a típusúak, akik soha nem fognak nyitni más kultúrák, nehogy isten rasszok felé. Én megértek mindent.
Oké, nem szereted a kpop-pot. De mi a fészkes fenéért kell mást bántanod azért mert ő szereti?
Nem szereted az indiai kaját. Akkor meg kell alázni a másikat, mert ő, meg igen?
Nem szereted az animéket, sőt, gáznak tartod, hogy vannak akik felnőttként is néznek animét, de akkor SINCS JOGOD ítélkezni mások felett.
Egyszerűen nincs. És akkor még nem beszéltünk arról, ami nem annyiban merül ki, hogy lenézed a másikat, hanem szóban is sértegeted.
Továbbmegyek.
Másokat is buzdítassz, meg bevonsz abba az undorító mételybe, amit te más kárára okozni szeretnél. Mert mondjuk, neki jó volt a bizonyítványa, neked meg nem ért semmit. Vagy mert neki szebb haja van mint neked.
Nem tudom ezek az emberek hogy képesek nap mint nap tükörbe nézni. Én biztos annyira undorodnék magamtól, hogy kibasznám az összes tükröt a házból.
CITEȘTI
Kpopereknek a depresszióról
Non-ficțiuneEz most a saját történetem lesz. Arról fogok írni, hogy miket éltem át kpoperként, megmutatni, hogy csak azért mert más zenét szeretek, (najó kpop is my life) azért, min kellett keresztülmennem. Szeretnék ezzel segíteni másoknak. Hátha hasonló helyz...
