Gimis kalandok

Szeptember 3.

Másnap reggel levágok egy hisztit, hogy nem találom a fehér nadrágomat, de aztán szerencsére előkerül a szerény aljából. Igen jól hallottátok fehér. Igazából fogalmam sincs miért szeretem ezt a nadrágot, de valamiért megvettem. Ehez természetesen fekete pólót és farmerdzsekit veszek. Na meg persze az egyik kedvenc magasszárú csizmámat.

- Hahó Kamilla nehogy itt hagyd a kajád, csomagoltam neked. – kiált utánam anya amikor már az ajtóban állok. Basszus képes lettem volna lelépni kaja nélkül.

- Upsz tényleg, köszi. – rohanok vissza a kajámért.

- Kamilla! – szól rám anya.

- Igen? – nézek rá ártatlanul. Amúgy most tényleg nem tudom mit csináltam.

- Vigyázz már a padlóra, most mostam fel. – mutat a földre ami teljesen tiszta.

- Öhm anya, nem koszos a szemüveged? – nézek rá türelmetlenül, mert el fogok késni.

- Kislányom! Nem látod? Kiesett a sár a cipődből. – magyaráz mint egy hülyének. Hát lehet tényleg az vagyok, ugyanis semmit nem látok.

- Na jó anya bocsi, de nem látok semmit és sietem kell, ha hazaértem megbeszéljük, puszi. – hadarom és lelépek. Nem, nem vagyok tiszteletlen csak sietek.

Természetesen ma is majdnem elkések, de végül az ofőt majdnem fellökve előtte érek be a terembe. Várj, azt mondtam az ofőt? Mit keres itt egyáltalán? Na mindegy mindjárt úgyis kiderül.

- Gyerekek, ebben az évben egy új dolgot vezetett be az igazgatónk, Somogyi György igazgató úr. Az első héten nincs tanulás, ismerkedés és versenyek vannak. A versenyek közül vannak osztályon belüliek és olyanok is ahol az egész suli egymással versenyzik. Ez ma kedden gog kezdődni. Most ismerkedős játékok lesznek és elkezdhettek készülni a holnapi versenyre is amelyben az a és b osztállyal méritek össze tudásotokat.

Természetesen az egész osztály értetlenkedni és hangoskodni kezdett. hát ja én sem értem mi ez, de nagyon remélem, hogy nem labdát fogunk dobálni, hogy kinek mi a neve.

- Csönd legyen! – elégeli meg Horváth a hangoskodást.

- Nem érdekel kinek mi a véleménye, üljetek körbe. – tesz rendet a drágalátos ofőnk.

Hát, jó rajtam ne múljon. Az falhoz tolom a padot és ráülök a székemre. Persze rajtam kívűl csak a szöszi csaj és két másik srác tesz így.

- Lilla, nem vagy kíváncsi mi lesz? Ülj már le! – nézek kék hajú barétnőmre.

- Jól van. – néz rám vonakodva Lilla és vele együtt a fekete hajú lány is átgondolja, majd leül.

- Na mi az büdöske azt hiszed csak úgy belibbensz ide, megjegyzem késve és majd meg mondod a tutit? Van fogalmad róla, hogy ez az egy hét mennyit elvesz a tanulás időnkből? – rivall rám az egyetlen csaj aki még áll. Na persze, majd nekem fog itt magyarázni...

- Na idefigyelj, ne büdöskézz itt nekem Kamilla vagyok ok? És most gondold át szépen, hogy min vitatkozol majd csüccs le szépen a seggedre. – nézek rá kihívóan. Látszik a lányon, hogy szíve szerint visszavágna, de az egyik srác tiszteletparancsolóan ránéz, mire a csaj leül.

Az ofő kivár. Látom rajta, hogy kívácsi, hogy alakul az osztály első vitája.

- Üljetek le szépen, lázadozzatok miután kiderült a feladat, lehet jó lesz. – néz a fiúkra az egyik srác, majd leül.