Gimis kalandok

szeptember 5.

- Gyerekek szomorú hírem van. – jelenti be az ofő ma reggel.

- Áhhh – ásítozok

- Tessék Kamilla? Valami mondanivalód van? – néz rám bosszúsan Horváth.

- Semmi, semmi bocs. – motyogom.

- Szóval kettő osztálytársatokat Ivánt és Márkot fűvezésen kapták az iskola területén. – mondja az ofő.

- És? – kérdezi Dávid.

- Sajnos ennek következményei vannak, szóval hétfőtől egy másik suliba fognak járni.

- De ma csütörtök van, miért nincsenek itt? – kérdezi Vince kit hidegen hagy, hogy két osztálytársát kicsapták.

- Hát Vince ezt én sem tudom, nem értesítettek róla, de az igazgató tudja.

Hát igazából engem sem rázott meg annyira a hír, mert nem ismertem őket.

A nap végéig mindenféle kisebb versenyeken vettünk rész, amik természetesen nagyon unalmasak voltak. De hát kinek van kedve kvízezni, ha olyan kérdések vannak, hogy mikor volt a mohácsi vész.

Amikor hazaértem láttam, hogy bevettek egy csoportba.

A csoport neve: 9.c csajok

Admin: Lilla

Tagok: Tamara, Vivien, Fanni, Kamilla

Kamilla: Na ez a csoport minek?

Vivien: Hát tudod ez ijen csajszis csopi

Tamara: Igen, Vivnek igaza van, de úgy írjuk, hogy „ilyen"

Vivien: Jóvanna

Lilla: Gyereke nyugi van

Kamilla: Bocs csajok, léptem

Kiléptem a messengerből és kimentem anyuhoz.

- Szia anya!

- Helló kicsim, milyen volt a suli?

- Semmi különös... - mondom

- Ez biztosan nem igaz. – forgatja a szemét anyu.

- Jó, igazából történt valami érdekes. – kezdek bele.

- Na mesélj! – mondja anya izgatottan.

- Hát, öhm... Kicsaptak kettő gyereket, Ivánt és Márkot mert füveztek a suli területén. – hadarom.

- Tényleg? Remélem te nem cigizel és nem gyújtogatsz. – néz rám anya megrovóan.

- Nem dehogy, vagy hát a suli területén nem. – kuncogok.

- Jól van. – nevet anya, aki már belenyugodott, hogy cigizek.

- Az a baj, hogy megtudtam, a mi osztályunkban a problémás gyerekek és ha ez így megy tovább elég hamar elfogyunk az osztályból, ha mindenkit kicsapnak.

- Azért csak óvatosan, jó szívem?

- Persze anyu. – forgatom a szemem

- Na jó anya, bocs leléptem sétálni. – jelentem ki és felrohanok a szobámba.

Megfésülöm a hajam, felrakom a fejhallgatóm és berakok egy zenét. Marilyn Manson hangját hallgatva trappolok le a földszintre, majd ki az ajtón. Elindulok a szokásos útvonalamon ki a parkba. Amikor megérkezem leülök egy padra, előveszem a telóm és megnyitom az instát. Semmi különös, érkezett egy pár like és bekövettek páran. Átnyomok a facebookra ahol 14 ismerősnek jelölési javaslatom érkezett. (nemtom így hívják-e a szerk.) Ismerősnek jelölöm őket Iván és Márk kivételével. Kilépek és...

- Helló Virágszál, hát te? takarja el előlem a napot valaki.

- Márk? – ráncolom a szemem és nézek fel.

- Nem, Dávid vagyok. És csak úgy mondom, én találtam ki előbb ezt a becenevet nem Márk. – kacsint.

- Jól van Dávid. – hangsúlyozom ki a nevét direkt.

- Szóval? Mit keresel itt? – kérdezi újra Dávid.

- Ezt tőled is kérdezhetném, de egyébként ez a kedvenc helyem. – mondom flegmán.

- Nem mondta még apuci, hogy nem csórjuk el egymás kedvenc helyét? – viccelődik gúnyos hangon.

- Apa lelépett. Már nem él velünk. – jóóó egy kicsit túloztam, mert hétvégén nála vagyok.

- Bocsi nem tudtam. – vág bűntudatos kiskutya fejet.

- Tudom. – forgatom a szemem.

- Esetleg kiengesztelhetlek egy fagyizással? Úgyis oda indultam, meghívlak.

- Ugye ez nem randi akar lenni? – ijedek meg

- Bocsi, de dehogyis. – röhög fel.

- Ez esetben köszönöm a meghívást. – mosolygok rá, majd felállok.

Elindulunk és közben végig beszélgetjük az utat. Fura, hogy ilyen jól érzem magam vele, mert nehezen nyitok mások felé. Ja és iszonyatosan megnyugodtam amikor megtudtam, hogy nem randira akar hívni, mert nagyon szimpi srác és ezt a bimbózó barátságot nem szívesen rontanám el azzal, hogy közlöm, rohadtul nem érzek iránta semmit.

A fagyizás nagyon jól alakul, sokat beszélgetünk és egy baráti öleléssel búcsúzunk.