Page 394

Hollóhát

"Magadat azzal ékesíted, ha az elmédet élesíted"

Adatlap:

Alapítója: Hollóháti Hedvig
Házvezetője: Filius Flitwick
Kísértete: Hollóháti Heléna (Szürke Hölgy)
Címerállata: Sas (mármint, hol itt a logika🤨)
Színek: Kék és bronz
Ereklye: Hollóháti Hedvig diadémja

Képek:

(Imádom azt a ducika sast😎)

Hollóhát

Ahogy a Griffendélesek látnak minket: *egy lány olvas*
Ahogy a Hugrabugosok látnak minket: *egy lány olvas*
Ahogy a Mardekárosok látnak minket: *egy lány olvas*
Ahogy Harry Potter lát minket: *Cho Chang*
Ahogy mi látjuk magunkat: *Luna menőn megidéz egy patrónust*
Amilyenek valóban vagyunk: *Luna a szemüvegében*

Mini novella:

Hollóháti Hedvig nagy köhögések közepette szürcsölte a zöldteáját, miközben lányát várta.

Heléna két perc múlva zihálva beront.

- Elnézést a késésért, anyám- mondta lihegve a leány.

Hedvig kifejezéstelen arccal letette a porceláncsészét az ebédlőasztalra.

- Beszélni szeretnék veled, lányom- simította ki hidegen a ráncokat azúrkék ruháján az idősebbik Hollóháti. Hangja betöltötte az egész ebédlőt- Eltűnt a diadém.

- Mi?- csodálkozott Heléna-Ez hogy történhetett?

- Nem tudom- csóválta a fejét Hedvig- De senki sem tudhat róla.

- Ígérem, nem mondom el senkinek- fogta meg Heléna az anyja kezét.

- Elmehetsz-emelte fel a csészéjét Hedvig.

Az ifjú Hollóháti fejet hajtott, majd szoknyáját felkapva kiment a teremből.

Onnan egyenesen a hálószobájába futott.

- Invito diadém- mondta magabiztosan a lány. Miután nem történt semmi, idegesen el kezdett turkálni a szekrényben. Pár perc múlva kihúzott egy kéken csillogó tiaraszerűséget. Diadalittasan feltette a fejére. Érezte a belé áramló okosságot.

Magára kanyarította az utazóköpenyét, a diadémot pedig egy piknikkosár aljára süllyesztette, és rápakolt némi elemózsiát és tiszta ruhát. A biztonság kedvéért lefedte a kosarat, majd útnak indult.

Már majdnem kint volt a kastélyból, mikor egy mély basszus megszólította.

- Hova hova, kisasszony- kapta el a báró a kezét. Még egy kézcsókkal is bepróbálkozott, de Heléna kikapta a kezét.

- Magának ahhoz semmi köze- mondta hűvösen a leány.

- A hölgy esetleg nem piknikezni tetszik menni?- kérdezte a férfi- Csatlakozhatnék esetleg kegyedhez?

- Nem- felelte Hollóháti, majd a bárót kikerülve kisurrant az ajtó jobb szárnyán, ahol végre elhopponálhatott.

•

Heléna három másodperc múlva már Albániában volt. Előkotorta a diadémot. El kezdte érteni az állatok nyelvét.

Elővarázsolt egy pennát, pergamentet és egy fiola tintát, és írt egy levelet édesanyjának.

Mikor végzett elküldte azt egy galambbal. A többi erdei állat segítségével szép kis lakhelyet épített magának.

•

Mikor Hollóháti Hedvig megkapta a levelet, állapota egyre rosszabbodott.

Két hét múlva már a halálán volt. Minnél előbb látni szerette volna egyetlen leányát, még akkor is, ha ő elárulta őt.

Legnagyobb elkeseredésére megkérte a bárót, hogy hozza vissza Helénát. A férfi örömmel vállalta a feladatot.

Egy nap múlva sikerült rálelnie a leányra.

- Úgy látom, kisasszony, megint összehozott minket a sors.

- Maga meg mit keres itt?!- fortyant fel Hollóháti, a diadémot egy odvas fába dugva.

- Az édesanyja halálos beteg. Napok óta a lányáért könyörög- felelte a báró- Heléna, drága, kérlek menj vissza!

- Ne drágázzon itt nekem- válaszolt undorodva a leány- Csak vissza szeretné szerezni a...- itt elharapta a mondatot.

- Mit szeretne visszaszerezni?- vonta fel a szemöldökét a férfi.

- Az nem tartozik magára!

- Kérem, hölgyem!- a báró már könyörgött.

- Mit nem értett azon, hogy nem?!- korholta le a férfit.

- Menjen vissza kérem- ekkor kezdte már elveszteni a türelmét.

- Hagyjon már engem békén!- válaszolta mérgesen Hollóháti.

- HELÉNA! MENJÉL MÁR!- itt már ordított a férfi.

- NEM!

Ekkor a báró megragadta a kardját és üvöltve kiontott Hollóháti Heléna életét...

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett. (Meg azért az állatokkal beszélő Disney hercegnős részért...)