A farkasok és én

1. Fejezet

- CORINNE – kiáltott fel Fiona a szobámba –Remélem már kikeltél, mert nemsokára indulnunk kell az új sulidba.

- Aaaahh – nyomtam bele az arcom a párnáim közé.

Jaj, de jó. Új suli, új város és rengeteg ismeretlen ember, akik folyamatosan figyelni fognak, hogy mikor rontok el valamit. Fasza – gondoltam.

- Corinne – kopogott az ajtóm elől a nagynéném. Igen a nagynénémmel élek, mivel a szüleim pár éve meghaltak, hosszú történet.

- Fiona – nyafogtam vissza.

- Csináltam kávét, a kedvencedet.

- Aaaggh... Mindjárt megyek – nyögtem ki végül — 3 perc és kész vagyok.

- Lent várlak – mondta, majd elment.

Nyújtózkodtam egyet és felültem. Körbe néztem a szobámban és megakadt a szemem az asztalomon lévő órán.

7:28 – Bazdmeg – nyögtem.

Kikeltem az ágyamból, gyorsan kikaptam egy fehér pulcsit, egy fekete térdénél szakadt farmert és bementem a fürdőmbe. Belenéztem a tükörbe, ahol megláttam, hogy az ezüst hajam az ég felé áll. Megfésülködtem és oldalt befontam.

Bedobáltam mindent a fekete hátizsákomba, a telómat a farzsebembe csúsztattam és felraktam a nyakamba az anyámtól kapott nyakláncot, majd lefutottam a konyhába.

- Jó reggelt, hópihe – tudom, elég ócska név, de a hajam miatt Fiona így becéz.

- Reggelt, Fifi – én pedig őt Fifi-nek becézem, mert hát Fiona-Fifi. Felugrottam a bárszékre és magamhoz húztam a kávémat.

- Ma még beviszlek a suliba, mert csak 9-re kell menjek az étterembe, de holnap egyedül kell menned és jó lenne, ha nem késél – nézett rám szigorúan, bár nem igazán sikerült neki.

- Fifi tudod, hogy mindig beérek és nem vagyok már gyerek – mondtam, majd felhörpintettem a kávém maradékát - Mehetünk.

- Kint várlak a kocsiban – mondta majd kiment.

Betettem a bögrémet a mosogatóba és a bejárati ajtónál felvettem a fekete Nike cipőmet. Felkaptam a táskámat és bezártam az ajtót. A kocsihoz menet pedig felhúztam a bőr kesztyűmet. Beültem a kocsiba és elindultunk az új sulim felé.

- Corinne – szólalt meg Fiona – Tudod, ha bármire szükséged van, akkor nyugodtan hívhatsz - fordult felém egy pillanatra vezetés közben.

- Tudom és nagyon köszönöm – szorítottam meg a kezét – De már elég idős vagyok, hogy megoldjak mindent.

- Tudom - álltunk meg a suli előtt – A szüleid remek nőt neveltek belőled. Sajnálom, hogy most nem lehetnek itt veled – nézett mélyen a szemembe.

- Én is sajnálom – mosolyogtam rá esetlenül –De most új életet kezdünk.

- Igen, – fogta meg a kezem – együtt.

- Viszont most már indulnom kellene – néztem az órára, ami 7:50-et mutatott.

- Igazad van, legyen szép napod – megpuszilta az arcomat, majd kiszálltam – Cor – szólt még utánam, visszafordultam és behajoltam a kocsi ablakán – Ha végeztél gyere hozzám.

- Rendben – kacsintottam rá és elindultam a suli felé.

Az udvaron több csoport is álldogált, de senki sem figyelt rám, hála az égnek. Egy csoporton megakadt a szemem, de közben folytattam az utamat a bejárat felé. A csoport 4 srácból és egy csajból állt. Ahogy néztem őket elkezdett viszketni a kezem a kesztyű alatt.

- Bocs – véletlenül neki mentem valakinek – Nem akartam.

- Semmi baj – mosolygott rám az idegen lány – Te új vagy?

- Igen.

- Josie gyere ide – szólt oda valakinek.

- Mizu? – kérdezte, majd rám pillantott – Szia, te ki vagy?

- Mivel nem ismered és én sem, nagy valószínűséggel új – lökte oldalba a csaj Josie-t.

- Jól van nah. Amúgy Josie vagyok, Josie Baker – nyújtotta felém a kezét.

- Én Corinne West–megráztam, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhúztam.

- Bocsi, én pedig Leila Norton – mondta, majd vele is kezet fogtam.

- Szerintem ideje lenne mennünk – mosolygott rám Josie.

- Igen, de várjunk – fordult felém Leila – Te melyik osztályba kerültél?

- Úgy tudom, hogy 11. A.

- Yey – nyikkant fel Josie, én pedig kérdőn meredtem az előttem álló két lányra.

- Ez annyit jelent, hogy egy osztályban leszünk - magyarázta el nekem Leila.

- Áh, értem – mondtam.

- Akkor megyünk? – bökött a fejével a suli felé Josie.

- Persze, de előtte kérdeznék valamit.

- Mi lenne az? – kérdezték egyszerre.

- Azok kik? – mutattam a fura csoport felé.

- Áh, gondolhattam volna. Ők Markus klánja – felelte Josie.

- Ahaaaaa....

- Ők és Harry-ék a suli menői – folytatta, miközben a suli felé mentünk.

- Vigyázz velük, ha egy térbe kerülnek, akkor elég nagy katasztrófa lesz – egészítette ki Leila.

- Amíg velünk vagy nem lesz semmi baj – kacsintott rám Josie.

- Aha – mondtam magam elé, majd a csoport felé fordultam – Markus – suttogtam, mire egy srác felkapta a fejét és a szemembe nézett, majd olyan gyorsan ahogy rám nézett el is kapta a szemét. Fura – gondoltam.

☾☾☾
Sziasztok!
Ez itt egy új könyvem. Remélem tetszeni fog, ha igen csillagozzatok és írjatok. Ha viszont valakinek nem tetszik, el lehet menni, nem muszáj olvasni😉